174754. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 1, 3-dihidro-spiro(izobenzofurán-1, 4-piperidin)-származékok és ilyen hatóanyagot tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására

5 174754 6 kötőanyag, így mikrokristályos cellulóz, tragant­­gumi vagy zselatin, hígítószer, így keményítő vagy laktóz, tabletta szétesést elősegítő szer, így algin­­sav, Primogel, kukoricakeményítő, kenőanyag, így magnéziumsztearát vagy Sterotex, siklatószer, így kolloid szilíciumdioxid, édesítőszer, így szacharóz vagy szacharin, zamatosító anyag, így fodormenta, metilszalicilát vagy narancsízesítőszer. A kapszula dózisegység fenti anyagokon kívül folyékony vivő­anyagot, így zsíros olajokat is tartalmazhat. Más dózisegységek a fizikai megjelenési forma módosí­tására alkalmas anyagokat, például bevonószereket tartalmaznak. A tabletta vagy pirula cukorral, sellakkal vagy más enteroszolvens bevonószerrel látható el. A szirup a hatóanyagon kívül édesítő­szerként szacharózt és konzerválószereket, színezé­ket és ízesítőszert tartalmazhat. A különböző készítmények előállításánál alkalmazott kompo­nensek csakis gyógyászatilag tiszta alakban alkal­mazhatók és az alkalmazott mennyiségek nem érhetik el a toxikus határt. Parenterális gyógyászati adagolás céljaira a talál­mány szerinti hatóanyagot oldatokba vagy szusz­penziókba keverjük be. Ezek a készítmények legalább 0,1% hatóanyagot tartalmazhatnak, a ható­anyag mennyisége azonban 0,5-30 súly% között változhat. A hatóanyag mennyisége ezekben a készítményekben olyan mértékű, hogy megfelelő gyógyászati hatást fejtsen ki A parenterálisan alkalmazható dózisegységek 0,5—100 mg hatóanya­got tartalmaznak. Az oldatok vagy szuszpenziók a felsoroltakon kívül még a következő komponenseket tartalmaz­hatják: steril hígitószerek, így az injekciókészít­ményhez kétszer desztillált víz, sóoldatok, olajok, polietilénglikolok, glicerin, propilénglikol vagy más szintetikus oldószerek, baktericid szerek, így benzil­­alkohol vagy metilparabén, antioxidánsok, így asz­­korbinsav vagy nátriumhidrogénszulfit, antioxidán­sok, így etüéndiamin-tetraecetsav, pufferanyagok, így acetát, citrát vagy foszfát, végül az izotoniás beállításhoz szükséges anyagok, például nátrium­­klorid vagy dextróz. A paranterális készítmények ampullákban, adagolható fecskendőkben vagy több dózist tartalmazó üveg vagy műanyag ampullákban tárolhatók. A vegyűletek fájdalomcsillapító hatását a 2-fenil­­-1,4-kinonnal kiváltott „writhing” teszten viszgáltuk egéren [Proc-Soc-Exptl-Biol-Med-, 45, 729 (1957)]. Ezen a teszten 54%-os gátlást tapasztaltunk az 1 ’-benzoiloxi-1,3-dihidro-3-fenil-spiro [izobenzofu­­rán-1,4’-piperidin] 50mg/kg p.o. dózisának vizsgá­latakor. Ugyanebben a dózisban az l’-amino-l,3-di­­hidro-3-fenil-spiro[izobenzofurán-l,4’-piperidin] 53%-os gátlást, az 1 ’-hidroxi-l ,3-dihidro-3-fenil-spi­­ro[izobenzofurán-l,4’-piperidin] ugyancsak 53%-os gátlást, az 1 ’-benzil-1,3-dihidro-3-fenil-spiro[izoben­­zofurán-1,3’-piperidin-l ’-oxid 48%-os gátlást, az 1 ’(izopropil-amino)-l ,3-dihidro-3-fenil-spiro[izoben­­zofurán-1,4’-piperidin] pedig 27%-os gátlást muta­tott. A fenti vizsgálati eredmények alapján a vegyűle­tek 1—50 mg/kg napi dózisban történő beadással felhasználhatók fájdalomcsillapításra emlősöknél. A vegyűletek antidepresszív hatását a tetrabena­­zinnal kiváltott depresszió gátlása alapján vizsgáltuk egéren [International Journal of Neuropharma­cology, 8, 73 (1969)]. A kapott eredményeket az alábbi 1. táblázatban foglaljuk össze és EDso értékekkel fejezzük ki (ez az az intraperitoneális dózis, amely 50%-ban gátolja a tetrabenazinnal egéren kiváltott depressziót). A dózisokat mg per testsúly kg dimenzióban fejezzük ki. Az I. táblázatban a vegyűletek akut toxicitását is feltüntetjük (az LD50 érték annak az intraperi­toneális dózisnak felel meg mg/kg egységben meg­adva, amely a vizsgált egerek 50%-ának elpusztu­lását okozza). A toxicitás-vizsgálatokat 44 egérből álló csoportokon végeztük. I. táblázat Vegyület Anti­depresszív hatás EDS0 Toxi­­citás. LDs o 1 ’-hidroxi-l ,3-dihidro-3- -fenil-spiro[izobenzofurán­­-1,4’-piperidin] 1,4 562 1 ’-hidroxi-l ,3-dihidro-3-(4- -metoxi-fenil)-spiro[izo­­benzofiirán-1,4’­­-piperidin] 2,6 562 1 ’-hidroxi-l ,3-dihidro-6- -metoxi-3-fenil-spiro[izo­­benzofurán-1,4’­­-piperidin] 3,2 562 1 ’-hidroxi-l ,3-dihidro-3(4- -fluor-fenil)-spiro[izo­­benzofurán-1,4’-piperidin] 4,0 316 1,3-dihidro-l ’-metil-3-fenil­­-spiro[izobenzofurán-l ,4’­­-piperidin]-l ’-oxid 6,5 280 1 ’-amino-1,3-dihidro-3-fenil­­-spiro[izobenzofurán-l ,4- -piperidin] 10,3 100 Az 1. táblázat adatai alapján a vegyületeket 0,1 -50 mg/kg napi dózisban alkalmazhatjuk emlő­sök depressziójának kezelésére, intraperitoneálisan. Woodbury és Davenport módszerével [Arch.Int. Pharmacodyn, 92, 97-107 (1952)] végzett vizsgála­taink szerint a vegyűletek antikonvulzív szerként alkalmazhatók. így az 1’-amino-1,3-dihidro-3-fenil­­-spiro[izobenzofurán-l ,4’-piperidin] 5 mg/kg körüli ip. dózisban 50%-os védelmet nyújtott az elektro­­sokkal szemben. A vegyületeket 0,1-50 mg/kg közötti napi dózisban alkalmazhatjuk a konvulzió kezelésére emlősöknél. A találmány szerinti eljárást az alábbi kiviteli példákban közelebbről ismertetjük: 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2.

Next

/
Thumbnails
Contents