174569. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinblasztin és vinkrisztin sav- és észter-származékainak előállítására

7 174569 8-dikloridot lepároljuk. A visszamaradó vinblasztint 200 ml vízmentes etanolban oldjuk visszafolyó hűtővel felszerelt 2 literes lombikban. Az etanolos oldatot melegítve 956 ml 1 n vizes nátrium-hidr­­oxid-oldatot adunk hozzá csepegtető tölcsérből, további 50 mi vízmentes etanollal együtt. Az utóbb hozzáadott etanol a reakcióelegy homogenitásának fenntartása céljából szükséges. A nátrium-hidroxid hozzáadása után a reakcióelegyet 1/2 óráig vissza­­folyatás közben forraljuk. Utána a meleg oldathoz nátrium-kloridot adunk és a vizes réteget 4 adag metilén-dikloriddal extraháljuk. A metilén-diklo­­ridos kivonatokat egyesítjük és szárítjuk. Az oldó­szert vákuumban lepárolva 6,9 g amorf, cserszínű szilárd anyagot kapunk, amely vinblasztinból és 4-dezacetil-vinblasztinsav-nátriumsóból áll. A fenti nyers 4-dezacetil-vinblasztinsav-nátriumsó lOg-ját vízmentes metanolban oldjuk és zavarosság megjelenéséig vizet adunk az oldathoz. Az oldat pH-ját körülbelül 3,9-re állítjuk be 1%-os vizes kénsavoldattal. Az oldószereket vákuumban lepá­roljuk. A 4-dezacetil-vinblasztinsav-szulfátból álló szilárd anyagot melegítés közben etanol/víz oldószer­­elegyben oldjuk és a meleg oldatot szüljük. Lehűlés­kor világos cserszínű szilárd anyag válik ki, melyet szűréssel összegyűjtünk. Az így kapott 4-dezacetil­­-vinblasztinsav-szulfát fizikai jellemzői a követ­kezők: pKa = 4,65, 6,3, 7,5 és 8,5 (80%-os dimetil-form­­amidban). X (EtOH, max.) = 215 mp (E = 12,5 • 102 3), 267 mp (E = 4,0 • 103), inflexiós ponttal 284, 294 és körülbelül 314 mp-nál Elemi analízis: Számított: C = 60,55%, H =6,62%, N = 6,57%, Talált: C = 60,80%, H = 6,86%, N = 6,64%. Nátriumot nem találtunk. 2. példa Vinb laszt insa v-sz ulfát el őállít ása 2,1 g 4-dezacetil-vinblasztinsav-nátriumsót 25 ml vízmentes piridinben szuszpendálunk és körülbelül 25 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá. A lombikot szárítócsővel látjuk el és környezeti hőmérsékleten 4 napig keverjük. Metanolt hozzáadva a reakció­elegyet szárazra pároljuk. A szárítási műveletet többször megismételjük. A fenti reakcióban képző­dött vinblasztinsavat tartalmazó maradékot kloro­formban oldjuk, és a kloroformos oldatot négyszer vízzel extraháljuk. A kloroformos oldatot megszá­rítjuk és a kloroformot lepároljuk. A maradékot metanolban oldjuk és zavarosodás megjelenéséig vizet adunk hozzá. A vizes metanolos oldat pH-ját 1%-os vizes kénsavval 2,2-re állítjuk be. A kapott oldatból a vizet benzolos azeotróp desztillációval távolítjuk el. A maradékot izopropanolban oldjuk és a kikristályosodott szennyezéseket szűréssel elválasztjuk. Két ilyen egymás utáni kristályosítás szűrletét bepárolva 200 mg vinblasztinsav-szulfátot kapunk cserszínű amorf szilárd anyag alakjában. A vegyület infravörös (ÍR) spektruma 1740 cm“1 -nél feltűnő sávot mutat, jeléül az észt er cső portok felszaporodásának. pKa = 5,2 és 7,7 (66%-os dime­­tilformamidban). 3. példa Etil-vinblasztinoát előállítása 500 ml telített etanolos hidrogén-klorid-oldatot készítünk 0 °C-on és hozzáadunk 3 g 4-dezacetil­­-vinblasztinsav-nátriumsót. A lombikot szárítócsővel látjuk el és környezeti hőmérsékleten, sötétben mintegy 3 napig állni hagyjuk. Ezután az etanolt lepároljuk és a maradékot vízben oldjuk. A vizes réteget 14 n ammónium-hidroxid-oldattal meglúgo­­sítjuk. A lúgos oldatban oldhatatlan etil-vinblaszti­­noátot elválasztjuk és több adag metiléndikloriddal extraháljuk. A metilén-dikloridos kivonatokat elvá­lasztjuk, egyesítjük és szárítjuk. Az oldószert lepárolva etil-4-dezacetil-vinblasztinóátot kapunk cserszínű amorf anyag alakjában. A vegyület IR és NMR spektruma megfelel a feltételezett szerkezet­nek. A cserszínű szilárd anyagot előzőleg nitrogénnel telített 25 ml vízmentes piridinben oldjuk és 25 ml ecetsavanhidridet adunk hozzá. A reakcióelegyet lezárt lombikban környezeti hőmérsékleten, sötét­ben 7 napig állni hagyjuk. Az illékony alkotóré­szeket vákuumban lepároljuk. A maradékhoz meta­nolt adunk és újra szárazra pároljuk. A metanol­­-hozzáadást és a bepárlást többször megismételjük. A maradékot szilikagélen kromatografáljuk, eluens­­ként etil-acetát/etanol (2:1) oldószer-elegyet hasz­nálunk. A vékonyrétegkromatográfiával azonosított etil-vinblasztinoát-tartalmú frakciókat összegyűjtjük és egyesítjük, majd az oldószert lepároljuk. A kapott cserszínű por IR-színképe megfelel a meg­jelölt szerkezetnek, mivel 1740 cm"1-nél feltűnő sáv jelentkezik. A vegyület NMR-csúcsai a követ­kezők: ő = 2,11 (OOCH3) 1,33 (triplett, OCH2CH3), 4,28 (kvartett, OCH2CH3), Jab = 7 Hz. Az NMR-spektrum többi része megfelel a felté­telezett struktúrának. A tömegspektrum alapján kapott molekulasúly 824, az e/m = 824 alapján (e = ion töltése, m = ion tömege), megfelelően a feltételezett C4 7 H6 0N4 O9 tapasztalati képletnek. A kapott etil-vinblasztinoát szabad bázist meta­nolban oldjuk és zavarosodásig vizet adunk hozzá. Az oldat pH-ját 1%-os vizes kénsavoldattal körül­belül 3-ra állítjuk be és az oldatot benzolos azeotróp képzésével szárazra pároljuk. A maradékot vízmentes etanolból átkristályosítva krémszínű szi­lárd anyagot kapunk. pK® = 4,6, 6,0 és 7,45 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4

Next

/
Thumbnails
Contents