174162. lajstromszámú szabadalom • Vágóhorog
MAGYAR SZABADALMI 174162 népköztársaság LEÍRÁS Bejelentés napja: 1977. VI. 10. (HO-1995) Nemzetközi osztályozás: w Közzététel napja: 1979.1. 27. A 01 K 83/04 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1980. VII. 31. Honthegyi Mátyás oki. építészmérnök, Budapest Vágóhorog 1 A találmány tárgya vágóhorog, amelynek szára, ennek folytatását képező torokíve és csúcsban végződő hegye van. Vágóhorgokat az édesvízi és a tengeri horgászatban közepes és nagyobb halak fárasztás utáni megfogására és a vízből való kiemelésére használják. Az ismert kiképzésű vágóhorgok kialakítás szempontjából két fő csoportba sorolhatók. Az első, úgynevezett nyitott típusú vágóhorgoknál a horog hegye a szárhoz képest kifelé dől, ferdesége mintegy 15a— 30° -ra tehető, és a hegy ívelt kiképzésű szakasz révén csatlakozik a szárhoz. Ez a vágóhorog síkbeli elrendezésű. A nyitott vágóhorgoknál az akasztás viszonylag könnyen elvégezhető, de a nyitott kiképzés következtében a befogadott húst oldalirányban semmi sem tartja, ezért a kicsúszás veszélye nagy. Az úgynevezett „klasszikus” kiképzésű vágóhorog szára és hegye egymással lényegében párhuzamos, amelyeket szabályos félkörív köt össze. Ez a vágóhorog is sflcbeli kiképzésű. Ennél a vágóhorognál is fennáll a befogás utáni elcsúszás veszélye, mert a nagy íven támasztóhatás nem tud érvényesülni. A klasszikus vágóhoroggal az akasztást nehéz elvégezni. Mindkét vázolt típusú vágóhorog hátránya, hogy a használat közben keletkező nyitóírányú erőhatásokat csak a keresztmetszet növelésével lehet leküzdeni, mivel a hal által a horogra gyakorolt erőhatás a görbült szakaszt veszi igénybe, és azt kiegyenesíteni igyekszik. A vágóhorog a viszonylag hosszú erőkaron át keletkező nyomaték hatására könnyen kiegyenesedhet és a 174162 2 már befogott hal elmenekülhet. A befogás bizonytalansága a horgászás során zavaró tényezőként jelentkezik, ami ellen már régóta kivannak védekezni. A találmány feladata olyan tökéletesített vágóhorog 5 kialakítása, amely kedvező akasztást és stabil megfogást képes biztosítani, ugyanakkor az ismert típusú vágóhorgoknál kisebb méretben is elkészíthető. A találmány szerint létrehozott vágóhorogra jellemző, hogy a szárhoz csatlakozó torokíve attól eltávoló- 10 dó szorítószárhoz csatlakozik, amely a szárhoz képest 35“ és 55° közötti szöget zár be, és a szorítószár konvexen a szár felé görbülő szorítóívben folytatódik. A szorítóív vége a hegyhez csatlakozik, amely ívelt kiképzésű, a szárhoz képest konkáv görbülettel. A 15 szorítóívnek a szárral párhuzamos érintője van, és az érintő, valamint a szár közötti távolsággal meghatározott torokszélesség hossza a torokmélységhez képest 0,4-0,6-szoros. A találmány egy előnyös kiviteli alakjánál a torokív 20 és a torokszélesség aránya és a szorítószárnak a szorítóívhez viszonyított aránya 0,45 és 0,55 között van. A találmány egy további előnyös kiviteli alakjánál a szorítóív és a hegy egymáshoz viszonyított aránya 1,8 és 2,2 között van. 25 Az akasztás megkönnyítése céljából a szorítóív és a hegy oldalirányban kifelé hajlítva, célszerűen 15°-os szögben van kiképezve. A vágóhorogra kifejtett nyomaték felvétele céljából előnyös, ha a vágóhorog ívelt részei a görbületre me- 30 rőleges irányban ellapított keresztmetszetűek.
