174132. lajstromszámú szabadalom • Eljárás N-(6-hidroxi-2-bentiazolil) -N'-fenil-(vagy szubsztituált fenil) -karbamidok előállítására

3 174132 4 benzimidazolokét, az érdeklődés ilyen szerkezetű vegyületek, mint kokcidiosztatikumok iránt jelen­tősen megnövekedett. A fent említett vegyületek karbamid-szárma­­zékairól alig történik említés a szakirodalomban. N-(2-benzotiazolil)-N’-fenil-karbamidot írnak le a Chem. Abs. 29, 2660 és 55, 8389, valamint az 57, 801, irodalmi helyen. A megfelelő 4-metil-vegyüle­­tet a Chem. Abs., 25, 104, 50, 1776-1777 he­lyen, míg a megfelelő 5-metoxi-származékot a Chem. Abs., 52, 20673 helyen említik. Az N-( 2-benzimidazolil)-N’-fenil-karbamidot Beilstein, 24 (II), 62 és a Chem. Abs., 15, 3077 szakiro­dalomban ismertetik. Ezenkívül a 3 299 085 lajs­tromszámú USA-beli szabadalmi leírásban N-(2-ben­­zotiazolíl)- vagy N-(2-benzoxazolil)-N’-(C1-C5-ali­­fás)-karbamidokat említik mint közbenső termé­keket bizonyos herbicidek előállításánál, míg a 3 162 644 lajstromszámú USA-beli szabadalmi le­írásban 2-benzoxazolil-karbamidokról, mint növény­növekedést befolyásoló és izom-relaxáns hatású anyagokról történik említés. A 3 399 212, a 3 336 191 és a 3 401 171 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírások benzimidazolil-karbamidokról, mint anthelmitikus hatású vegyületekről tesznek említést. Végül a 68/4748 lajstromszámú dél-afrika köztársaság-beli szabadalmi leírásban (Derwent Pharmdoc basic number 36565) bizonyos benzotia­­zolilkarbamidokat, mint mosószerekben alkalmazott fertőtlenítő hatású anyagokat említenek. Az utóbbi időben az immunszuppresszív szerek előtérbe kerültek bizonyos szerveknek egyik ember­ből a másikba történő átültetésénél, így szívátülte­téseknél, különösen pedig veseátültetéseknél. Az emberi szervezet védekező műdödése folyamán arra törekszik, hogy idegen antigéneket (ebben az eset­ben az átültetett szervet) immunreakcióval kiküszö­bölje a szervezetből. így valamennyi szervátültetési műveletnél nagy mennyiségű immunszuppresszív szert kell adagolni a művelet megkezdése előtt és az átültetést követően is annak érdekében, hogy az átvevő szervezetet megakadályozzák abban, hogy az átültetett szervet kivesse magából. Egy kiváló immunszupresszív szer az azatioprin (IMURAN véd­jegy, 3 056 785 lajstromszámú USA-beli szabadalmi leírás). A 744 970 lajstromszámú belga szabadalmi le­írásban (megadás 1970. július 27-én, valamint az 1 296 561 lajstromszámú nagy-britanniai szabadalmi leírásban (közzétéve 1972. november 15-én) számos (6-helyettesített-benzotiazolil)-fenil-karbamidot, ide­számítva az N-(6-metoxi-2-benzotiazolil)-N’-fenil­­-karbamidot is, írnak le. Ezekről a vegyületekről azt állítják, hogy immunszuppresszív és immun-sza­bályozó hatásúak. Az immunreakció sejttaranszformációk és bio­kémiai reakciók egymásutánjából tevődik össze, amely az idegen anyagok (antigének) kivetésére törekszik. Azok a sejtek, amelyek a reakcióban részt vesznek, olyan alapsejtekből erednek, amelyek a csontvelőből származnak és a periferikus limfoid szervekhez kerülnek. Ez utóbbi helyekről, az anti­gén-inger nyomán, a test-reakció plazmasejtek for­májában (amelyek antitesteket term -inek) és jelleg­zetes immun-limfociták alakjában elentkezik. Az antitest bejut a keringési rendszerbe és így a létrehozó sejttől bizonyos távolságban hat (sejt-im­munitás). Az antitest reakciója az antigénnel el­indítja a hísztaminfejlődést a bazofll leukocitákból, a hisztamin viszont megváltoztatja a véredények áteresztőképességét, meggyorsítja mind az antitest­nek, mind az immun-limfocitáknak a beáramlását a károsodott helyekre. így az immunreakció számos biokémiai esetsorozatból tevődik össze a test kü­lönböző helyein levő sejtek egymásutánjában. A szóban forgó vegyületek esetében számos biokémiai vagy sejtfejlődési területen változások jelentkeznek, illetve jelentkezhetnek. Antihisztaminok csupán szekunder reakciót okoznak az immunreakció során, mivel nincs köz­vetlen befolyásuk az antitesteket termelő sejtekre vagy a jellegzetes immun-limfocitákra. Számos, je­lenleg immunszuppresszív szerként használt szer visszahat továbbá az immunreakció létrehozásában szerepet játszó esetekre is. Bizonyos gyulladásgátló szteroidok, például a kortizon, megszüntetik az antitestek és a jellegzetes immun-limfociták terme­lését, de teljesen felélik a normális limfoid szövetet is és más nem kívánatos mellékhatásokat okoznak. Egyes daganatellenes szerek, például azatioprin, cik­­lofoszfamid és metotrexát, szintén használatosak immunszuppresszív szerekként, de ezek is felélik a normális limfoid szövetet és teljesen megakadá­lyozzák más csontvelőeredetű sejtek fejlődését. Ez utóbbi szerek általános citotoxicitása bizonyos sejt­­-típusokkal szembeni alaptoxicitása alapján előre várható is volt. Az (I) általános képletnél megadott (Ci-C3)-al­­kil-csoport metil-, etil-, n-propil- és izopropil-cso­­port lehet, míg a (Cj -C3)-alkoxi-csoport megjelö­lés metoxi-, etoxi-, n-propoxi- és izopropoxi-cso­­portokra vonatkozik. A halogénatom fluor-, klór-, bróm- vagy jódatom lehet. Az (I) általános képletű vegyületek közül né­hányat az alábbiakban nevezünk meg: N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(3-metoxi--fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(2-etil­-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-[4-(n-propoxi)­-fenilj-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(2-klór­-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-bróm­-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(3-fluor­-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-jód­-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(2-etoxi­-fenil)-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N-(4-izopropoxi­-fenil)-karbamíd, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-izopropil--fenil)-karbamid, M6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(3-tolil)­-karbamid, N-(6-hidroxi-2-benzotiazolil)-N’-(4-tolil)­­-karbamid és hasonló vegyületek. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents