174100. lajstromszámú szabadalom • Eljárás naftalin- és kromán-származékok és ilyen vegyületeket tartalmazó gyógyászati készítmények előállítására
11 174100 12 7-[2-hidroxi-3-dietilaminopropoxi]-2,2- -dimetil4-fenilkromán, melynek olvadáspontja 69-71 °C, 7-[2-hidroxi-3-terc-butUaminopropoxi]-2,2- -dimetil-4-fenilkromán és hidroklorid-sója, melynek olvadáspontja 201—204 °C. 11. példa 4-(3-Trifluormetilfenil)-7-(2-hidroxi-3--metilaminopropoxi)-2,2-dimetilkromán Ha az 1. példában ismertetett módon 4-(3-trifluormetilfenil)-2,2-dimetil-7-kromanolt reagáltatunk epiklórhidrinnel, 7-(2,3-epoxipropoxi)4-(3-trifluormetilfenil)-2,2-dimetilkrománt kapunk. A kapott epoxid reakciója metilaminnal a 2. példában leírttal analóg módon 4-(3-trifluormetilfenil)-7-(2-hidroxi-3- -metilaminopropoxi)-2,2-dimetilkromán keletkezéséhez vezet. A megfelelő benzoátsó olvadáspontja 145-157 °C. A megfelelő 3-dimetilaminopropoxi vegyületet hasonló módon állítjuk elő. Izolálása hidroklorid•sója formájában történik, melynek olvadáspontja 211-214 °C. 12. példa 7-(2-Hidroxi-3-dimetilaminopropoxi)-2,2--dimetil-4-fenil-2H-kromán Ha az 1. példában ismertetett módon 2,2-dimetil-4-fenil-2H-kromán-7-ol-t reagáltatunk epiklórhidrinnel, 78%-os kihozatallal 7-(2,3-epoxipropoxi)-2,2-dimetil-4-fenil-2H-krománt kapunk. Ha ezt az epoxidot a 2. példában leírt módon dimetilaminnal reagáltatjuk, 7-{2-hidroxi-3-dimetilaminopropoxi)-2,2-diinetil4-fenil-2H-krománt kapunk. A vegyületet hidroklorid-sója formájában izolálva a kihozatal 48%-os, és a só olvadáspontja 208-209 °C. 13. példa 7-(2-Hidroxi-3-dimetilaminopropoxi)-2,2--dimetil4-(2-nafti])-kromán A 3,4-dihidro-7-hidroxi4-( 2-naftil)-kumarint, melynek olvadáspontja 159-162 °C, a rezorcinol és 3-(2-naftil)-akrilsav tömény sósav-oldat jelenlétében végbemenő kondenzációs reakciójával állítjuk elő. Az eljárás részletes leírása megtalálható a következő irodalmi helyen: Simpson and Stephen, J. Chem. Soc. 1956, 1382. A dihidrokumarin és metillítium reakciója nyers 4-(2,4-dihidroxifenil)-2-metil4-(2-naftil)-2-butanol keletkezéséhez vezet, melynek benzolban p-toluolszulfonsawal végzett gyűrű-zárási reakciója 189- —191 °C-on olvadó 2,2-dimetil4-(2-naftil)-7-kromanol keletkezéséhez vezet. Az így kapott kromanol - és epiklórhidrin reakciója az 1. példában ismertetett eljárással analóg módon 7-(2,3-epoxipropoxi)-2,2-dimetü4-(2-naftil)-kromán keletkezéséhez vezet, majd a kapott terméket a 2. példa szerinti módon di metilaminnal reagáltatva 7-(2-hidroxi-3-dimetilami no-propoxi)-2,2-dimetil4-(2-naftil)-kromán-t ka punk, melyet hidroklorid-sója formájában izolálunk A sóra számított kihozatal 48%, és a só olvadás pontja 240-247 °C. 14. példa 7-(2-Hidroxi-3-metilaminopropoxi)-2,2-dimetil-4-(2-naftil)-kromán Ha a 2. példa szerinti módon 7-(2,3-epoxipropoxi)-2,2-dimetil4-(2-naftil)-krománt metilaminnal reagáltatunk, 7-(2-hidroxi-3-metilaminopropoxi)-2,2-dimetil4-(2-naftil)-kromán-t kapunk. A terméket 183—188 °C-on olvadó hidroklorid-sója formájában izoláljuk. 15. példa 3,4-Dihidro-7-hidroxi4-( 1 -naftil)-kumarin 50,0 g (0,25 mól) 3-(l-naftil)-akrilsav 1500 ml tömény sósav-oldattal alkotott elegyét visszafolyató hűtővel felszerelt edényben, állandó keverés mellett forraljuk, miközben erős áramban hidrogénkloridot hajtunk át a reakcióelegyen. A reagáltatást 6 órán át folytatjuk. Ezután az oldatot egy éjszakán át szobahőmérsékleten állni hagyjuk, majd szűrjük, amikor fehér szilárd anyagot kapunk, melyet feloldunk etilacetátban, és telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal háromszor átmossuk. Az etilacetátos oldatot szárítjuk és az oldószer eltávolítása után fehér szilárd anyag formájában a dihidrokumarint kapjuk. A kapott termék súlya 43,5 g (85%) - a felhasznált kiindulási anyagra számítva —, olvadáspontja 193-196 °C. 16. példa 2,2-Dimetil4-(l -naftil)-7-kromanol Metil-lítium éterrel készült 1,9 mólos oldatának 120ml-éhez szobahőmérsékleten, 0,5 óra alatt hozzáadunk 14,5 g (0,05 mól) finoman el porított 3,4- -dihidro-7-hidroxi4-( 1 -naftil)-kumarint. Visszafolyató hűtővel felszerelt edényben 1 órán át végzett forralás után bíborvörös csapadék válik ki az oldatból. A reakcióelegyet hagyjuk kihűlni, megsavanyítjuk híg sósav-oldattal1 és éterrel háromszor extraháljuk. Az egyesített extraktumokat szárítjuk és az oldószer eltávolítása után sötét színű olajat kapunk, melyet egy éjszakán át jégecetben, visszafolyató hűtővel felszerelt edényben forralunk. A jégecetet vákuumban eltávolítjuk, a maradékot feloldjuk éterben, vízzel, majd telített vizes nátrium-hidrogén-karbonát-oldattal mossuk, végül szárítjuk. Az oldószer eltávolítása után rendkívül nagy viszkozitású olajat kapunk, melyet felviszünk egy szilikagél kromatográfiás oszlopra, melyet 40—60 °C-os petróleum-éter eleggyel eluálunk, az éter koncentrációját 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
