174968. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés aeroszól formájában alkalmazható termékek előállítására
5 174968 6 nizmusokat károsítja. Éppen ezért a fermentáció végén a kompozícióhoz bázist (további trietanol-amint) éa levendulaparfümöt adunk a szükséges mennyiségben. A fenti anyagokat az 1. és 2. ábrákon látható berendezés segítségével adagoljuk be az aeroszolos palackba. A berendezés V aeroszolos palackjához hozzá van rögzítve a H benyúló cső. A H benyúló cső felső végén egy kis 1 serleg van elhelyezve. A V aeroszolos palack önmagában ismert módon az A szórószeleppel van ellátva. A szelepzáró mechanizmus az E szelepházban helyezkedik el, ennek El alsó vége a benyúló H cső felső szélével érintkezik. Az F szeleptányért a G rugó szorítja a D szelepház felső falához. A szeleptányérhoz az A1 fúvóka csatlakozik, ez utóbbi az A szórószelepbe nyúlik be. A B serleges palackzár egyrészt a palack lezárásáról gondoskodik, másrészt a szelepház és a szórófej megtámasztásáról gondoskodik. A C tömítés a palackzár, a D tömítés az F szelep megfelelő zárását biztosítja. Ha az A szórószelepet nem nyomjuk le, akkor az F szeleptányér a palackot hermetikusan lezárja. Az 1 serleget válaszfalakkal szakaszokra oszthatjuk vagy — a 2. ábrán bemutatott módon — kisebb 2,3,4 eszközöket helyezhetünk el benne. Az emulzió palackba történő bevitele után, de a palack lezárása előtt a levendulaparfümöt és a lúgos kémhatású anyagot beadagoljuk az 1 serleg két kisebb 2,3 csészéjébe, oly módon, hogy a serleg felső élének szintje az alapkompozíció szintjénél magasabban legyen. A fermentáció befejeztével az aeroszolos palackot megdöntjük vagy teljesen megfordítjuk és így a serlegek tartalmát hozzákeverjük az emulzióhoz. A beoltás előtt az emulziót ismert módon készítjük el, azzal a különbséggel, hogy mindazokat a komponenseket (például illatanyagokat), amelyek hátráltatnák a mikroorganizmusok fejlődését, kihagyjuk az elegyből. A szokásos összetételű emulzióhoz ezután hozzáadjuk a mikroorganizmusok fejlődését elősegítő anyagokat, mégpedig egy glicidet, így szacharózt és adott esetben ásványi sókat, így ammónium-szulfátokat, kálium-foszfátokat, magnézium-szulfátot stb. A glicidekre a mikroorganizmusok fejlődéséhez mindenképpen szükség van, a fejlődéshez a szénen kívül szükséges egyéb elemeket (nitrogén, foszfor, kén, magnézium, kálium) az ásványi sók szolgáltathatják. Az emulzióhoz célszerűen a fermentációban katalitikus szerepet játszó nyomelemeket is adunk. Az emulzióban előnyösen olyan emulgeátort alkalmazunk, amely egyáltalán nem vagy csak kevéssé toxikus a mikroorganizmusokra nézve. Előnyös a polietoxilezett szorbitán monosztearát alkalmazása. Ilyen módon például „olaj a vízben” típusú emulziót állíthatunk elő. Az emulziót a beoltás előtt 32 °C-ra melegítjük fel. A kefir mikroorganizmusai 32 °C-on fejlődnek legjobban. Az adott esetben azonban a beoltást és az inkubálást 18—35 °C között tetszés szerinti hőmérsékleten végezhetjük. Az inkubálás ideje az alkalmazott inkubálási hőmérséklettől függően 6-12 óra lehet. Ha az inkubálást 18 °C alatt vagy 35 °C felett végezzük, akkor a fermentáció tökéletlen lesz és a palackban nem tudunk kellő nyomást biztosítani. Az aeroszol képződéséhez szükséges nyomást a fermentáció során képződött széndioxid biztosítja. Mivel ez a széndioxid magában a palackban, biológiai folyamat eredményeképpen képződik, elkerüljük az összes problémát, amellyel a hajtógáz palackba történő juttatása és az alapkompozícióval történő összekeverése okoz. A találmány szerinti eljárás előnye továbbá, hogy az aeroszolos palackban a fermentáció során a mikroorganizmusok megakadályozzák az egyéb, kártékony mikroorganizmusok kifejlődését. Ebben nagy szerepe van a széndioxid baktericid és bakteriosztatikus hatásának. Mindennek következtében a találmány szerinti eljárás alkalmazása esetén a legtöbbször nincsen szükség külön kémiai konzerválószerek alkalmazására. A kémiai konzerválószerekkel szemben a biológiai eredetű, tehát tiszta széndioxid egyáltalán nem rendelkezik allergiát kiváltó hatással. A találmány szerinti eljárás egy további előnye lehet, hogy a kefirben található élesztőgombák bioszintézise révén B-vitamint állítanak elő. A B-vitamin, mint ismeretes, előnyös bőrgyógyászati hatással rendelkezik. Általában,, a fermentáció során bioszintézis útján számos értékes biológiai hatással rendelkező anyag keletkezik (vitaminok, enzimek, proteinek stb.). A találmány szerinti eljárás tehát egy műveletben automatikusan megoldja a hajtógáz és a konzerválóanyag biztosítását és ugyanezzel a művelettel előnyös biológiai hatású anyagokkal dúsítja fel az alap-kompozíciót. Ha az aeroszolos palackot a termék bevitele után közömbös gázzal átöblítjük, az oxidációs termékek képződését is elkerülhetjük. 2. példa Arcvíz Megismételjük az 1. példában ismertetett eljárást, azzal a különbséggel, hogy az alap-kompozíciót az alábbi anyagokból állítjuk össze: feketeribiszke-főzet, szárazanyagtartalom 5 g/1 ad 1000 g szacharóz 50 g magnézium-szulfát 0,05 g káliumfoszfát 0,1 g ammónium-nitrát oa g nátrium-klorid 0,1 g Az inkubálás során az elegyet mindössze 7 órán keresztül érintkeztetjük a kefir-csírákkal. Az így kapott elegy sokkal kevésbé viszkózus, mint az 1. példa szerint előállított. A fermentálást az 5. nap végén állítjuk le, ekkor a palackokban 25 °C-on 9 kgjcm2 nyomást mérhetünk. Ezután a palackba a pH beállítására bázist, éspedig trietanol-amint adunk. (A fermentáció végén az elegy pH-ja 3,4.) A palackba beadagolunk továbbá megfelelő mennyiségű illatanyag-koncentrátumot, éspedig levendulaparfümöt és a koncentrátum feloldódását biztosító szolubilizálószert (polietoxilezett alkil-fenolt). Az adagolást például az 1. és 2. ábrán bemutatott berendezéssel végezhetjük. Ebből a célból az 1. serlegbe 0,32 ml levendulaparfumöt és 0,83 ml polietoxilezett alkil-fenolt, a 2. serlegbe 0,65 ml trietanol-amint 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
