174809. lajstromszámú szabadalom • Eljárás faanyagú térlefedő héjszerkezetek készítésére

3 174809 4 egyedi szerkezetek készítéséhez is speciális célgé­pekre van szükség. A találmány feladata, hogy racionális megoldást szolgáltasson viszonylag nagy fesztávolságú, fa­anyagú térlefedő héjszerkezetek előállítására. A találmány azon a felismerésen alapul, hogy amennyiben a héjak részegységei nagyüzemi előre­­gyártással, szállítható egységekben készülnek, egy­részt kisebb értékű, lombos fafajták alkalmazására is lehetőség nyílik, másrészt a részegységek a helyszínen viszonylag egyszerűen és gyorsan nagy fesztávolságú térlefedő héjszerkezetekké egyesít­­hetők. E felismerés alapján a kitűzött találmányi fel­adatot olyan eljárás segítségével valósítottuk meg, amelynek lényege, hogy részelemekből, főként deszkákból és/vagy lécekből ragasztással előre­gyártott sík táblákat készítünk, amelyeket egy­máshoz kapcsolva a héj görbületét vagy görbületeit megközelítő, sík lapokból álló felületet hozunk létre. A találmány értelmében tehát az ideális elméleti, mindig görbült héjfelületet sík lapokból álló „tört” felülettel közelítjük meg. Ez metszet­ben tekintve azt jelenti, hogy az elméleti héjfelület görbületeit húr — vagy érintő — sokszögvonallal közelítjük meg. Az eljárás szerint a sík táblákat - célszerűen lécekből összeragasztott — középlemezből és ennek peremei mentén húzódó szegélyborrtákból alakítjuk ki, és a táblákat szegélybordáikkal kapcsoljuk egymáshoz. Célszerű, ha a szegélybordákat a kö­zéplemezből kétirányban kinyúló módon alakítjuk ki. Ezek az intézkedések lehetőséget adnak a táblák kedvező összeszerelésére hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a bordákra statikai szempont­ból nincs feltétlenül szükség, bár részt vesznek a héj erőjátékában. Egy további találmányi ismérv szerint a héj görbületét vagy görbületeit megközelítő, sík táblák­ból álló felületet oly módon alakítjuk ki, hogy a táblák egy vagy több szegélybordájának külső homloklapját a héj görbületi sugarának irányával lényegében megegyező ferdeségű felülettel képez­zük ki, és a táblákat ilyen felületeikkel illesztjük egymáshoz. A találmányhoz számos olyan előnyös, újszerű többlethatás fűződik, amilyenekkel a jelenleg is­mert hasonló megoldások nem rendelkeznek. A találmány szerinti eljárással bármilyen fajtájú fából, tehát a lombos fafajtákból is, héjszerkezet építhető. Ezzel a nagy mennyiségben rendelkezésre álló, olcsó lombosfák olyan magasrendű építészeti feladatok megoldására válnak alkalmassá, amelyek­hez eddig kizárólag az értékes fenyőfát tudták használni. Rendkívül előnyös tényező, hogy a viszonylag rövid, keskeny alapelemek — deszkák, lécek — méretrendje úgy választható meg, hogy a hulladék minimális, emellett az elemek kis súlyúak, könnyen mozgathatók. Az elemek táblává egyesí­tése hossztoldás nélkül, ragasztással történik. A sík táblákból nagy, 30,0—40,0 m fesztávú térfedések készíthetők. A sík táblák gyártása üzemi körülmények kö­zött, előregyártással történhet, tehát a telepített üzemhez kapcsolódó előnyök — gazdaságosság, so­rozatgyártásszerű tömegtermelés, a munka magas­fokú szervezhetősége, az időjárási hatásoktól való fuggetlenítés - maradéktalanul jelentkeznek. A gyártás egyszerű, különleges berendezéseket, gépe­ket, anyagokat nem igényel. Egyszerű és gyors a sík táblák héjjá egyesítésének művelete is. A faanyagú héj rendkívül könnyű, ezért az alapozási költségek is viszonylag alacsonyak. Mindezen tényezők eredményeként gyorsan, vi­szonylag kis ráfordítással nagy fesztávolságú, eszté­tikus térlefedő héjszerkezetek hozhatók létre a találmány szerinti eljárás segítségével. A találmányt a továbbiakban a csatolt rajzok alapján ismertetjük részletesen, amelyek az eljárás egyes fázisait, illetve az eljárással készült szerkeze­tek egyes részleteit szemléltetik. A rajzokon az 1. ábra egy membrán erőjátékú dongahéj felépítéséhez előirányzott előregyártott táblát felül­­nézetben mutat, a 2. ábra az 1. ábrán bejelölt A—A vonal mentén vett függőleges metszet, a 3. és 4. ábrák két 1. ábra szerinti tábla egymáshoz illesztésének, illetve rögzítésének fázisait szemléltetik, az 5 a ábra nyíró erők felvételére helyenként a bordákba épített fabetétet mutat felülnézetben, az 5b. ábra a fabetétet alkotó ékpárt oldalnézet­ben tünteti fel, a 6. ábra a kész donga alakú, membrán erőjátékú héjszerkezetet alulnézetben, a 7. ábrán bejelölt C-C nyilak felől tekintve tünteti fel, a 7. ábra a 6. ábrán bejelölt B-B vonal mentén vett függőleges metszetet tartalmaz. Az 1. és 2. ábrán szemléltetett, üzemben, előregyártással készülő héj-alapelemet a jelen eset­ben felülnézetben négyzet alakú, egészében 1 hivatkozási számmal jelölt sík tábla alkotja. Ilyen alakú 1 táblákból például dongahéj készíthető. A táblák optimális geometriai alakját - a gyártható­­ság által szabott határokon belül — az építendő héj geometriai alakja határozza meg. Gömbhéjat például trapéz- és/vagy háromszög alakú táblákból a legcélszerűbb összeállítani. Az 1 táblák 2 középlemezből, merevítő 3 közbenső bordákból és 4 szegélybordákból állnak. A 2 középlemez gyakorlati határokon belül tetsző­leges szélességű, a tábla oldalhosszúságával azonos hosszúságú 5 lécekből és/vagy deszkákból áll, (az 5 léceket a jobb áttekinthetőség érdekében az 1. ábrán a jobb alsó sarokban csak részben tüntettük fel.), amelyek ragasztással vannak oldallapjaik men­tén egymáshoz rögzítve. A ragasztás mellett cél­szerű a léceket és/vagy deszkákat homyolással is egymáshoz kapcsolni. A mindenkori lécszélesség­­-méretet az alkalmazott fafajta tulajdonságai hatá­rozzák meg. Akácfa esetén például az 1. és 2. ábrák szerinti kiviteli példánál — ahol az 1 tábla oldalhosszúsága 1,50 m — 1500 x 20 x 50 mm mé­retű léceket alkalmaztunk. A 3 közbenső bordák célszerűen ragasztással vannak a 2 középlemez alsó felületére erősítve. A 4 szegélybordák kialakítása a jelen kiviteli példa esetében úgy történik, hogy a 2 középlemezre peremei mentén alul és felül egymás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents