173958. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzizotiazolon-származékok előállítására
9 173958 10 sósavas extraktumot 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítottuk, és diklórmetánnal extraháltuk. A szerves extraktumot magnéziumszulfáton szárítottuk, szűrtük, és a szűrletet bepároltuk. A visszamaradó nyers bázist izopropilalkoholban oldottuk, és sósavgázt vezettünk az oldatba. Az izopropanolt csökkentett nyomáson lepároltuk, és a kapott hidrokloridsót etanolból átkristályosítottuk. 3,5 g (68%) 5-kl0r-2-[ß-(2-piridil)-etil]-l,2- -benzizotiazol-3-on-hidrokloridot kaptunk, op.: 178-181 °. 2. példa 2-[6-(3-Aza-biciklo[3,2,2]non-3-il)-hexil]-l,2-benzizotiazol-3-on-hidroklorid (a) 2-(6-Hidroxi-hexil)-l ,2-benzizotiazol-3-on (A reakciókat a B reakcióvázlat mutatja be) 6,8 g (0,01 mól 2,2’-diklórkarbonil-difenil-diszulfidot 100 ml száraz széntetrakloridban szuszpendáltunk és az oldódás teljessé válásáig klórgázt vezettünk a szuszpenzióba, majd a klórfelesleget nitrogéngáz bevezetésével eltávolítottuk. Az oldatot ezután szűrtük, és a szűrletet lassan, keverés közben hozzáadtuk 7,02 g (0,06 mól) 6-amino-hexanol 100 ml száraz széntetrakloriddal készített 0 °C hőmérsékletű oldatához. Az adagolás körülbelül 30 percig tartott, majd ezután a reakcióelegyet további 1 órán át kevertük szobahőmérsékleten. Az oldatot vízzel mostuk, a szerves oldatot vízmentes magnéziumszulfáton szárítottuk, szűrtük és a szűrletet csökkentett nyomáson bepároltuk. 4,8 g (92%) 2-(6-hidroxi-hexil)-l,2-benzizotiazol-3-on-t kaptunk nem kristályosodó, gumiszerű anyag formájában, amely a vékony-rétegkromatográfiás vizsgálat során tisztának bizonyult. Az infravörös és proton mágneses rezonancia spektrum megfelelt a várt szerkezetnek. (b) 2-[6-(p-toluol-szulfoniloxi)-hexil]-1,2-benzizotiazol-3-on (A reakciót a C reakcióvázlat szemlélteti) 5 g (0,02 mól) 2-(6-hidroxi-hexil)-l,2-benzizotiazol-3-on 30 ml piridinnel készített oldatához 0 °C-on hozzáadtunk 7,6 g p-toluol-szulfonil-kloridot, miközben az elegy hőmérsékletét külső hűtéssel ezen a hőmérsékleten tartottuk. A reakcióelegyet szobahőmérsékleten 12 órán át állni hagytuk, majd jég és víz elegyébe öntöttük. A kapott terméket diklórmetános extrakcióval különítettük el a szokásos módon. A nyers terméket etanolban felvettük, aktív szénnel kezeltük és celiten szűrtük. Az etanol lepárlásával 7,2 g (90%) 2-[6-(p-toluol-szulfoniloxi)-hexil]-l ,2-benzizotiazol-3-on-t kaptunk nem kristályosodó, gumiszerű anyag formájában, amely a vékony-rétegkromatográfiás vizsgálat során tisztának bizonyult. Az infravörös és protonmágneses rezonancia spektrum megfelelt a várt szerkezetnek. (c) 2-[6-(3-Aza-biciklo[3,2,2]non-3-il)-hexil]-l ,2-benzizotiazol-3-on-hidroklorid (A reakciót a D reakcióvázlat szemlélteti) 4,05 g (0,01 mól) 2-[6-(p-toluol-szulfoniIoxi)-hexil]-1,2-benzizotiazol-3-on és 1,25 g (0,01 mól) 3-aza-biciklo[3,2,2]nonán 100 ml toluollal készített oldatát 5 órán át forraltuk visszafolyató hűtő alatt, majd lehűtöttük. az elegyet 10%-os sósav-oldattal extraháltuk, a savas extraktumot megsavanyítottuk 10%-os nátriumhidroxid-oldattal, és a nyers terméket diklórmetános extrakcióval a szokásos módon különítettük el. A hidrokloridsó előállítására a nyers bázist izopropilalkoholban oldottuk, és sósavgázt vezettünk az oldatba. Az oldószer lepárlása után ragacsos anyag maradt vissza, amely acetonos kezeléskor megszilárdult. Etanolból átkristályosítva 3,4 g (72%) 2-[6-(3-aza-biciklo[3,2,2]non-3-il)-hexil]- 1,2-benzizotiazol-3-on-hidrokloridot kaptunk, op.: 167—169 °C. 3. példa 5,6-Dimetoxi-2-[(J-(2-piridil)-etil]-l ,2- -benzizotiazol-3-on (A reakciót az E reakcióvázlat mutatja be) 2,0 g (0,00432 mól) 4,4’,5,5’-tetrametoxi-2,2'-diklórkarbonil-difenil-diszulfidot 100 ml száraz éter és 4 ml piridin elegy ében szuszpendáltunk, és a szuszpenzióhoz szobahőmérsékleten hozzácsepegtettünk 50 ml száraz éterben oldott 1,60 g (0,013 mól) 2-(2-amino-etil)-piridint. A reakcióelegyet 1 órán át kevertük, majd 18 órán át állni hagytuk, és az oldószert csökkentett nyomáson lepároltuk. A maradékot diklórmetánban oldottuk, az oldatot vízzel mostuk, majd 2 n sósav-oldattal ráztuk össze. A savas fázist 10%-os vizes nátriumhidroxid-oldattal meglúgosítottuk, az elegyet kétszer kiráztuk diklórmetánnal, a szerves extraktumokat egyesítettük, magnéziumszulfáton szárítottuk, és az oldószert lepároltuk. A visszamaradó sárga anyagot izopropanolból átkristályosítva 1,18 g (43%) 5,6-dimetoxi-2-[d-(2-piridil)-etil]-l ,2-benzizotiazol-3-on-t kaptunk krémszínű tűkristályok formájában, op.: 154,5-156,5 °C. 4. példa 2-(2’-Piridil-amino-metil)-l ,2-benzizotiazol-3-on (A reakciót az F reakcióvázlat szemlélteti) 1,5 g (0,01 mól) 1,2-benzizotiazol-3-on és 1 g (0,0106 mól) 2-amino-piridin 20 ml etanollal készített oldatához hozzáadtunk 2 ml formaldehidoldatot, és a reakcióelegyet szobahőmérsékleten állni hagytuk 3 napig. Ezután az oldószert csökkentett nyomáson lepároltuk, a maradékot éterben felvettük, és vízzel mostuk. Az éteres fázist 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
