174132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(6-hidroxi-2-bentiazolil) -N'-fenil-(vagy szubsztituált fenil) -karbamidok előállítására
3 174132 4 benzimidazolokét, az érdeklődés ilyen szerkezetű vegyületek, mint kokcidiosztatikumok iránt jelentősen megnövekedett. A fent említett vegyületek karbamid-származékairól alig történik említés a szakirodalomban. N-(2-benzotiazolil)-N’-fenil-karbamidot írnak le a Chem. Abs. 29, 2660 és 55, 8389, valamint az 57, 801, irodalmi helyen. A megfelelő 4-metil-vegyületet a Chem. Abs., 25, 104, 50, 1776-1777 helyen, míg a megfelelő 5-metoxi-származékot a Chem. Abs., 52, 20673 helyen említik. Az N-( 2-benzimidazolil)-N’-fenil-karbamidot Beilstein, 24 (II), 62 és a Chem. Abs., 15, 3077 szakirodalomban ismertetik. Ezenkívül a 3 299 085 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírásban N-(2-benzotiazolíl)- vagy N-(2-benzoxazolil)-N’-(C1-C5-alifás)-karbamidokat említik mint közbenső termékeket bizonyos herbicidek előállításánál, míg a 3 162 644 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírásban 2-benzoxazolil-karbamidokról, mint növénynövekedést befolyásoló és izom-relaxáns hatású anyagokról történik említés. A 3 399 212, a 3 336 191 és a 3 401 171 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírások benzimidazolil-karbamidokról, mint anthelmitikus hatású vegyületekről tesznek említést. Végül a 68/4748 lajstromszámú dél-afrika köztársaság-beli szabadalmi leírásban (Derwent Pharmdoc basic number 36565) bizonyos benzotiazolilkarbamidokat, mint mosószerekben alkalmazott fertőtlenítő hatású anyagokat említenek. Az utóbbi időben az immunszuppresszív szerek előtérbe kerültek bizonyos szerveknek egyik emberből a másikba történő átültetésénél, így szívátültetéseknél, különösen pedig veseátültetéseknél. Az emberi szervezet védekező műdödése folyamán arra törekszik, hogy idegen antigéneket (ebben az esetben az átültetett szervet) immunreakcióval kiküszöbölje a szervezetből. így valamennyi szervátültetési műveletnél nagy mennyiségű immunszuppresszív szert kell adagolni a művelet megkezdése előtt és az átültetést követően is annak érdekében, hogy az átvevő szervezetet megakadályozzák abban, hogy az átültetett szervet kivesse magából. Egy kiváló immunszupresszív szer az azatioprin (IMURAN védjegy, 3 056 785 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírás). A 744 970 lajstromszámú belga szabadalmi leírásban (megadás 1970. július 27-én, valamint az 1 296 561 lajstromszámú nagy-britanniai szabadalmi leírásban (közzétéve 1972. november 15-én) számos (6-helyettesített-benzotiazolil)-fenil-karbamidot, ideszámítva az N-(6-metoxi-2-benzotiazolil)-N’-fenil-karbamidot is, írnak le. Ezekről a vegyületekről azt állítják, hogy immunszuppresszív és immun-szabályozó hatásúak. Az immunreakció sejttaranszformációk és biokémiai reakciók egymásutánjából tevődik össze, amely az idegen anyagok (antigének) kivetésére törekszik. Azok a sejtek, amelyek a reakcióban részt vesznek, olyan alapsejtekből erednek, amelyek a csontvelőből származnak és a periferikus limfoid szervekhez kerülnek. Ez utóbbi helyekről, az antigén-inger nyomán, a test-reakció plazmasejtek formájában (amelyek antitesteket term -inek) és jellegzetes immun-limfociták alakjában elentkezik. Az antitest bejut a keringési rendszerbe és így a létrehozó sejttől bizonyos távolságban hat (sejt-immunitás). Az antitest reakciója az antigénnel elindítja a hísztaminfejlődést a bazofll leukocitákból, a hisztamin viszont megváltoztatja a véredények áteresztőképességét, meggyorsítja mind az antitestnek, mind az immun-limfocitáknak a beáramlását a károsodott helyekre. így az immunreakció számos biokémiai esetsorozatból tevődik össze a test különböző helyein levő sejtek egymásutánjában. A szóban forgó vegyületek esetében számos biokémiai vagy sejtfejlődési területen változások jelentkeznek, illetve jelentkezhetnek. Antihisztaminok csupán szekunder reakciót okoznak az immunreakció során, mivel nincs közvetlen befolyásuk az antitesteket termelő sejtekre vagy a jellegzetes immun-limfocitákra. Számos, jelenleg immunszuppresszív szerként használt szer visszahat továbbá az immunreakció létrehozásában szerepet játszó esetekre is. Bizonyos gyulladásgátló szteroidok, például a kortizon, megszüntetik az antitestek és a jellegzetes immun-limfociták termelését, de teljesen felélik a normális limfoid szövetet is és más nem kívánatos mellékhatásokat okoznak. Egyes daganatellenes szerek, például azatioprin, ciklofoszfamid és metotrexát, szintén használatosak immunszuppresszív szerekként, de ezek is felélik a normális limfoid szövetet és teljesen megakadályozzák más csontvelőeredetű sejtek fejlődését. Ez utóbbi szerek általános citotoxicitása bizonyos sejt-típusokkal szembeni alaptoxicitása alapján előre várható is volt. Az (I) általános képletnél megadott (Ci-C3)-alkil-csoport metil-, etil-, n-propil- és izopropil-csoport lehet, míg a (Cj -C3)-alkoxi-csoport megjelölés metoxi-, etoxi-, n-propoxi- és izopropoxi-csoportokra vonatkozik. A halogénatom fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom lehet. Az (I) általános képletű vegyületek közül néhányat az alábbiakban nevezünk meg: N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(3-metoxi--fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(2-etil-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-[4-(n-propoxi)-fenilj-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(2-klór-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-bróm-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(3-fluor-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-jód-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(2-etoxi-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N-(4-izopropoxi-fenil)-karbamíd, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-izopropil--fenil)-karbamid, M6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(3-tolil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-tolil)-karbamid és hasonló vegyületek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
