173931. lajstromszámú szabadalom • Járműre szerelhető és szállítható tárolóberendezés valamint ennek mozgatására alkalmas szerkezet
13 173931 14 A 3 rúd tovább rövidül és a siló átbillen a 9 tengelyek és a 10 csapfészkek által alkotott mechanizmuson, majd a 49 tartály ráfekszik az 1 tartókeretre. Ekkor a 3 rúd teljesen visszahúzódott. A 15 támaszok párhuzamosak egymással és játék nélkül illeszkednek, mivel a hasítékok függőleges irányban vannak kialakítva. A 16 papucsok ki vannak oldva, 180°-os szögben elbillentek a támasztószerkezet 16 vége körül és a berendezés szállításra kész helyzetben van. A 29 rúd visszabillen, mimellett a 3 rúd úgy működik, hogy lehetővé teszi azt a mozgást, aminek folyamán a 70 horgot, a 83 pecket operatív helyzetben zárja, tekintve, hogy ezeket a 84 himba és 87 rugó hozzák működésbe. Ekkor a jármű a visszahelyezett tárolóberendezéssel együtt menetkész helyzetben van. Megfigyelhető, hogy minden egyes műveletet egyetlen ember végezhet el, vagyis gyakorlatilag a gépkocsi vezetője elegendő a berendezés talajra, vagy járműre helyezésével kapcsolatos tennivalók végrehajtására. Ehhez nincs szükség különösebb erőkifejtésre, mivel az esetleg leszerelendő alkatrészek nem nehezek, a támaszokat pedig csak akkor kell kézzel mozgatni, amikor egyensúlyi helyzetüket már majdnem elérték, mivel rögzített helyzetű 25 perselyek vannak felszerelve, és a 29 rúd csupán a tartály pozicionálását és visszahelyezését végzi. Ezen túlmenően, amint az 5. ábrán is látható, mihelyt a tartály megtelt, akkor saját súlya következtében a 23 karok a rajtuk levő 21 csapokkal — melyek körülbelül 22 hasíték közepén vannak - a tartály stabilizálásában nem vesznek részt. Másfelől, ha a tartály üres és oldalszél éri a járművet és a tárolóberendezést (feltételezve, hogy az oldalszél jobbról balra fúj) akkor a 21 csap a 23 karon hirtelen a 22 hasíték felső széléhez ütközik, amit az is lehetővé tesz, hogy a baloldali 15 támasz elfordul a 30 papucson, a siló teste ezáltal rögzített helyzetbe kerül, ez pedig a billenő erővel szembeni ellennyomatékot hoz létre. Ha nem lennének a karok, akkor a hátulsó papucsokon következne be az elmozdulás, ami felbillentené a berendezést, tekintve, hogy a jobboldali támasz felemelkedik. Ez az elmozdulás megegyezik a baloldali papucs tengely körüli elfordulásával. A fentiekbeni ismertetésnek megfelelően, a 49 tartályt négy 90°-os négyszög formájú lemez határolja. Ürítési helyzetben a tartály 45°-os szögben van megdöntve, úgyhogy a surrantónak — mely a tartályra van szerelve — két függőleges helyzetű határolólemeze mellett két 45°-os szögben hajló lemeze van egy-egy oldalon. így a lemezek között ürítőnyílás keletkezik, melyekben egy-egy 46 surrantó van kialakítva. Ez az elrendezés természetesen csak akkor használható, hogyha szemcsés, tehát könnyen üríthető a tartály rakománya. Anélkül, hogy a találmány szerinti megoldáson lényeges változtatást kellene eszközölni, az ürítőszerkezet különbözőképpen alakítható ld oly módon, hogy a tartály 45°-os szöget meghaladó szögben végezzen mozgást. Ha pl. olyan a rakomány, hogy az ürítőberendezést 70°-os szögben kell dönteni a vízszinteshez képest, akkor mód van arra, hogy a billentési ponton átmenő függőleges egyenessel a billenési szög 40°-ot zárjon be és maga a tartály 70°-os szöget bezárva billenjen. A leírás eddigi részében ismertetett rajzokon látható berendezéseknél a teleszkóp-rendszerű emelőhöz egy támasz van hozzárendelve. A 18—20. ábrákon olyan berendezést ismertetünk, amelyben a 104 rácsos tartó egyik vége csuklósán van rászerelve egy vízszintes 105 csap segítségével a 101 tartókeretre, a másik vége viszont szintén egy 103 csuklóval kapcsolódik a 102 rúdhoz, amely a tartókeret oldalához a 102a csap körül elforgatható módon kapcsolódik. A tartókeret hátulján van a 109 kereszttartó, melynek mindkét oldalán egy-egy 110a papuccsal ellátott 110 hengeres láb, és egy hosszirányban központosító 111 ütköző van. A tartály végén van a 113 ürítőtölcsér és egy lényegében háromszög alakú 122 rögzítőkeret, amelyhez egy 114 kitámasztószerkezet csatlakozik. Ez utóbbinak homlokoldalán van két 120 láb, amelyek a 120a csapon keresztül forgathatók el. Ezek a lábak szállítás alkalmával vissza vannak forgatva. A 119 papucsok szintén a kitámasztószerkezet alkatrészei. Egyik felületük 119a ívelt felület, amely a 119b egyenes felületben folytatódik. Szállítási helyzetben a tartály a 101 tartókereten nyugszik úgy, hogy a 116 kereszt vas a tartókeret 108 ütközőjéhez fekszik fel, míg a tartály másik 115 keresztvasának szabad végéhez a 104 rácsos tartó karja illeszkedik. A tartály hátulsó részén levő 118 szögvas a 109 kereszttartón nyugszik, amelyre a 109a ponton fekszik fel és hosszirányban a 111 ütközőhöz illeszkedik. így az oldalirányú elcsúszás ellen biztosítva van. A tartály kiürítéséhez a hengeres 110 lábakat a talajon kitámasztjuk, majd a 102 rudat működtetjük. A 104 rácsos tartó karja ekkor a 105 csap körül kibillennek, úgy hogy a 103 csuklón a tartály felemelkedik és hátrafelé csúszik a 109 kereszttartó 109b legömbölyített felületén. Amikor a 19. ábrán látható pozíciót eléri, — ebben a helyzetben a rácsos tartó karjainak vége a 115 keresztvashoz ütközik — a 122 felső keretvas a 119 papucs 119a ívelt felülete révén szintén érintkezésbe kerül a talajjal, s olyan helyzetet foglal el, amelyben a Z-Z egyenes, amely a tartály 125 alapfelületével párhuzamos, a függőlegessel a-szöget zár be (lásd a 19. ábrát). Ha a 102 rúd tovább emeli a tartályt, amely a 119 papucsokra nehezedik, akkor a tartály a 109 kereszttartó ívelt felületén elcsúszik és a 119a ívelt felületen gördül, míg a 103 csukló lassan lefelé csúszik a 117 vezetőfelületen. Amikor a tartályt a 102 rúd segítségével függőleges helyzetből (lásd a 20. ábrát) mozdítjuk el, akkor a 120 lábak függőleges helyzetben a 119 papucsok 119b egyenes felületének szintjéig emelkednek fel. Ha pedig ismét függőleges helyzetbe akarjuk visszaállítani, akkor a 120 lábak a talajjal kell érintkezzenek, s a tartály stabil helyzetet 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 7