174737. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szemes kukoricák, főleg kukoricahibridek termesztési értékének megállapítására
3 174737 4 mértékben fönnáll a veszélye annak, hogy a szemeket a különböző penészek, gombák, különösen a fuzárium megtámadja. Ennek következtében toxinok jelenlétével kell számolni. A toxintartalom a tárolás során — különösen az ún. visszanedvesedéskor — számottevően megnövekszik, és ez a takarmányozáskor súlyos károkat okozhat. Kifejezetten a hosszú tenyészidejű kukoricahibridek sajátossága, hogy ha nem teljesen beérett állapotban történik a betakarítás, akkor a szemek könnyen szenvedhetnek mechanikai sérüléseket. A törött és zúzott szemek tárolása során kedvezőtlenül megnövekszik a gombás fertőzés veszélye és ezzel együtt a peroxid szám és a toxintartalom. A fenti okok amellett szólnak, hogy a kukoricahibridek esetében törekedni kell a víztartalom lehetőséghez képest való leadása érdekében a minél későbbi betakarításra, ez azonban az időjárási adottságok miatt általában különböző járulékos intézkedéseket tesz szükségessé, ami a kukorica amúgy is költséges termesztéstechnológiáját még tovább drágítja. Kedvezőtlen az is, hogy a hosszú tenyészidejű kukoricák, illetve kukoricahibridek - éppen „lábonállásuk” időben való elhúzódása miatt — kalászos növények előveteményének nem használhatók. Megfigyeltük - és megfigyelésünk irodalmi adatokkal is alátámasztható —, hogy az évjárattól és a hibridek tenyészidejétől függően a kukorica betakarításakor más-más érettségi állapot tapasztalható. A betakarított kukoricák egymástól eltérő nedvességtartalmával együtt különbözőek a kalóriatartalmak, és a szemek másképpen reagálnak a betakarítógépek működése közben őket érő mechanikai hatásokra. Ezért erősen különbözik az egyes kukoricák esetében a tárolhatóság, a tárolással kapcsolatos veszteségek és a tárolt termény technológiai viselkedése. Az említett okok miatt nagy szórást mutatnak a termelés gazdaságosságát tükröző mutatószámok csakúgy, műit az állati temékek előállításában lemérhető hatékonyság is. A tapasztalatok abban összegezhetők, hogy a különböző kukoricahibridek tényleges fölhasználásbeli értékét nem a potenciális termőképesség határozza meg, és még csak nem is az ideálisan beérett kukorica „elméleti” beltartalmi értéke, hanem sokkal inkább a takarmányozáskor érvényes érték. Vagyis az, amely az állatállomány etetésére fordítódik, és hatása állattenyésztési termelési értékben mutatkozik meg. E valóságos értékre azonban csak etetési kísérletek alapján lehet következtetni. E kísérletek végrehajtása nem csupán hosszadalmas és költséges, hanem a gazdaságonként! és fajtánkénti kísérlet elvégzésének szükségessége miatt gyakorlatilag nem is megoldható. A találmány célja olyan gyakorlatilag egyszerűen kezelhető eljárás kifejlesztése, amelynek segítségével a különböző kukoricák, illetve kukoricahibridek tényleges fölhasználási, elsősorban a takarmányozási értékének megállapítása lehetséges. Feladata ezen belül olyan értékelő segédlet összeállítása, amelynek alapján a vizsgált kukorica minősítő osztályokba való besorolása automatikusan elvégezhető. A találmányi gondolat alapja az a felismerés, hogy a kukoricák, illetve kukoricahibridek állattartási szempontból való értékét több, egymástól látszólag független paraméter, illetve ezek hatásainak halmozódása szabja meg. A tapasztalat azt mutatja, hogy a 2 tényleges takarmányozási értéket a fizikai sérülést szenvedett szemek és a biológiai károsodást szenvedett szemek aránya, valamint a kukorica nedvességtartalma és keménysége befolyásolják. Az előző három érték megállapítása elvileg bármilyen alkalmas módszerrel elvégezhető, míg a keménység meghatározására legcélszerűbb a kukorica ún. őrlési mutatóját megállapítani. Ez annyit jelent, hogy a kukorica egy meghatározott mennyiségét őrlőegységből és energetikai mérőegységből álló berendezésben megdaráljuk és megmérjük az őrlés végrehajtásához szükséges munkamennyiséget. E munkamennyiség ugyanis szoros korrelációban van a kukorica keménységével. A kitűzött célnak megfelelően a találmány szerinti eljárás szemes kukoricák, főleg kukoricahibridek termesztési értékének, ezen belül a betakarítás és a fölhasználás időpontjában mértékadó ún. takarmányozási értékének kvalitatív meghatározására — amely eljárást a betakarításkor, illetve a tárolás megkezdésekor a megvizsgálandó morzsolt kukoricából elkülönített egységnyi súlyú vagy térfogatú vizsgálati mennyiségen hajtjuk végre — azon alapul, hogy a kivett vizsgálati mennyiségből a fizikai sérülést szenvedett szemeket előnyösen mikroszkóppal kiválasztjuk, a fuzáriummal, penésszel vagy gombás megbetegedéssel megtámadott és így biológiailag károsodott szemeket pl. a magvak felületére tapadt spórák számának megszámlálásával végrehajtott csíraszámlálással és/vagy pl. kromatográfiai úton végrehajtott toxinvizsgálattal elkülönítjük, ezután az anyag nedvességtartalmát villamos vezetőképességének megmérésével meghatározzuk, majd a kivett vizsgálati mennyiséget megdaráljuk, és a darálásra fordított energiamennyiséget ugyancsak megmérjük, végül pedig a mért értékekből a takarmányozásra való alkalmasságot meghatározzuk, és ennek alapján a szemes kukoricát, illetve kukoricahibridet takarmányozásra fölhasználjuk, vagy kiselejtezzük. A találmány szerinti eljárás további ismérve lehet, hogy fizikailag sérültnek a törött, zúzott és hiányos szemeket, biológiailag károsodottnak pedig a fuzáriummal, penészedéssel vagy egyéb gombás megbetegedéssel megtámadott szemeket tekintjük. A 4% vagy annál kevesebb fizikailag sérült szemet tartalmazó vizsgálati mennyiséget maximális pontszámúnak, tehát 10 pontosnak, a 25%-nál több fizikailag sérült szemet tartalmazó vizsgálati mennysigéget minimális pontszámúnak, tehát 0 pontosnak tekintjük, a közbenső arányszámokhoz tartozó pontszámokat pedig pl. lineáris interpolációval állapítjuk meg. A 0% biológiailag károsodott szemet tartalmazó vizsgálati mennyiséget maximális pontszámúnak, tehát 15 pontosnak, a 14%-nál több biológiailag károsodott szemet tartalmazó vizsgálati mennyiséget minimális pontszámúnak, tehát 0 pontosnak tekintjük, a közbenső arányszámokhoz tartozó pontszámokat pedig pl. lineáris interpolációval állapítjuk meg. A 15% vagy annál kevesebb nedvességet tartalmazó vizsgálati mennyiséget maximális pontszámúnak, tehát 10 pontosnak, a 35%-nál több nedvességet tartalmazó vizsgálati mennyiséget minimális pontszámúnak, tehát 0 pontosnak tekintjük, a közbenső arányszámokhoz tartozó pontszámokat pedig pl. lineáris interpolációval állapítjuk meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
