173964. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés automatikus szintszabályozással működő hangfrekvenciás berendezések visszaszabályozási időállandójának automatikus változtatására
7 173964 8 Az ábra további blokkjainak a fenti esetben funkciójuk nincs. Ha a B(p) bemeneti jel és ennek megfelelően a K(p) kimeneti jel is lecsökken, de szintje még felülmúlja az R2 (p) secunder referenciaforrás vonatkoztatási szintjét, a D egyenirányító után a jelűt és ezzel a kapcsolási elrendezés jellege az eltelt időtől függetlenül változatlan marad. Az erősítés változtatási sebességét 1 R2(p) I < I K(p) I < I Ri(p) i esetén is a Tvi primer visszaszabályozási időállandó szabja meg. Ezután azonban, ha a B(p) bemeneti jel szintje olyan mértékben csökken, hogy i K(p) I < i R2 (p) I egyenlőtlenség teljesül, tehát a K(p, kimeneti jel csúcsértéke az R2 (p) secunder referenciaforrás vonatkoztatási szintje alá esik — úgy a Hí primer és Hí seçunder hibajelekre igaz az, hogy Hi=H2 =0. A Hí secunder hibajel logikai 0 értéke a T hibajel-idő átalakítóra jut, melynek t kimeneti jelét a To késleltetési idővel a K* különbségképzőn végzett összehasonlítás után az F átalakítóra vezetjük. Az F átalakító logikai függvénye: F = 0, ha 0 < t < To és F = 1, ha t >To A T hibajel-idő átalakítóra pedig igaz, hogy t = 0, ha Hí= 1 és t>0, ha Hí = 0 Most tehát Ei ÉS kapuáramkörre hiába érkezik — a Hí secunder hibajel E inverterrel történő invertálása után logikai 1 szint, amíg t < To az F átalakító kimeneti jele logikai 0 értékű, így az Ei ÉS kapuáramkör továbbra is lezárja az YK2(p) secunder aluláteresztő szűrőn át az S lineáris összegzőre és YD(p) egyenáramú erősítőre vezető jelutat. Az Eí ÉS kapuáramkör az F átalakító logikai 0 szintjével vezérelt I2 inverteren át nyitott,' és most is az YKl(p) primer aluláteresztő szűrő által tárolt- a B(p) bemeneti jel lecsökkentését megelőzően Hi= 1 jellegű információt vezeti az Yp(p) egyenáramú erősítőre. Ha azonban a B(p) bemeneti jel előbbi lecsökkentését követően H2=0 és t>To akkor az F átalakító kimeneti jele . logikai 1 értékűre változik, így az E2 ÉS kapuáramkörön át vezető jelűt zárt lesz, ugyanakkor az Ei ÉS kapuáramkör nyitja az YK2(p) secunder aluláteresztő szűrő által tárolt, a B(P) bemeneti jel lecsökkentését megelőzően Hi= 1 jellegű információ számára az S lineáris összegzőn át az YD(p) egyenáramú erősítőre vezető jelutat. Ekkor tehát a magára hagyott szabályozási kör erősítésének változási sebességét az YK2(p) secunder aluláteresztő szűrő paraméterei szabják meg. ahol A2 az YK2(p) aluláteresztő szűrő kialakításától függő konstans, TL a leszabályozási időállandó, végül pedig a magára hagyott szabályozási kör visszaszabályozási időállandója Tv2 secunder visszaszabályozási időállandó Tv2 <Tvi. Az A automatikus szintszabályozású erősítő erősítése tehát ebben a működési fázisban a Tv2 secunder visszaszabályozási időállandónak megfelelően növekedhet mindaddig, míg a K(p) kimeneti jel amplitúdója el nem éri az R2(p) secunder referenciaforrás vonatkoztatási szintjét. Abban a pillanatban, amint I K(p) í > 1 R2 (p) 1 egyenlőtlenség teljesül, H2 = 1 - így tehát a kapcsolási elrendezés ismét átvált a Tvi primer visszaszabályozási időállandóval jellemzett működési fázisra, tehát Ei ÉS kapuáramkör zárt, E2 ÉS kapuáramkör pedig nyitott. A K(p) kimeneti jel szintje ekkor a teljes kivezérlés alá esik, mivel I Rí (p) I < I Ri(p) I. Ha az erősítés változási sebességét ezután Tvi primer visszaszabályozási időállandó szabja meg, a K(p) kimeneti jel szintje csak hosszú idő eltelte után érheti el a teljes kivezérlési szintet. Ezt a zavaró káros hatást küszöböli ki a ZK zavarkompenzáló áramkör. A K(p) kimeneti jel növekedésekor a I K(p) I > I Rí (p) i egyenlőtlenség teljesülésének időpillanatában a K2 secunder különbségképzőn megjelenő H2 secunder hibajel logikai 0-1 szintugrása a ZK zavarkompenzáló áramkört működteti, mely az YKl(p) primer aluláteresztő szűrő átviteli tulajdonságait úgy változtatja meg, hogy az erősítés változási sebessége kisebb, de legfeljebb egyenlő legyen a Tv2 secunder visszaszabályozási időállandó működési fázisában domináló erősítő változási sebességével, egészen addig, míg a K(p) kimeneti jel az Ri(p) primer referenciaforrás jelszintjét, tehát a teljes kivezérlést el nem éri. Ez a folyamat TK kompenzálási ideig tart és TK 100-500 msec. Ezután a ZK zavarkompenzáló áramkör hatása megszűnik és az YD(p) egyenáramú erősítő vezérlése változatlanul az E2 ÉS kapuáramkörön át — de most már az Yk1(p) primer aluláteresztő szűrőn át történik. Végeredményben tehát a találmány szerinti kapcsolási elrendezés segítségével elérhető, hogy a blokkdiagram különböző villamos állapotainak megfelelően — a To késleltetési idő és az R2(p) secunder referenciaforrás szintjének figyelembevételével a B(p) bemeneti jel szintjétől függően Ei és E2 ÉS kapuáramkörök az A automatikus szintszabályozású erősítő szabályozási körébe iktatott YKl(p) primer és YK2(p) secunder aluláteresztő szűrőket mindig a megvalósulásukhoz rendelt logikai függvények szerint kapcsolják az YD(p) egyenáramú erősítő és a D egyenirányító közé. A 2. ábrán látható passzív félvezetőkkel megépített áramkör a találmány alapgondolatának megfelelően funkcionáló egyik legegyszerűbb lehetséges kiviteli alak. Az áramkör paraméterei bizonyos mértékig egymás függvényei, tehát ez a realizálás kompromisszum a találmány előnyeinek megvalósítása és az ár kérdésében. Az áramkör analízisénél az I Ri(p) i > i R2(p) I feltételből induljunk ki. Amennyiben a K(p) kimeneti jel csúcsértéke meghaladja a D5, D6 diódák 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4