173899. lajstromszámú szabadalom • Foszfortartalmú készítmény gerincesek foszforszükségletének kielégítéséra és eljárás a készítmény előállítására
MAGYAR NËPKÔZTARSASAG SZABADALMI LEÍRÁS 173899 ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Nemzetközi osztályozás: Bejelentés napja: 1977. I. 26. (MA-2851) a 23 K 1/18 Közzététel napja: 1979. II. 23. Megjelent: 1980. I. 31. Dr. Tomkó Béla vegyészmérnök, 50% Dr Márai Géza agrármérnök, 50% Foszfortartalmú készítmény gerincesek foszfor szükségletének kielégítésére és eljárás a készítmény előállítására 1 A találmány tárgya olyan foszfortartalmú készítmény, amely a gerincesek számára a foszfort, mint ásványi anyagot az eddigiektől eltérő biológiailag jól hasznosítható formában tartalmazza. A találmány továbbá eljárás a készítmény előállítására. 5 Ismeretes, hogy a gerincesek, — főként a haszonállatok - megfelelő életműködéséhez a foszforra meghatározott mennyiségben és a többi ásványi anyaggal előnyös arányban, valamint biológiailag jól hozzáférhető formában van szükség. Az 10 ásványi anyagok -, így a foszfor is — résztvesznek az élőszervezet felépítésében (vázrendszer, a különböző szervek), a sav-bázis egyensúly biztosításában és a fontos, ill. nélkülözhetetlen biológiailag aktív anyagok (aminósavak, vitaminok, enzimek és ezek 15 aktivátorai stb.) alkotásában. Mindezeknek megfelelően az ásványi anyagok így a foszfor is alapvető jelentőségűek az élőszervezet szükséges anyagcserefolyamatainak biztosításában, az egészséges működésben és a meghatározott állati termék előállításé- 20 ban. Az életfolyamatok intenzívebbé válása (pl. az ún. iparszerű termelési módok) még jobban megerősítik ezt a tényt. Az ásványianyag-ellátás és az ásványianyag-értékesítés fogalma fiziológiai szempontból egymástól 25 elválaszthatatlan. A gerincesek biológiai követelményeihez igazított ásványianyagellátás feltételezi az értékesítés optimalizását és fordítva is — az ásványianyag-értékesítés az egyes makro- és mikroelemekkel való ellátottság mértékéből és formájából 30 2 szintén adódik. Ennek megfelelően a szervezet ásványi anyag -, így foszfor - ellátottságát döntően befolyásolja az egyes elemek értékesülése, közelebbről a felszívódása (rezorpció) és beépülése (retenció). amely - többek között - nagymértékben függ a készítményekben levő elemek mennyiségétől. kémiai kötésétől, az egymáshoz viszonyított arányoktól, az oldhatóságtól, az egymással szemben érvényesülő kölcsönhatásoktól (pl. antagonizmus), a koncentrációtól és nem kevésbé az emésztőrendszer képességétől. A foszfort - a szükségleteknek megfelelően - mindezideig elsősorban szervetlen sók, foszfátok formájában juttatták be a gerincesek, így a haszonállatok szervezetébe. A foszfor értékesülése a foszfátokban — az előzőekben ismertetett különböző szempontoknak megfelelően - igen eltérő mértékű lehet. A foszfátok bizonyos kedvezőtlen hatások következtében, az értékesülés során nem érik el az élettanilag optimális mértéket. A kedvezőtlen hatások közül ki kell emelni a gyengébb oldhatóságot, az elemek közötti előnytelen (antagonista) hatást, a sokszor kedvezőtlen kémiai kötést, elemarányt és koncentrációt. Ilyen káros hatásokról számol be az 1.181.011 sz. angol szabadalmi leírás és több szakirodalmi utalás (Ketscher, U., Deutsch. Ch. Indust. Bund, 1974., Van Belle, M., Phylaxia-Synpozium, Budapest, 1976.). Ennek alapján - elsősorban a szervetlen P-sókkal kapcsolatosan - több szerző a biológiai hatékonyság szerint a 173899
