174266. lajstromszámú szabadalom • Koaxiális csatlakozó
3 174266 4 gyakorlat szerint valamely csatlakozó akkor minősíthető ezen arány szempontjából elfogadhatónak, ha a feszültség állóhullám-arány értéke 1,35-nél kisebb, és jóminőségű átvitelt biztosít az üzemeltetés közben föllépő teljes frekvenciasávban, pl. a 0,1 —6 GHz-es tartományban. A koaxiális csatlakozóval szemben támasztott további igényt képezett az is, hogy összekapcsolása és bontása gyorsan elvégezhető legyen, és csatlakoztatott helyzetben jóminőségű, biztos érintkezést nyújtson. A találmány szerinti koaxiális csatlakozó főként azonos impedanciájú koaxiális kábelek egymáshoz csatlakoztatására alkalmas. A csatlakozó közös tengely mentén húzó-toló mozgással össze- és szétkapcsolható első csatlakozó taggal és második csatlakozó taggal, valamint csatlakozó tagonkénti villamos vezető anyagú központi érintkezővel van kialakítva. A csatlakozó lényege, hogy az első csatlakozó tagnak villamos vezető anyagból készített, tengelyirányban egybefüggően, kiterjedő, lényegében cső alakú első csatlakozótest van. Az első csatlakozótestnek a második csatlakozó taghoz illeszkedő mellső végénél nyíló, a második csatlakozó tag orr részének befogadására méretezett csatlakozó furata, a csatlakozó furat végénél annak folytatását váll hagyásával képező, - azzal egytengelyű —, a csatlakozó furat átmérőjénél kisebb átmérőjű középső furata, valamint a középső furat végénél annak folytatását támaszkodóváll hagyásával képező, - azzal egytengelyű -, a középső furat átmérőjénél kisebb átmérőjű és az első csatlakozótest hátsó végénél nyíló hátsó furata van. Az első csatlakozótest hátsó részének a hátsó végéig terjedő csökkentett külső átmérőjű szakasza, ezen csökkentett külső átmérőjű szakaszától előbbre, a mellső vége felé esően elrendezett külső ütközőválla, és a hátsó résznek a külső ütközővállig terjedő szakaszára térközhagyással illeszkedő, a külső ütközővállal határolt mozgási pályájú rögzítőhüvelye van. Az első csatlakozótestnek a csatlakozó furatot hordozó mellső részének hosszirányú hasítékokkal tagolt, kismértékben rugalmas ívelt falrészei, főként villaágai vannak. Az első csatlakozótest középső furatában elrendezett, a támaszkodóvállon fölfekvően rögzített, szigetelő anyagú, tengelyirányú átmenő tartófurattal ellátott első betétje van. Az első csatlakozó taghoz tartozó első központi érintkező az első betét tartófuratában van elrendezve. Az első központi érintkezőnek a hátsó furatba nyíló nyílása, a csatlakozó furat terébe nyúló érintkezővége és az első betétben az első csatlakozótest hátsó része felé irányuló elmozdulást határoló kialakítása van. A második csatlakozó tagnak villamos vezető anyagból készített, tengelyirányban egybefüggően kiterjedő, lényegében cső alakú második csatlakozóteste van. A második csat lakozótestnek mellső, az első csatlakozó taghoz illeszkedésre méretezett orr részének elejénél nyíló mellső furata, a mellső furat végénél annak folytatását belső váll hagyásával képező, — azzal egytengelyű -, a mellső furat átmérőjénél kisebb átmérőjű és a második csatlakozótest hátsó végénél nyíló furata van. A második csatlakozótest orr részének az első csatlakozó tag csatlakozó furatába illeszkedésre méretezett csökkentett külső felületű szakasza van. A második csatlakozótest hátsó, vezetékrögzítő részének a hátsó végéig terjedő csökkentett átmérőjű szakasza, ezen csökkentett átmérőjű szakasztól előbbre, a mellső vége felé esően elrendezett külső válla és a vezetékrögzítő résznek a külső vállig terjedő szakaszára térközhagyással illeszkedő, a külső vállal határolt mozgási pályájú szorítóhüvelye van. A második csatlakozót est mellső furatában elrendezett, a belső vállon fölfekvően rögzített, szigetelő anyagú, tengelyirányú átmenő rögzítőfurattal ellátott második betétje van. A második csatlakozó taghoz tartozó második központi érintkező a második betét rögzítőfuratában van elrendezve. A második központi érintkezőnek a vezetékrögzítő rész furatába nyíló hátsó nyílása, az orr részben elhelyezkedő, az első központi érintkezőhöz társított érintkezővége és a második betétben a második csatlakozótest vezetékrögzítő része felé irányuló elmozdulást határoló kialakítása van. Az első és a második csatlakozó tag összekapcsolt, a második csatlakozótest mellső végének az első csatlakozótest vállához ütköztetett helyzetében, az első és második központi érintkező egymáshoz kapcsolódása mellett az első betét és a második betét között illesztett impedanciát meghatározó légrés van. A koaxiális csatlakozó célszerű méretezésénél az első csatlakozótest hátsó furata, valamint a második csatlakozótest furata az egymáshoz csatlakoztatni kívánt koaxiális kábelek központi vezetékét körülvevő szigetelőburkolat külső felületével illeszkedésre vannak méretezve. Hasonlóan, az első csatlakozótest hátsó részének külső felülete és a rögzítőhely belső felülete által határolt térköz, valamint a második csatlakozótest vezetékrögzítő részének külső felülete és a szorítóhüvely belső felülete által határolt térköz szintén az egymáshoz csatlakoztatni kívánt koaxiális kábelek külső vezetékének befogására van méretezve. Az első központi érintkezőnek a nyílása, valamint a második központi érintkezőnek a hátsó nyílása az egymáshoz csatlakoztatni kívánt * koaxiális kábelek központi vezetékének illesztett befogadására vannak méretezve. A koaxiális csatlakozó előnyös kiviteli alakjánál az első csatlakozótest egy darabként van kialakítva és anyaga lágy rugalmas tulajdonságú. A második csatlakozótest szintén egy darabból van kialakítva és anyaga kismértékben lágy rugalmas tulajdonságú. Az első csatlakozó taghoz rendelt első központi érintkezőnek érintkezővége célszerűen dugós, a második csatlakozó taghoz rendelt második központi érintkezőnek érintkezővége pedig célszerűen hüvelyes kialakítású. Előnyös kiviteli alaknál az első betét hengeres kialakítású, és átmérője egyezik az első csatlakozótest középső furatának átmérőjével. Az első betét tengelyirányú kiterjedése célszerűen kisebb, mint a középső furatnak hossza. A második betét is hengeres kialakítású, és átmérője egyezik a második csatlakozótest mellső furatának átmérőjével. A második betét tengelyirányú kiterjedése célszerűen kisebb, mint a mellső furat hossza. Az első betét és a második betét közel azonos méretű. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
