174948. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2- vagy 3-aminoalkiltio- és aminoalkilszulfinil-indol-vegyületek előállítására

5 174948 6 leírt módon (I) általános képletű szabad bázissá alakíthatjuk. Az a), b) és c) eljárásváltozatban kiindulási vegyületként használt (III) általános képletű új vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely (XVIII) általános képletű megfelelő indok egy (XIX) általános képletű aminoalkiltiollal reagálta­­tunk, ahol X, X1, Rj, R2, R3 és n jelentése az előzőekben megadott, vizes jódoldat vagy valamely peroxid (például hidrogénperoxid vagy nátrium­­peroxid) oxidálószer hozzáadása mellett. Mind­három anyagból előnyösen sztöchiometrikus mennyiségeket alkalmazunk. A reakciót valamely előzőekben megadott rövidszénláncú alkanolban vitelezzük ki. A hőmérsékletnek nincs meghatározó szerepe, a reakciósebesség növelése érdekében emelt hőmérsékleteket alkalmazunk, azonban szobahőmér­séklet előnyös. A reakciót levegő kizárása mellett, például nitrogénatmoszférában hajtjuk végre. A reakció lejátszódása után az alkanolt vákuumban lepároljuk és a terméket ismert módon tisztítjuk. A reakciót az I) reakcióvázlaton mutatjuk be. A (III) általános képletnek megfelelő vegyüle­teket három más reakcióval is előállíthatjuk. Először: abban az esetben, ha n=l, valamely (VIII) általános képletű megfelelő 3-indoliltiolt egy (IX) általános képletű aziridinnel reagáltatunk, ahol X, R,, R2, R3 jelentése az előzőekben megadott. A reakciót valamely megfelelő rövidszénláncú al­kanolban, amelyeket az előzőekben már említet­tünk, hajtjuk végre. Előnyösen sztöchiometrikus mennyiségeket használunk és reakció közben hűt­jük az elegyet, különösen a két reakciópartner összekeverése során alkalmazunk hűtést. Ezután a reakcióelegyet szobahőmérsékleten állni hagyjuk és a reakciót hagyjuk lejátszódni. Jóllehet a hőmér­sékletnek nincs döntő szerepe, célszerű emelt hő­mérsékleten dolgozni a reakciósebesség növelése ér­dekében. Másodszor: abban az esetben, ha n értéke 1 vagy 2, valamely (V) általános képletű megfelelő nátrium-3-indoliltiolátot vizes bázisban egy (X) ál­talános képletű megfelelő klóralkilamin-hidroklorid­­dal reagáltatunk, e képletekben X, Rí, R2 és R3 jelentése a fenti. Előnyös, ha a hidroklorid-sót egy mól felesleges mennyiségű bázissal, előnyösen ma­gával a 3-indoliltioláttal, semlegesítjük, de sztöchio­metrikus mennyiségek is használhatók. Szobahő­mérséklet szintén előnyös, de emelt hőmérsékleten történő munka növeli a reakciósebességet, bár a hőmérsékletnek nincs döntő jelentősége. Harmadszor: abban az esetben, ha n értéke 1 vagy 2 és R3 hidrogénatom, valamely (XI) álta­lános képletű megfelelő indol-3-iltioalkilnitrilt redu­kálunk, ahol X, X1, R! és R2 jelentése az elő­zőekben megadott. A redukálószer borán, lítium­­alumíniumhidrid/alumíniumklorid vagy hasonlók. A reakciót valamely előzőekben leírt megfelelő kö­zömbös szerves oldószerben vitelezzük ki és a redukálószert nagy feleslegben alkalmazzuk. A hő­mérséklet nem játszik döntő szerepet. Szobahőmér­séklet előnyös ugyan, de a reakciósebesség növelése érdekében emelt hőmérsékleteken is dolgozhatunk. A redukálószer feleslegét ásványi savval (borán) vagy bázissal (h'tiumalumíniumhidrid/alumíniumklo­rid) elbontjuk és a terméket savaddíciós sóként vagy szabad bázisként kapjuk. Ezt a három reak­ciót a J), K) és L) reakcióvázlatok szemléltetik. A (III) általános képletű vegyületeket szabad bázisként különítjük el a szintéziseknél valamely ismert módszerrel. A szabad bázisokat ezt köve­tően valamely terápiásán aktív nem-toxikus savaddí­ciós sóvá alakíthatjuk, amint az (A) általános kép­letű vegyületeknél megadtuk. A (III) általános képletű vegyületek elsősorban a farmakológjailag hatásos (A) általános képletű ve­gyületek előállítására használhatók, kiindulási anyagként, de maguk is rendelkeznek hasznos far­makológiái tulajdonságokkal. Gátolják az emberi vérlemezkék aggregációját, és némelyek közülük hatást mutatnak a reflexkiváltó tachikardiás kísér­letnél, különösen akkor, ha R! rövidszénláncú alk­­oxi-rövidszénláncú alkil-, fenilalkil-, alkenil-, metil­­vagy izopropil-csoport. Egyes (III) általános képletű vegyületek pedig hatásosak az atriális antiarritmiás kísérletnél, különösen akkor, ha R3 metil-csoport, ha R2 fenil-csoport vagy ha R! metil- vagy izo­propil-csoport, és a többi szubsztituens hidrogén­­atom, n pedig 1 értékű szám. Az a) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt (II) általános képletű vegyületeket úgy ál­líthatjuk elő, hogy valamely megfelelő (XII) álta­lános képletű vegyületet, ahol A, B és R4 jelentése az előzőekben megadott, egy (XIII) általános kép­letű trietiloxóniumfluorboráttal reagáltatunk a Berichte, 89, 2063 (1956) irodalmi helyen leírt módon. A reakciót valamely előzőekben megadott alkalmas szerves oldószerben szobahőmérsékleten vitelezzük ki. Ezi a reakciót az M) reakcióvázlaton mutatjuk be. A b) eljárásváltozatban kiindulási anyagként használt (IV) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely (XII) általános képlet­nek megfelelő vegyületet, ahol A, B és R4 jelen­tése megegyezik az előzőekben megadottakkal, iosz­­foroxikloriddal reagáltatunk benzolban Brederick és munkatársai által a Berichte, 94 2278 (1961) irodalmi helyen ismertetett módon. Ezt a reakciót az N) reakcióvázlat szemlélteti. A (III) általános képletű vegyületek előállításá­hoz szükséges (V) általános képletű vegyületeket úgy állítjuk elő, hogy valamely (VIII) általános képletű megfelelő vegyületet, ahol X, X1, R, és R2 jelentése az előzőekben megadott, vizes nát­­riumhidroxid-oldattal reagáltatunk. Ezt a reakciót, valamint a (VIII) általános képletű vegyületek elő­állítását R.L.N. Harris úja le a Tetrahedron Let­ters, 4465 (1969) irodalmi helyen. A (VIII) általá­nos képletű vegyületek prekurzorainak az előállí­tását pedig C.E. Blades és A.L. Wilds szerzők írják le a Journal of Organic Chemistry, 21, 1013 (1956) folyóiratban. Az (V) általános képletű vegyületeket’ úgy is előállíthatjuk, hogy valamely (XVIII) általános kép­letű megfelelő indolt tiokarbamiddal reagáltatunk oxidálószer jelenlétében. Előnyös, ha az indolt, a tiokarbamidot és az oxidálószert sztöchiometrikus mennyiségijén alkalmazzuk. Az oxidálószer például jód/káliumjodid, hidrogénperoxid, káliumpeijodát, nátriumhipoklorit és egyéb ilyen anyag lehet. A 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents