174520. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új 4-hidroxi-2H-nafto(2,1-e)- 1,2-teazin-3-karboxi-amid-1,1-dioxidok előállítására
174520 A táblázat eredményeiből kitűnik, hogy az A és C vegyületeknek meglepően erős, a mancsödéma vizsgálat alapján elsődlegesen nem várható hatásuk van patkányokon adjuváns artritis ellen. Mindkét vegyület az ismert fenilbutazon-antiflogisztikumot többszórö- 5 sen felülmúlja. Az A vegyületet az emberi vérre kifejtett vérlemezke-adhézióra és -aggregációra való gátló hatás alapján is megvizsgáltuk, és összehasonlításul a 2 208 351 számú német szövetségi köztársasági nyilvánosságra- jq hozatali iratból ismert 4-hidroxi-2-metil-N-(2-tiazolil)-2H-l, 2-benzotiazin-3-karboxamid-l, 1-dioxidot (Sudoxicam) használtuk. A vizsgálatokat a következő két módszer szerint végeztük: 15 (a) Morris-vizsgálat A Morris-vizsgálat lényegét „Stoffwechsel- und Membranpermeabilität von Erythrozyten und Thrombozyten, I. Nemzetközi Szimpózium, Wien, 1968. jú- 20 nius 17—22, Georg-Thieme Kiadó, Stuttgart” című kiadvány ismerteti. 1 ml citrátvért kis kísérleti kémcsövekbe pipettáztunk, a vizsgált vegyületet a kívánt koncentrációban hozzáadtuk, és 10 percig 37 °C-on inkubáltuk. A kém- 25 csövek felébe 2—2 g üveggyöngyöt tettünk (kb. 100 mesh,) Glass-beads for gas-chromatography, BDH cég, Poole, Nagy-Britannia). A kémcsöveket plasztikdugóval lezártuk és vízszintes hengerre erősítettük, majd 45 másodpercig megpörgettük. Ezután 30 a kémcsöveket 1 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagytuk. Ezalatt az eritrociták és az üveggyön9 gyök szétváltak. A plazmából 0,01 ml-t kivettünk, és celloszkóp-oldattal 1:8000-re hígítottuk. A vérlemezkéket celioszkóppal megszámoltuk. Az üveggel érintkező és nem-érintkező trombociták számának különbségéből meghatároztuk a szedimensen visszamaradó - az üveggyöngyökre ragadó vagy aggregált - trombociták számát. A következő táblázatban a tapadósság százalékos csökkenését adjuk meg a hatóanyag nélküli kontrolihoz képest. (b) Bron-vizsgálat, kollagén-aggregáció A trombocita-aggregációt Bőm és Cross módszerével [J. Physiol. 170, 397 ( 1964)] egészséges kísérleti személyek lemezkében gazdag plazmájában határoztuk meg. A lemezke-szuszpenzió optikai sűrűségének csökkenését kollagén hozzáadása után fotometrikusan mértük és feljegyeztük. A sűrűsséggörbe hajlásszögéből következtettünk az aggregációs sebességre. A görbének azt a pontját, amely a legnagyobb fényáteresztőképességet jelöli, az optikai sűrűség („optical density”) meghatározásához használtuk. A kollagén mennyiségét ügy választottuk meg, hogy irreverzibilis kontroli-görbét kapjunk. A megadott értékek az optikai sűrűségre vonatkoznak, és a fényáteresztőképesség (az aggregáció %-os csökkenése) százalékos változását mutatják a vizsgált anyag hatására a kontrollal összehasonlítva. A Hormon-Chemie, München kereskedelmi kollagénjét használtuk. A következő táblázat tartalmazza mindkét vizsgálat átlagértékeit. 10 Vegyület Koncentráció, mól/1 Morrisvizsgálat % Bomvizsgálat % Akut toxicitás patkányon LD50 p.os. mg/kg Elviselhetőségi határok 95% valószínűséggel A 10"* 43 96 io-* 95 207,0 126,2-265,0 10-6 92 10'7 65 E 10"4 3 92 Osszeha-10”5 91 136,0 104,6-176,8 sonlító 10-6 33 vegyület A táblázatból kitűnik, hogy az A vegyület az E vegyülethez képest a trombocita-aggregációt lényegesen erősebben gátolja. Az A vegyület az aggregációt 50%- 60 osan már olyan koncentrációban gátolja, amely több mint egy nagyságrenddel kisebb, mint az E vegyületnél. A következő vegyületeket vizsgáltuk meg a vérlemezke-aggregációra kifejtett gátló hatásuk alapján (Bom-vizsgálat, kollagén-aggregáció): 1 65 F N-(3-klórfenil)-4-hidroxi-2-metil-2H-nafto[2, 1-e] -1, 2-tiazin-3-karboxamid-l, 1-dioxid, G 4-hidroxi-2-metil-N-(3-tolil)-2H-nafto[2,1 -e]-l, 2- -tiazin-3-karboxamid-l, 1-dioxid, H 4-hidroxi-2-metil-N-(4-metil-2-piiidil)-2H-nafto[2, l-e]-l, 2-tiazin-3-karboxamid-l, 1-dioxid-nátriumsó, 5
