174127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alkálifém- vagy ammónium-inzulin tisztítására gélszűréssel

5 174127 6 (1. példa) cink-inzulint szűrtek át térhálós gél oszlopon 80%-os kitermeléssel. Az eluáló oldószer 1,0 mólos ecetsav volt. Meg kívánjuk jegyezni, hogy Schlichtkrull és munkatársai szükségesnek tartották, hogy szűrés után kisózást, izoelektromos kicsapást és eink kristályosítási műveleteket végez­zenek a cink-inzulin előállítása céljából. Az inzulin tisztítására korábbi módon alkal­mazott gél-szűrési eljárások mindegyike lényeges inzulin veszteséget eredményez. Továbbá, a korábbi alkalmazásokból semmi hitelt érdemlő jelzés nincs arra vonatkozóan, hogy a gél-szűrés használata eredményeképpen csak inzulint (beleértve az inzu­lin-típusú fehérjéket, amint azt fent említettük) nyernek ki. A találmány szerinti eljárásban általában bár­mely, fehérje oldatokkal való használatra alkalmas vízzel duzzasztható gélt használhatunk. Azonban ennek a gélnek száraz vagy nem duzzasztott állapotban a száraz gél súlyára vonatkoztatva legalább körülbelül 4 súlyszázalék vizet kell vissza­tartania és körülbelül 100 mikronnál kisebb ré­szecske átmérővel kell rendelkeznie. A gél vizet visszatartó képessége előnyösen körülbelül 5-20 százalék tartományba esik. A száraz gél részecskék átmérője előnyösen kisebb, mint körül­belül 80 mikron, a részecske méret különösen hasznos tartománya körülbelül 20—80 mikron kö­zött van. Az alkalmas gélek többek között például a következők: keményítő (beleértve a kukorica ke­ményítőt), térhálós galactomannon, keresztháló­­sított dextrán, agar-agar vagy agaróz, poliacilami­­dok, acilamid és metilén-bisz-akrilamid kopoli­­merek, a metilén-bisz-akrilamidonak viniletil-karbi­­tollal és vinil-pirrolidonnal alkotott polimeijei és hasonlók. Előnyös gélek a térhálós dextránok, mint amilyenek a „Sephadex” sorba tartozók, melyeket a Pharmacia Fine Chemicals, Inc. Piscataway, N.Y. USA. gyárt és hoz forgalomba. Az eljárásban alkalmazott oszlop típusa nem jelentős. Az oszlop hosszának, átmérőjének vagy konfigurációjának a megválasztása a kívánt műveleti paraméterektől függ. Természetesen az oszlop ma­gasságának növekedésével az átfolyási arány csök­ken, ha az oszlopot különbözően helyezzük el az oszlop ellennyomása egyenesen arányos az oszlop magasságával. Ezért a felállított oszlop konfigu­rációt részesítjük előnyben, mint amilyen a „Phar­macia Sectional Colunn. KS—370.” Átlagos eljárási célokra a hat szekcióból álló oszlop halmaz kielégítő. Közelebbről kielégítő inzulin tisztítást olyan töltött oszlopon hajthatunk végre, amely körülbelül 4,5 gramm alkálifém- vagy ammónium-inzulint tar­talmaz 1 liter ágytérfogatú oszlop töltetre vonat­koztatva, ez a legelőnyösebb. Azonban ez általában körülbelül 0,5—6,7 gramm, előnyösen azonban kö­rülbelül 3,5-5,0 gramm tartományba eső mennyi­séget tartalmazhat 1 liter oszlop töltetre vonat­koztatva. Természetesen bármely adott oszlop szá­mára könnyen meghatározhatók az optimális felté­telek. A gélt duzzasztjuk és az oszlopot a szakember számára ismert különféle módszerek bármelyike szerint megtöltjük. A gélt általában az eluáló közegben duzzasztjuk. Eljárhatunk úgy is, hogy a gélt 30 százalékos vizes etanolban duzzasztjuk, ezután dekantálunk és a duzzasztó közeget az eluáló közeggel helyettesítjük. Az alkálifém- vagy az ammónium-inzulin oldatot bármilyen szokásos módon elkészíthetjük. Például az inzulint meghatá­rozott mennyiségű eluáló közegben oldhatjuk fel. Vagy az inzulint olyan vizes közegben oldjuk, mely kissé savasabb, mint az eluáló közeg (de még az eluáló közeg pH tartományán, vagyis 2,0-3,0 pH tartományon belül van). Például, ha az eluáló közeg 2,5 pH-jú 0,5 n ecetsav, az inzulint 2,3 pH-jú vizes közegben, azaz 1,0 n ecetsavban oldhatjuk. Az alkálifém- vagy az ammónium-inzulin általá­ban alkalikus illetve bázikus természetű. Az inzulin semleges vagy savas vizes közegben történő oldását követően a kapott oldat pH értéke emelkedik. így, ha az inzulint 1,0 n ecetsavban oldjuk, a kapott oldat pH értéke körülbelül 2,7-re emelkedik. Azonban az alkalmazott inzulin koncentrációjától függően az inzulin oldat pH-ja még a 3,2-es értéket is elérheti. Ez a PH növekedés normális és nem okoz semmi problémát, ha az inzulin-oldat körül­belül 3,5-os értéket nem haladja meg. Egy másik módszer szerint az inzulint 0,5 n ecetsavban old­hatjuk és az oldat pH értékét híg sósavoldat hozzáadásával maximum körülbelül 3,2-re állít­juk be. Általában az alkálifém- vagy ammónium-inzulint bármely ismert módszer szerint előállíthatjuk. Az alkálifém- vagy ammóniuminzulint előnyösen azon­ban a 3 719 655 számú Amerikai Egyesült Álla­­mok-beli szabadalmi leírásban ismertetett eljárás szerint készítjük. Mint azonban már fent emlí­tettük az inzulinnak legalább körülbelül 80 száza­lékosnak kell lenni. Ez azt jelenti, hogy az inzulin tartalomnak, beleértve a hipoglikémiás aktivitással rendelkező inzulin-típusú fehérjéket, az összes fe­hérjéhez képest legalább körülbelül 80 százalékban kell jelen lennie. Az alkálifém- vagy ammónium-inzulinnak az oszlopban alkalmazott inzulin-oldatban levő kon­centrációja, mint már fent említettük, körülbelül 1-8 súly/térfogat százalék. Előnyös koncentráció a körülbelül 4-6 százalék közötti érték. Ahhoz, hogy kielégítő eredményt kapjunk, az alkálifém- vagy ammónium-inzulint olyan térfogatú oldószerben kell feloldanunk, mely a később tárgyalt elkülönítési térfogatnál kisebb. A kromatográfiában a Kd-vel jelzett megoszlási koefficienst az oldott anyag mozgó fázisban és álló fázisban levő koncentrációjának az arányával hatá­rozzuk meg. A gél-szűrésben a mozgó fázis az az oldószer, mely a gél részecskék közötti üres térben mozog és az álló fázis az az oldószer, melyet a gél részecskék magukba szívtak, azaz minden egyes gél részecske pórusában elkülönültek. így a Ki a felszívódott oldószer azon hányadát fejezi ki, amely az oldott anyagon áthatol. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents