173890. lajstromszámú szabadalom • Eljárás új N-butil-amin-származékok előállítására
7 173890 8 Patkányoknak a különféle tünetek, mint ptosis, katatónia és központi hőmérséklet-csökkenés kiváltására elegendő nagyságú adagokban rezerpint adtunk be. Az említett tünetek fellépését a biogenetikus aminok ' intragranuláris tartalékának a kimerülése váltja ki a szimpatikus idegvégződésekben. Az ismert triciklusos amin-típusú antidepresszánsok, valamint az ugyancsak ismert monoamin-oxidáz inhibitorok inkább a ptosis fellépését, valamint a központi hőmérséklet-csökkenést antagonizálják, bár van e vegyületeknek bizonyos mértékű katatönia-gátló hatásuk is, ez lényegesen kisebb mértékű az előbbi két hatásnál. Ezzel szemben az ismert szintetikus parkinsonizmus-elleni szerek főként a katatóniát befolyásolják, míg a ptosis és a hipothermia elleni hatásuk vagy lényegesen gyengébb, vagy teljesen hiányzik. A vizsgált vegyületeket vizes oldatban, orális úton adtuk be 10-10 OFA-törzsű hím patkányoknak, a kísérleti állatok egyenkénti súlya körülbelül 150-200 g volt. A vegyület beadása után 30 perccel 5 ing/kg rezerpint adtunk be az állatoknak intraperitoneális úton. 3 órával a rezerpin-injekció beadása után az állatokat a négy mancsuknál fogva felfüggesztettük egy vízszintesen, 15 cm-rel a talaj felett kifeszített huzalra. A katatóniás állatokat az jellemezte, hogy az így adott helyzetüket legalább 30 másodpercig megtartották. Azokat az állatokat, amelyek helyzetüket így az említett ideig változatlanul megtartották, „1” számmal értékeltük, míg azokat, amelyek már 30 másodpercnél korábban megmozdultak, „0” számmal értékeltük. így csoportonként a legmagasabb összesített értékszám 10 volt. Hasonló kísérletet végeztünk kontroli-állatokkal is, amelyek csak rezerpint kaptak, gátló hatású vegyületet azonban nem. Az (I) általános képletű vegyületek alább felsorolt, gyógyászatilag elfogadható savaddíciós sóit vizsgáltuk, összehasonlításul az ismert 1-amino-adamantán szolgált. A vizsgált vegyületek alábbi íe* sorolásban a vegyület nave után zárójelben álló szám a vegyületnek a jelen leírás további részében a hivatkozások egyszerűsítése céljából alkalmazott sorszáma. 1,1 -di-n-propil-n-butil-amin-hidroklorid (1), 1 -etil-1 -n-propil-n-butil-amin-hidroklorid (2), 1-etil- 1-izobutil-n-butil-amin-hidroklorid (3), 1-etil- 1-n-butil-n-butil-amin-hidroklorid (4), 1 -n-propil-1 -izobutil-n-butil-amin-hidroklorid (5), 1 -n-propil-1 -izopropil-n-butil-amin-hidroklorid (6), 1-n-propil-1-terc-butil-n-bu til-amin-hidrogénfumarát (7). A fent felsorolt vegyületekkel kapott eredményeket, valamint az összehasonlításul alkalmazott 1-amino-adamantánnal kapott eredményt is az alábbi I. táblázatban foglaltuk össze. Az eredmények megadása az alábbi módon történt: 0: a katatónia 0%-os gátlását jelenti, a kontroli-állatokhoz viszonyítva (tehát a csoport össz-értékszáma 10), 1 : a katatónia 20-30%-os gátlását jelenti, a kontroli-állatokhoz viszonyítva (tehát a csoport össz-értékszáma 7—8), 2: a katatónia 50%-os gátlását jelenti, a kontroli-állatokhoz viszonyítva (tehát a csoport össz-értékszáma 5), 3: a katatónia 70—80%-os gátlását jelenti, a kontroli-állatokhoz viszonyítva (tehát a csoport össz-értékszáma 2—3), 4: a katatónia 100%-os gátlását jelenti, a kontroli-állatokhoz viszonyítva (tehát a csoport össz-értékszáma 0). I. táblázat Vegyület Beadott adag mg/kg A rezerpin-katatónia gátlása (1) 5 4 (2) 5 1 (3) 20 3 (4) 20 3 (5) 20 2 (6) 6 3 (7) 6 2 1-amino-adamantán 100 4 A fenti eredmények azt mutatják, hogy például az (1) vegyület, amely a találmány szerint előállított vegyületek előnyös képviselőinek sorába tartozik, az ismert 1-amino-adamantánnal egyenlő mértékű aktivitást már az 1-amino-adamantán szokásos adagjánál 20-szor kisebb adagban tud kifejteni. 2. A neuroleptikus szerek által okozott katatónia gátlása Az extrapiramidális rendszer dopaminerg receptorainak a neuroleptikus szerek általi blokkolása katatóniát vált ki a patkányokon. Ezt a katatónia-kiváltó hatást az előző szakaszban, a rezerpin által kiváltott katatónia gátlásának vizsgálata során alkalmazott módszerrel lehet megkülönböztetni az említett szerek szedatív hatásától. Az itt lefolytatott kísérletek értékelése szintén az előző szakaszban ismertetett módon történt. A vizsgálandó vegyületeket orális úton, vizes ddat alakjában adtuk be az állatoknak, csopor5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
