174737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemes kukoricák, főleg kukoricahibridek termesztési értékének megállapítására
5 174737 6 A terményre jellemző átlagnál nagyobb őrlési munkateljesítmény esetén a vizsgálati mennyiséget maximális pontszámúnak, tehát 50 pontosnak, az átlagnál kisebb őrlési munkateljesítmény esetén a vizsgálati mennyiséget minimális pontszámúnak, tehát 40 pontosnak, az átlagba beleeső munkateljesítmény esetén pedig a vizsgálati mennyiséget átlagos pontszámúnak, tehát 45 pontosnak tekintjük. A négy paraméter pontszámainak összegezése után a 81 vagy annál nagyobb pontszám esetén a terményt kiválónak, 71 és 80 pont között I. osztályúnak, 61 és 70 pont között II. osztályúnak, 60 vagy annál kisebb pontszám esetén pedig a terményt III. osztályúnak tekintjük. A fölhasználáskor végrehajtott vizsgálatok esetén a biológiailag károsodott szemek százalékos aránya helyett célszerűen a vizsgálati mennyiség tömegegységére, pl. 1 g-ra vetített csíraszámát hatátozzuk meg. A teljesen csíramentes vizsgálati mintát maximális pontszámúnak, tehát 15 pontosnak, az 500 000/g csíraszám fölötti vizsgálati mintát minimális pontszámúnak, tehát 0 pontosnak tekintjük, a közbenső csíraszámokhoz tartozó pontszámokat pedig táblázat vagy grafikon segítségével állapítjuk meg. A csíraszám meghatározást célszerűen a toxin tartalom és/vagy a savszám és peroxidszám meghatározásával egészítjük ki. A toxinmentes vizsgálati mintát 12 pontosnak, a toxin tartalmút 0 pontosnak tekintjük. A maximálisan 5-ös savszámú és 0 peroxidszámú vizsgálati mintát 3 pontosnak, a maximálisan 10-es savszámú és 5-ös peroxidszámú vizsgálati mintát 2 pontosnak, a maximálisan 10-es savszámú és 10-es peroxidszámú vizsgálati mintát 1 pontosnak, és ennél nagyobb savszámú és/vagy peroxidszámú vizsgálati mintát pedig 0 pontosnak tekintjük. A hat paraméter pontszámainak összegezése után a 81 vagy annál nagyobb pontszám esetén kiválónak, 71 és 80 pont között I. osztályúnak, 61 és 70 pont között II. osztályúnak, 60 vagy annál kisebb pontszám esetén pedig a terményt III. osztályúnak tekintjük. A találmány szerinti eljárás előnye, hogy segítségével a szemes kukoricák tényleges termesztési értékét mind a betakarítás, mind a takarmányozás időpontjában gyorsan és egyszerűen meg lehet állapítani. A fizikai és a biológiai károsodást szenvedett szemek százalékos arányát, továbbá a vizsgált szemek nedvességtartalmát közvetlenül meg lehet határozni, míg az őrlési mutató megállapítására a mintamennyiség megdarálása és a darálásra fordított munkamennyiség megmérése alapján egyszerű és megbízható módszer áll rendelkezésre. Az ily módon elvégzett részvizsgálatokból egyszerű szuperpozícióval meghatározható egy olyan pontszámösszeg, amely a vizsgált kukorica tényleges értárét tükröző minősítő osztályba való besorolásra alkalmas. A találmány tárgyát kiviteli példák kapcsán az általunk elvégzett kísérletek alapján világítjuk meg közelebbről. 1. példa Közvetlenül a betakarítás utáni állapotban vetettünk vizsgálat alá egy sor különböző származási helyű, minőségű, fajtájú, más-más módon betakarított, kezelt és eltérő ideig és körülmények között ideiglenesen tárolt kukoricát. Külön csoportokra osztottuk azon kukoricaszemeket, ahol a törött, zúzott, illetve sérült szemek aránya a teljes mennyiség 4%-ánál kevesebb volt, továbbá ahol 4 és 6% közötti, 6 és 10% közötti, 10 és 18% közötti, 18 és 25% közötti, továbbá 25% fölötti mennyiségű volt. Hasonló módon a fuzáriummal, penészedéssel és egyéb gombás fertőzésekkel megtámadott szemek aránya szerint nyolc különböző csoportot állapítottunk meg aszerint, hogy volt-e egyáltalán fertőzött szem benne, illetve ha volt, akkor ezek aránya 2% alatt maradt-e, 2 és 4% közé, 4 és 6% közé, 6 és 8% közé, 8 és 10% közé, 10 és 14% közé esett-e, továbbá hogy esetleg 14% fölötti volt-e. A nedvességtartalom vizsgálatánál hat csoportot különböztettünk meg. Itt a határokat aszerint állapítottuk meg, hogy a nedvességtartalom 15% alá, 15 és 17% közé, 17 és 22% közé, 22 és 28% közé, 28 és 35% közé esett-e, illetve 35% fölötti volt-e. A keménységvizsgálatot őrlőegységből és energetikai mérőegységből álló speciális berendezésen végzett próbadarálások segítségével állapítottuk meg, és három osztályt különböztettünk meg aszerint, hogy a megőrölt vizsgálati mennyiség az illető kukoricára elméletileg jellemző őrlési munkamennyiségnél többet emésztett-e föl, kevesebbre volt-e szükség, vagy éppen az elméleti őrlési munkateljesítmény adódott. A fizikai sérülést szenvedett szemek szerint hat kategóriát: 10,8, 6,4, 2 és 0 pontosnak minősítettük, a biológiai károsodás nyolc fokozatánál pedig sorrendben 15, 12, 10, 8, 6, 4, 2 és 0 pontot állapítottunk meg. A nedvességtartalom hat osztályánál 10,8, 6, 4, 2 és 0 pontot adtunk. A kukorica keménységére jellemző őrlési mutató három csoportjához 50, 45 és 40 pontot rendeltünk. Ez utóbbiak nem véletlenül nagyobb pontértékeket képviselnek, mivel megállapításaink szerint a kukorica felhasználása szempontjából mértékadó tényleges takarmányozási értékét a többi tényezőhöz viszonyítva döntőbb súllyal határozzák meg. A pontszámok a négy részvizsgálat alapján egyszerűen összegezhetők és az alábbi minősítő osztályok állapíthatók meg. A terményt 81 pont fölött kiválónak, 71 és 80 pont között I. osztályúnak, 61 és 70 pont között II. osztályúnak, 60 pont alatt pedig III. osztályúnak lehet tekinteni. Az általunk elvégzett kísérletek bebizonyították, hogy a látszólag önkényesen megválasztott pontszámhatárok ténylegesen jól tükrözik a kukorica minőségi mutatóit, és valóban fönnáll az is, hogy egyik vagy másik paraméter rosszabb pontszámát a többi ki tudja egyenlíteni és az ennek megfelelően végzett besorolás ténylegesen tükrözi a kukorica valódi takarmányozási értékét. 2. példa Az előbbihez hasonló módon elvégeztük a vizsgálatokat közvetlenül a kukorica takarmányozásra való fölhasználását megelőzően. Ezúttal fizikai károsodást szenvedett szemek aránya szerinti, a kukorica keménysége szerinti és a nedvességtartalom szerinti be3 / 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
