174379. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-helyettesített oxazolidinok előállítására
15 174379 16 vizes sósavoldattal semlegesítjük, majd választótölcsérbe töltjük, és desztillált vízzel egyszer mossuk. Ezután a benzolt lepároljuk. 343 g (76%) 2,2,5-trimetil-3-diklóracetil-oxazolidint kapunk, op.: 77-84 °C. « » 6. példa 2 liter űrtartalmú reaktorba 150 g (162 ml) izopropanolamint, 150 ml (116 g) acetont és 600 ml benzolt mérünk be. A reakcióelegyet 40 °C-ra melegítjük és 1 órán át keverjük. Az elegyhez 200 ml 33%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk, és a keverést további 2 órán át folytatjuk. A kapott elegyet acetonos jégfürdőn 5 °C-ra hűtjük, és ezen a hőmérsékleten lassú ütemben, 1 óra alatt 110 ml diklóracetilkloridot adunk az elegyhez. A reakcióelegyet 1,5 órán át állni hagyjuk, majd 1 óra alatt újabb 110 ml diklóracetilkloridot adunk hozzá 10 ml 33%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal együtt. A reakcióelegy pH-ja ekkor 11,1. A reakcióelegyet sósavoldattal pH ~ 3 értékre semlegesítjük, majd a kivált nátriumklorid oldása céljából 185 ml vízzel hígítjuk. A benzolt vákuumban lepároljuk, és a maradékból szűréssel elkülönítjük a terméket. A kapott szilárd anyagot átkristályosítás nélkül szárítjuk. 346,2 g (77%) terméket kapunk, op.: 87-88 °C. 2,2-Dimetil-3-diklóracetil-5-fenil-oxazolidin előállítása 7. példa E példában összehasonlítás céljából a 2,2-dimetil-3-diklóracetil-5-fenil-oxazolidin előállításának ismert módszerét írjuk le. 100 g l-fenil-2-amino-etanol 250 ml benzollal készített oldatához 45 g acetont adunk, és a reakcióelegyet néhány órán át vízelválasztás és visszafolyatás közben forraljuk. A vízelválasztáshoz módosított Dean-Stark készüléket használunk fel. Amikor a vízelválasztó feltétben körülbelül 15 ml víz gyűlt össze, az elegyet lehűtjük, 75 ml trietilamint adunk hozzá, majd az elegybe keverés és vízhűtés közben, szobahőmérsékleten 108 g diklóracetilkloridot csepegtetünk. A kapott oldatot vízmentes magnéziumszulfát fölött állni hagyjuk, majd az oldószert vákuumban lepároljuk. 170 g sűrű, olajos, állás közben kristályosodó maradékot kapunk, amit vízmentes éterrel eldörzsölünk. 132 g (63V) fehér, szilárd, 99,5-100,5 °C-on olvadó terméket kapunk. 8. példa 531,6 g l-fenil-2-amino-etanol, 250 g aceton és 1 liter benzol elegyét vízelválasztás és visszafolyatás közben forraljuk. A vizet módosított Dean-Stark feltétben fogjuk fel. Amikor a feltétben körülbelül 70 ml víz gyűlt össze, az elegyet izopropanolos szárazjég-fürdőben 5 °C-ra hűtjük, és az elegyhez 470 g 50%-os vizes nátriumhidroxid-oldatot adunk. Ezután az elegybe 630 g diklóracetilklorid 500 ml benzollal készített oldatát adagoljuk olyan ütemben, hogy az elegy hőmérséklete 1 °C és 3 °C közötti érték maradjon. A beadagolás után az elegyet szobahőmérsékletre hagyjuk melegedni, majd tömény sósavoldattal semlegesítjük. Ekkor 458 g szilárd csapadék válik ki, op.: 103—105 °C. A kivált csapadékot leszűrjük, majd a benzolos szűrletet vízzel mossuk, szárítjuk, és az oldószert lepároljuk. További 374 g szilárd anyagot kapunk, op.: 81—91 °C. A kapott szilárd anyagot éterrel eldörzsöljük. 102—103 °C-on olvadó terméket kapunk, amit egyesítünk az előző lépésben elkülönített anyaggal, összesen 778 g (70%) 2,2-dimetil-3- -diklóracetil-5 -fenil-oxazolidint kapunk. A példák adataiból egyértelműen megállapítható, hogy a találmány szerinti eljárással minden esetben tisztább terméket kapunk, mint amilyent az ismert, vízmentes körülmények között végrehajtott módszerek szolgáltatnak. Ha a 2,2-dimetil-3-diklóracetil-oxazolidin előállítása során a kondenzációs lépés után eltávolítjuk a vizet, majd a rendszerhez vizes lúgoldat formájában ismét vizet adunk (2. példa), lényegesen tisztább terméket kapunk, mint az 1. példában ismertetett, hagyományos eljárással. További előnyt jelent, hogy a találmány szerinti eljárással kapott terméket nem szükséges átkristályosítani. Ha a kondenzációs lépés végrehajtása után nem távolítjuk el a vizet (lásd a 3. példát), az előzőhöz hasonlóan tiszta terméket nagyobb hozammal kapjuk. A 4., 5. és 6. példa adatainak összevetéséből hasonló következtetéseket vonhatunk le. A találmány szerinti mindként eljárásváltozattal kristályos terméket állíthatunk elő, míg az ismert módszer szennyezett, olajos végterméket szolgáltat. A legtisztább terméket akkor kapjuk, ha a kondenzációs lépés után nem távolítjuk el a rendszerből a vizet (lásd a 6. példát). A fentiekhez hasonlóan a találmány szerinti, vizes közegben végrehajtott eljárással a 2,2-dimetil-3-diklóracetil-5-fenil-oxazolidint is lényegesen tisztább állapotban állíthatjuk elő, mint a 7. példában ismertetett hagyományos módszerrel. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás az (I) általános képletű N-helyettesített oxazolidinok előállítására — ahol (i) R jelentése 1-10 szénatomos halogénalkil-csoport, 1—10 szénatomos alkil-csoport vagy rövidszénláncú alkiltio-csoport, Rí és R2 egymástól függetlenül hidrogénatomot, 1—12 szénatomos alkil-csoportot, rövidszénláncú alkoxialkil-csoportot vagy rövidszénláncú hidroxialkil-csoportot jelent, és R3.R4.Rs és Ré egymástól függetlenül hidrogénatomot, rövidszénláncú alkil-csoportot, rövidszénláncú alkoxialkil-csoportot vagy rövidszénláncú hidroxialkil-csoportot jelent, vagy 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
