174463. lajstromszámú szabadalom • Villamosenergiával működő zárt fűtőeszköz
a MAGYAR NÉPKÖZ TÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS 174463 SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY íVl Bejelentés napja: 1976. XII. 31. (KI-742) Nemzetközi osztályozás : F 24 D 13/04 Közzététel napja: 1979. VI. 28. 1 .. 11 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. VIII. 31. ^ 1 ' '' Feltaláló. Szabadalmas: Kicsindy János klímagépész, Esztergom Keresztény Múzeum, Esztergom Villamosenergiával működő zárt fűtőeszköz 1 2 A találmány tárgya zárt rendszerű fűtőeszköz, amely villamos energiával működik, és amelynek határolófala egyben fűtőfalként szolgál. A találmány szerinti fűtőeszköz helyiségek fűtésére, különösen olyan helyiségek fűtésére alkalmas, ahol naponta több alkalommal kell a fűtést leállítani és újból megindítani a helyiség rendeltetésének megfelelően. A találmány szerinti fűtőeszköz egyébként kiállítási csarnokok vagy kisebb kiállítási helyiségek és lakószobák fűtésére is nagyszerűen használható. Lakószobák esetében akkor előnyös különösen, ha a lakószobákban a tartózkodás és így a fűtési igény is nem folyamatos és rendszeres, hanem a nap bizonyos szakaszaiban, időtartamaiban válik szükségessé a helyiség fűtése. Az ismert hasonló célú megoldásokat általában villamosfűtésű radiátorokként alakították ki. Ezek a villamosfűtésű radiátorok vagy vízzel töltöttek, vagy olajtöltésűek voltak. Az ilyen megoldások hátránya, hogy az olajtöltés vagy a víztöltés folytán igen nagy a hőkapacitása a fűtőeszköznek, ebből eredően felfűtéskor hosszú időnek kell eltelni ahhoz, hogy hatásos fűtést fejtsen ki az illető villamosfűtésű radiátor. További hátránya volt az ismert villamosfűtésű radiátoroknak, hogy a teljes belső töltés folytán az áramlás meglehetősen elenyésző volt a radiátoron belül, ennek megfelelően a radiátor töltését képező folyadék és a radiátor fala közötti hőátadási tényező kedvezőtlen volt. Ennek következtében az egész radiátor hőátszármaztatási tényezője is rossz lett. E kö- 30 174463 rülmény tulajdonképpen a hőátszármaztatás kedvezőtlen hatásfokát jelentette. Ez belátható, ha figyelembe vesszük, hogy a radiátoron belül folyadékáramlás egyedül a villamos fűtőbetét hatására jött létre. 5 Nem volt külön áramlást biztosító eszköz, pl. szivattyú vagy hasonló. Ismeretes, hogy folyadék és egy szilárd fal közötti hőátadási tényező a folyadék áramlási viszonyaitól, pl. a Reynolds számmal kifejezhető áramlási képtől 10 nagymértékben függ. Tekintettel arra, hogy ismert folyadéktöltésű radiátoroknál ezt az áramlási képet nem lehetett változtatni, így a Reynolds szám is változatlanul maradt, vagyis nem lehetett befolyásolni a folyadék és szilárd fal közötti hőátadási tényezőt. 15 Ennek megfelelően nem volt változtatható az egész radiátor hőátszármaztatási tényezője sem. Még további hátrányként lehet megemlíteni a víztöltésű villamos radiátorokkal kapcsolatban, hogy a víztöltés vízkövesedéshez vezet. Ezeknél az ismert ra- 2o diátoroknál ugyanis a víz nyitott térben volt, legalábbis oly mértékben volt az nyitott, hogy a vizet utántölteni kellett. A víztöltet és az utántöltött víz is közönséges csapvíz volt, ennek megfelelően erős kicsapódások léptek fel. A kicsapódások vízkövesedés- 25 hez vezettek, ami egyrészt elzáródásokat okozhatott az egyes radiátortagok közötti átvezető csatornákban, az úgynevezett közcsavarokban, másrészt lerakodott a vízkő a hőátszármaztatás szempontjából lényeges szerepet játszó falakon, és így tovább rontotta az amúgy is kedvezőtlen hőátszármaztatási viszonyokat.
