174366. lajstromszámú szabadalom • Eljárás uteroevakuáns hatóanyagok elkülönítésére növényi extraktumokból
3 174366 4 Az „uteroevakuáns hatóanyag” megjelölésen olyan anyagokat értünk, amelyek melegvérűeken méhösszehúzódást, vagy a méhtartalom kivetését idézik elő. Az uteroevakuáns anyagokat általában a menstruáció előidézésére, a hólyagos üszögök kivetésére, az embrió kivetésére vagy reszorbeálására, vetélés előidézésére, szülés megindítására, valamint a méhtartalom (például embrió vagy placenta) eltávolítására használják fel. A találmány szerinti eljárásban adszorbensként felhasznált kovasavra impregnálással felvitt ezüstnitrát mennyisége körülbelül 1% és 30% közötti érték lehet. Előnyösen körülbelül 10% ezüstnitráttal impregnált kovasavat használunk fel. Az ezüstnitráttal impregnált kovasav előállításának első lépésében a kovasavat egy megfelelő oldószerrel készített ezüstnitrát-oldatban szuszpendáljuk. Oldószerként például vizet vagy rövidszénláncú alifás alkoholokat, így metanolt, etanolt vagy propánok, továbbá rövidszénláncú alifás ketonokat, így acetont, metil-etil-ketont vagy dietil-ketont, valamint rövidszénláncú alifás nitrileket, így acetonitrilt használhatunk fel. A kovasavat kis részletekben adagoljuk be az ezüstnitrát-oldatba. A kapott szuszpenzióból alkalmas módszerekkel eltávolítjuk az oldószert, majd a maradékként kapott, szabadon folyó, porszerű szilárd anyagot néhány órán át szárítjuk. A szárítást célszerűen fénytől védett helyen végezzük. Az így kialakított, ezüstnitráttal impregnált kovasavat használjuk fel adszorbensként a tetszés szerinti technikával végrehajtott kromatográfiás műveletben. A kromatografálást például oszlop- vagy preparatív réteg-kromatográfiás technikával hajthatjuk végre, azonban preparatív nagyteljesítményű folyadékkromatográfiás vagy preparatív gázkromatográfiás módszerekkel is dolgozhatunk. Az áttekinthetőség érdekében a következőkben oszlopkromatográfiás módszert ismertetünk, hangsúlyozzuk azonban, hogy a találmány szerinti eljárás tetszés szerinti kromatográfiás technikával végrehajtható. A találmány szerinti eljárás végrehajtása során az uteroevakuáns hatóanyagot tartalmazó, félig tisztított mintát megfelelő oldószerben, például benzolban, toluolban, dietiléterben vagy hexánban, elő nyösen benzolban oldjuk, és az oldatot ezüstnitráttal impregnált kovasavval töltött oszlopra visszük fel. Az oszlopot száraz állapotban is felhasználhatjuk, előnyösen azonban előzetesen oldószerrel itatjuk át. Az átitatáshoz általában az uteroevakuáns anyagkeverék oldásához felhasználttal azonos oldószert alkalmazunk. Ezután az oszlopot oldószerrel eluáljuk, és az eluátumot frakciókba gyűjtjük. Eluálószerként poláros folyadékokat, így metanolt, etanolt, izopropanolt, acetont vagy etilacetátot, apoláros oldószereket, így kloroformot, metilénkloridot, benzolt, toluolt, dietilétert, diizopropilétert, hexánt vagy ciklohexánt, valamint ezek elegyeit alkalmazhatjuk. Különösen előnyösen alkalmazhatjuk aceton és benzol 5:95-12-88 arányú elegyét. Ha növelni kívánjuk az átáramlási sebességet, az eluálást kis (0,7 atmoszféráig terjedő) nyomáson is végrehajthatjuk, ebben az esetben az oszlopon közömbös gázt, például nitrogéngázt bocsátunk át. A frakciók összetételét vékonyrétegkromatográfiás úton ellenőrizzük, adszorbensként ezüstnitráttal impregnált kovasavat használunk fel. A frakciók összetételét gázkromatográfiás módszerekkel is vizsgálhatjuk. Miként a végrehajtott gázkromatográfiás vizsgálatok és spektrumanalízisek eredményei igazolják, a fenti eljárással két, kémiailag egymástól eltérő uteroevakuáns hatóanyagot különítünk el. Az ezüst vegyületek formájában jelenlevő csekély mennyiségű szennyezést úgy távolíthatjuk el, hogy a termék megfelelő oldószerrel, például benzollal vagy metilénkloriddal készített oldatát alkalmas szűrőanyagon, például celittel vagy kovasawal töltött rövid oszlopon vagy celit- vagy kovasav-rétegen szűrjük. A vegyületek uteroevakuáns aktivitását a méhösszehúzódások mértékének meghatározása, valamint a vemhes nőstény állatokon előidézett terhességmegszakítások száma alapján értékeljük. A találmány szerinti eljárás során kapott, tisztított uteroevakuáns hatóanyagok körülbelül 1,0-100 mg/kg-os dózisban fejtik ki hatásukat. A dózis pontos értéke a kezelendő egyed fajától függően változik. A hatóanyagokat szokásos gyógyászati készítmények, például oldatok, szuszpenziók vagy szilárd dózisegységek formájában adhatjuk be. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példában részletesen ismertetjük. Példa A kiindulási anyag előállítása: Egy 454 liter űrtartalmú, gőzköpennyel körülvett, rozsdamentes acél tartályba 10 kg zoapatle levelet és 136 liter vizet mérünk be, és a szuszpenziót 2,5 órán át időnkénti kevergetés közben 98-100 °C-on tartjuk. A forró szuszpenziót szűrővásznon szűrjük. Körülbelül 112 liter térfogatú, sötét színű, átlátszó főzetet kapunk. A szilárd maradékot 18 liter forró vízzel mossuk, szűrjük, és a szűrletet a fenti főzettel egyesítjük. A kapott vizes fázist 136 liter etflacetáttal extraháljuk. Az elegyet erélyesen keverjük, majd ülepedni hagyjuk. A felső habos réteg leszívatásával megtörjük az emulziót, majd az etilacetátos fázis lehető legnagyobb részét elkülönítjük. A maradékhoz 90 liter etilacetátot adunk, és a fenti műveletet megismételjük. Az etilacetátos fázisokat egyesítjük, és vákuumban 50 °C-on bepároljuk. A maradékot 3 részletben összesen 10 liter fonó (75—80°C-os) benzollal extraháljuk. A benzolos fázisokat egyesítjük, vákuumban 50 °C-on bepároljuk, majd a maradékot összesen 8 liter forrásban levő hexánnal mossuk. A hexánnal mosott maradékot 2 liter acetonban oldjuk, az oldathoz 10 g csontszenet („Nuchar”) adunk, és az elegyet 1 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A csontszenet kiszűrjük, és a szűrletet vákuumban 30 °C-on bepá oljuk. 69 g nyers maradékot kapunk-50 g, a fenti módon kapott nyers maradékot 5 liter éterben oldunk. Az oldatot szűrjük, és a szűrletet 500 ml telített, vizes nátriumhidrogénkar-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
