173899. lajstromszámú szabadalom • Foszfortartalmú készítmény gerincesek foszforszükségletének kielégítéséra és eljárás a készítmény előállítására
3 173899 4 monokálciumfoszfát hatékonyságát 100-nak véve rangsort állított fel (Günther, K.D., Bayeri. Landw. Jahr., 51. 2. 1974., Gueguen, G. nyomán Van Belle. M., Phylaxia-Synpozium, Budapest, 1976)., amely a legfontosabb termékek tekintetében a következő: P monokálciumfoszfát 100 dikalciumfoszfát 60-70 trikálciumfoszfát 52-58 fluor nélküli nyersfoszfát 58-68 őrölt nyersfoszfát 30-55 összetett foszfát (Ca, P, Mg, Na) 95-98 mononátriumfoszfát 110-115 dinátriumfoszfát 85-95 trinátriumfoszfát 70-75 monomagnéziumfoszfát 60-65 di magnéziumfoszfát 55-58 tri magnéziumfoszfát 45-55 foszforsav 115-125 Az ismert hatások következtében a foszforsók egyike sem éri el biológiai hatékonyságban a foszforsav szintjét. Ez azért is jelentős, mert kiváló foszfor ellátottságot nem lehet elérni úgy, hogy abból (egy közepesen hatékony foszforsóból) pl. kétszeres mennyiséget adagolunk. A biológiai rangsor adatai jól mutatják, hogy különböző foszforsók biológiai hatékonyságában (rezorpció, retenció) nagy különbségek állnak fenn. Ezek a különbségek még nagyobbak a foszforsav legkedvezőbb biológiai hatékonyságához viszonyítva. Ennek a különbségnek az oka, hogy a foszforsavhoz képest a különböző foszforsók kevésbé jól oldódnak, valamint az eltérő elemarány és a különféle minőségű kémiai vegyérték kötések következtében az egyéb tulajdonságok is eltérőek. Mivel a felsorolt foszforsókból készülnek az általánosan használt ásványianyagpremixek (készítmények), ezért a hatékonyságban mutatkozó eltérések és hátrányok ezeknél is érvényre jutnak. A különböző ásványianyag- és ezen belül a foszfor-készítményeknek a gerincesekben megmutatkozó eltérő hatékonyságával kapcsolatosan a szakirodalom egyetért abban, hogy a különféle elemtartalmú takarmány kiegészítőkben — a foszforsók vízoldhatósága általában 40- -60%-os (pl. dikalcium-foszfát) és még a kivételesen jó termékekben is legfeljebb 65-85%-os (monokalciumfoszfát) (Van Belle, M., Phylaxia-Synpozium, Bpest, 1976, Heochst, A. G., „Hostaphos” produkt., 1965.), — a foszfor hasznosulás annál kedvezőbb, minél kisebb a készítményben a Ca/P és az Mg/P érték (Horváth Z., Nacsev, B., Mezőgazd. Kiadó, Bpest., 1972., Barócsai Gy. és mtsai, Állattenyésztés, 1976. Tom. 25. No. 2.). — a biológiai antagonizmus mértéke és jellege eltérő lehet attól függően, hogy milyen a készítmény kémiai összetétele és a készítményben az elemek mennyiségi, valamint egymáshoz viszonyított aránya. Az idézett szakirodalmi közleményekben egyre sürgetőbben felmerül annak szükségessége, hogy a korszerű új igényekhez igazodó foszfor-adalék lehetőség szerint Ca- és Mg-mentes foszforkészítmény legyen, valamint ennek segítségével az egykomponensű termékek szűkebb spektruma, de annál hatékonyabb biológiai hatása jusson kifejezésre. A hatékonyabb értékesülést biztosító megoldást, mint elérendő célt hangsúlyozzák további szakmai közlemények is. (Kerscher, U., CFK — Phylaxia-Synpozium, 1976., Budapest, Van Belle, M., Phylaxia-Synpozium, 1976, Budapest). A találmány célja olyan foszfor tartalmú készítmény előállítása, amelyek mentesek az ismertetett hátrányoktól, figyelembe veszi a vázolt új igényeket, egyszerűen és gazdaságosan előállítható, valamint a gerincesek, így a haszonállatok számára biológiailag kiválóan hasznosítható formában tartalmazza a fiziológiailag fontos foszfort, esetleg egyéb ásványi anyagokat, takarmány kiegészítőket és más biológiailag aktív anyagokat. További cél, hogy a foszforsavat - mint a leghatékonyabb, de a gerincesek részére reakció-készsége, irritáló hatása és folyadék-formája miatt nehezen kezelhető foszforforrást - alkalmassá lehessen tenni az ilyen irányú felhasználásra. A találmány kidolgozását azoknak az összefüggéseknek a felismerése tette lehetővé, amelyek egyrészt a gerincesek foszfor-hasznosításának élettani sajátosságai (főleg a hasznosulást elősegítő különböző tényezők), másrészt az ismert foszfát-készítmények szerkezeti, kémiai és fiziológiai tulajdonságai között fennállnak. Azt találtuk, hogy a folyékony foszforsav (cc. H3PO4) vagy ennek tetszésszerint hígított vizes oldata keményítővel, keményítőtartalmú anyaggal vagy keményítőlebomlási termékkel egyenletes összetételű szilárd polidiszperz anyagrendszert képez. A fenti - találmány szerinti - polidiszperz anyagrendszerben megszűnnek a folyékony foszforsav azon előnytelen tulajdonságai, amelyek miatt ásványi anyagtartalmú készítményekben közvetlenül nem volt felhasználható, ezzel egyidejűleg az élettani igényeknek megfelelő és az ismert foszfor-készítményekhez képest legkedvezőbb biológiai hatásossága megmaradt. Azt találtuk továbbá, hogy a foszforsav-keményítő polidiszperz anyagrendszer nem lép reakcióba a gerincesek számára szükséges egyéb takarmány-, ásványianyag- és hatóanyag komponensekkel, vagyis ezekkel szemben inertnek tekinthető, ennek megfe5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 6C 65 2
