173964. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés automatikus szintszabályozással működő hangfrekvenciás berendezések visszaszabályozási időállandójának automatikus változtatására
5 173964 6 A 4. ábra a B(p)i és B(p)2 bemeneti jeleket szolgáltató, időben egymást követő jelforrások jelszintjét és a Z(p)i és Z(P)2 bemeneti zajszintjét ábrázolja. Az 5. ábrán a TR rövid visszaszabályozási időállandóval működő A automatikus szintszabályozású erősítő B(p)i és B(p)2 bemeneti jeleket szolgáltató jelforrások hatására fellépő KR(p) kimeneti jele és ZR(p) zajszintje látható. Az ábrát a magárahagyott rendszernél 10 dB/sec erősítés-változási sebesség feltételezésével rajzoltuk meg. A 6. ábrán a TH hosszú visszaszabályozási időállandóval működő A automatikus szintszabályozású erősítő B(p)i és B(p)2 bemeneti jeleket szolgáltató jelforrások hatására fellépő KH(p) kimeneti jele ZH(p) zajszintje látható. Az ábrát a magárahagyott rendszernél zérus erősítés-változási sebesség feltételezésével rajzoltuk meg. (TH ><*), A 7. ábrán a Tvi primer és Tv2 secunder visszaszabályozási időállandóval rendelkező — a találmány szerinti kapcsolási elrendezés működési vázlata alapján funkcionáló A automatikus szintszabályozású erősítőt tartalmazó berendezés Kv(p) kimeneti jele és Zv(p) zajszintje látható. Az ábrát a magárahagyott rendszernél — a működési fázisoktól függően egyrészt zérus (Tvi ->oc), másrészt 30 dB/sec (Tv2) erősítés-változási sebességgel rajzoltuk meg. Az ábrán csak a mikrodinamika hű megőrzésének tényét, a jelszünetben To késleltetési ideig constans erősítés következményét és az új B(p)2 bemeneti jelforrásra való automatikus áttérést ábrázoltuk. A makrodinamika megtartása az R2(p) secunder referenciaforrás vonatkoztatási szintjét meghaladó Kv(p) kimeneti jelszintek esetében nem kíván külön szemléltetést, ezért ezt a lehetséges működési fázist az ábrán nem tüntettük fel — ez esetben ugyanis a Kv(p) = KH(p) egyenlőség érvényesül. Az egyes ábrákon jól láthatók a B(p)i és B(p)2 bemeneti jelek szintnövekedéseinél — az egyes megoldásoknál fellépő tranziens, TL leszabályozási időállandóval jellemezhető túl vezérlések. A Tl leszabályozási időállandót mindhárom megoldásnál azonos értékűnek tételeztük föl, továbbá az 5. és 6. ábrák kimeneti jeleit Tr=To +Tv2 egyenlőség teljesülése mellett rajzoltuk meg. Tr rövid visszaszabályozási időállandó és Tv2 secunder visszaszabályozási időállandó egyaránt az A automatikus szintszabályozású erősítő erősítésének 30 dB-es megváltozásához szükséges időt reprezentálja. A találmányt és a megvalósítást szolgáló áramköri blokkokat, azok funkcióit az 1. ábra alapján ismertetjük. A B(p) bemeneti jelet szolgáltató jelforrás az Y ftp) erősítőből, Yv(p) visszacsatoló hálózatból és K3 különbségképzőbői álló A automatikus szintszabályozású erősítőt vezérli. Az eddig ismert megoldásoknál az A automatikus szintszabályozású erősítő K(p) kimeneti jele a D egyenirányítón át a megoldás jellegétől függően - Th hosszú visszaszabályozási időállandóval, vagy Tr rövid visszaszabályozási időállandóval jellemezhető YK(p) aluláteresztő szűrőre jut, miután a Ki különbségképző segítségével az Rí (p) primer referenciaforrás szintjével összehasonlítottuk. Az YR(p) aluláteresztő szűrő kimenetéről a jel az YD(p) egyenáramú erősítőre, majd az A automatikus szintszabályozású erősítő SB szabályozó bemenetére jut és a B(p) bemeneti jel szintjétől függően úgy változtatja meg az Yf(p) erősítő és Yv(p) visszacsatoló hálózat hurokerősítési nagyságát, hogy a K(p) kimeneti jel megközelítőleg állandó értékű legyen, függetlenül a B(p) bemeneti jel szintjétől. A fent leírt folyamat lényegében a találmány szerinti kapcsolási elrendezésnél is fellelhető. A döntő különbséget az ismert és a találmány szerinti megoldások között a D egyenirányító és az YD(P) egyenáramú erősítő között található blokkdiagram reprezentálja. A találmány szerinti megoldásnál a D egyenirányító után két különböző jelút is lehetséges. Az első jelutat az esetben nyerjük, amennyiben az A automatikus szintszabályozású erősítő K(p) kimeneti jele a B(p) bemeneti jel megjelenését követő tranziens után stacioner állapotba kerül. Ekkor a D egyenirányító kimeneti jele egyrészt az Ri(p) primer referenciaforrással ellátott Ki primer különbségképző segítségével a Hí primer hibajelet, másrészt az R2(p) secunder referenciaforrással ellátott K2 secunder különbségképzős segítségével a H2 secunder hibajelet állítja elő. Az 1. ábrán jól látható, hogy ekkor a H2 secunder hibajel logikai 1 értékű — így az Ei ÉS kapuáramkörre az li inverteren át logikai 0 szint jut, tehát az E! ÉS kapuáramkörön át az S lineáris összegzőre, majd az Yß(p) egyenáramú erősítőre vezető jelút tiltott állapotú. Ennek megfelelően a Hí primer hibajel az YKl(p) primer aluláteresztő szűrőre, majd az E2 ÉS kapuáiamkörön át az S lineáris összegzőre és végül az YD(p) egyenáramú erősítőre jut, mely az Sz(p) szabályozójelet szolgáltatva vezérli az A automatikus szintszabályozású erősítő hurokerősítését a B(p) bemeneti jelszint függvényében — az SB szabályozó bemeneten. Az Yk1(p) primer aluláteresztő szűrő jellemzői egyrészt a B(p) bemeneti jel növekedésekor a TL leszabályozási időállandó, másrészt a B(p) bemeneti jel lecsökkentése után magára hagyott szabályozási kör esetében a Tv] primer visszaszabályozási időállandó ahol Ai az aluláteresztő szűrő kialakításától függő konstans. Az E2 ÉS kapuáramkör nyitott állapotát a V VAGY-kapun át a H2 secunder hibajel logikai 1 szintje biztosítja. H2 = 1, ha I K(p) l>|Ra(p) lés Hj = 0, ha iK(p) i<l R2(p) I. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
