174266. lajstromszámú szabadalom • Koaxiális csatlakozó
MAGYAR népköztársaság SZABADALMI LEÍRÁS 174266 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Bejelentés napja: 1973. IX. 27. (BU-688) Amerikai Egyesült Államok elsőbbsége: 1972. IX. 28. (292 856 sz.) Közzététel napja: 1979. V. 28. Megjelent: 1980. V. 31. Nemzetközi osztályozás: H 01 R 15/04 Feltalálók: Szabadalmas: Sladek Norbert Joseph mérnök, Fairfield, -Connecticut, Petti Pasquale Ralph mérnök, Waterbury, Connecticut, Zerlin William Max Erich mérnök, Newtown, Connecticut, Amerikai Egyesült Államok Bunker Ramo Corporation, Delaware áll. bejegyzett cég, Oak Brook, Illinois, Amerikai Egyesült Államok Koaxiális csatlakozó 1 A találmány koaxiális csatlakozó szerkezeti kialakítására vonatkozik, mely előnyösen 0,1-6 GHz frekvenciatartományba eső jelek továbbítására szolgáló koaxiális kábelek egymáshoz kapcsolására alkalmazható. 5 Megjegyezzük, hogy jelen leírásban .kábel” szóhasználatba beleértünk minden kialakítására nézve központi vezetékből és attól szigetelőburkolattal elválasztott külső vezetékből álló, egymással koaxi- 19 ális elrendezésben levő vonalat, amelyek funkciójukat tekintve különböző, pl. tápvonal, jeltovábbító, főként árnyékolt vezeték, késleltetővonal stb célokra lehetnek alkalmasak. 15 Ismeretes, hogy koaxiális tápvonalak jellemző impedanciája kb. 50 Ohm. így az impedancia illesztetlenségek elkerülése végett szükséges, hogy két koaxiális tápvonalat összekötő csatlakozó minden keresztmetszetében az impedancia ugyancsak 20 50 Ohm legyen. Amennyiben a koaxiális tápvonalakat összekötő csatlakozóban a keresztmetszetek mentén impedancia illesztetlenség áll fenn, akkor olyan visszaverődések keletkezhetnek, amelyek a csatlakozó feszültség állóhullám-arányára ellenté- 25 tesen hatnak és a csatlakozón áthaladó bármely jelet csillapítanak. Az impedancia illesztetlenség következtében föllépő csillapítás mértéke függvénye a vonalon áthaladó jel frekvenciájának is, a frekvencia növekedésével a csillapítás mértéke nő. 30 2 Kisfrekvenciás jelátvitelhez készített csatlakozók nagyfrekvenciás jelátvitelnél való alkalmazása nem bizonyult célravezetőnek. Az ilyen csatlakozóknál föllépő impedancia illesztetlenségekből származó csillapítás mértéke ugyanis bár kisebb frekvenciáknál még elfogadható, de nagyobb frekvenciák esetében már olyan nagy mértékű, hogy alkalmazhatóságukat korlátozza. Az ismertetett hátrány elkerülése végett koaxiális kábelek összekapcsolásához alkalmazott csatlakozóknál a lényegében egyenletes 50 Ohm-os impedancia biztosítása egy alapvető követelménynek tekinthető, aminek kielégítése igen gondos tervezést és gyártást igényel. Az így előállított csatlakozók azonban viszonylag költségesek. A viszonylag olcsóbb, szabványos hangfrekvenciás csatlakozóknak az alkalmazhatósági frekvenciatartománya korlátozott, mivel ezekkel 0,5 GHz-nél nagyobb frekvenciájú jelek nem vihetők át kellő hatásossággal. Azonban az ilyen hangfrekvenciás használatra készített csatlakozók is viszonylag költségesek, és egyes alkalmazási területen, például hordozható rádiók esetében az átvinni kívánt 0,5 GHz környezetébe eső frekvenciák miatt már nem is alkalmazhatók. A fennálló igények szükségessé tették egy olyan egyszerű kialakítású, olcsó, rádiófrekvenciás jelátvitelre alkalmas koaxiális csatlakozó megvalósítását, amelyben a föllépő visszaverődés mértéke a lehető legalacsonyabb, és egészen 6 GHz frekvencia értékig elfogadható feszültség állóhullám-arányt biztosít. A 174266
