173512. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cikloalifás béta-keto-karbonsavészterek előállítására

3 173512 4 leírás], a nátrium-enolát megbontásakor fellépő balesetveszélyt ugyan kiküszöbölik, de a reakció kivitelezésénél további hátrányként jelentkezik, hogy az alkoholáttal bevitt alkohol eltávolítása is szükséges az egyensúlyi jellegű reakció jó hozamú megvalósításához. Az alkoholt az apoláros oldó­szerrel (például toluol, benzol) el tudják ugyan távolítani, de a keletkezett oldhatatlan termék kéregszerű kiválását, mely nátrium-alkoholátot is tartalmaz, ebben az esetben sem tudják megaka­dályozni. Ez a sűrű gél-struktúrájú anyag ipari körülmények között csaknem kivitelezhetetlen feltételeket teremt. Speciálisan tervezett nagy mechanikai szilárdságú keverők alkalmazása esetén is a falra leváló kéreg a 'hőátadást rendkívül lerontja, a zárványban jelenlevő kiindulási kompo­nensek elreagálását megakadályozza és a túlhevülés következtében erős hozamcsökkenés forrása lehet. A fenti eljárásokkal maximum 74-81 %-os kiter­melés érhető el. Az észterkondenzáció megvalósítására egyéb iparilag kevésbé alkalmas módszerek is ismeretesek, amelyek apoláros oldószerben (n-hexán, n-heptán stb.) más kondenzáló szereket használnak (nátrium­­hidrid ásványolajban, kálium-terc-butüát xilolos közegben, káliumhidroxid toluol-n-butanol elegy­­ben). így például a 2 002 586 sz. NSzK-beli szabadalmi leírás szerint dimetilszulfoxidban 50%-os \azelinolajos nátriumhidriddel végezhető el a ciklizálás. Ezeknek az eljárásoknak közös hátránya a korábbiakban említetteken kívül a fokozott tűz­és robbanásveszély, a reagensek nehéz hozzáférhe­tősége vagy a kivitelezés paramétereinek extremi­­tásai, mint például a 78 750 sz. NDK-beli szabadalmi leírásban, amelyben 220 C*-on magné­­ziumetoxid segítségével valósítják meg a ciklizációt. A fenti hátrányok kiküszöbölését célzó mun­kánk során azt találtuk, hogy a megfelelő dikarbonsav-diészterek és egy alkálifém-alkoholát észterkondenzációval történő cikloalifás ß-keto-kar­­bonsavészterré való átalakítását igen előnyösen hajthatjuk végre, ha a reakciót a kiindulási dikarbonsav-diészter móljára számított 1-5, elő­nyösen 1—1,5 mól mennyiségű olyan folyékony N,N-diszub sztituált szerves vagy szervetlen savból származtatható dipoláris aprotikus savamid jelen­létében végezzük, amely savas jellegű hidrogén­­atomot nem tartalmaz. Savas hidrogén jelenléte, például dimetilacetamid alkalmazása, kísérleteink értelmében nem eredményez az előzőkhöz hasonló magas kitermelést. Ezek a savamidok az észter­kondenzáció szempontjából indifferens vegyületek és alkalmazásukkal a reakcióelegy könnyen kever­hető szuszpenzióvá válik. A találmányunk szerinti eljárás, mely szerint folyékony dipoláris aprotikus N,N-diszubsztituált savamidokat a kiindulási dikarbonsav-diészterre előnyösen 1—1,5 mól mennyiségben alkalmazunk a cikloalifás ß-keto-karbonsa vészt erek Dieckmann kondenzációval történő előállítására, a következő előnyökkel rendelkezik az eddig ismert eljárások­hoz képest A találmány szerinti eljárással lehetővé válik, hogy az eddig maximum 74—81 %os kitermelés helyett 94—96%-os kitermeléssel állíthassunk elő cikloalifás ß-keto-karbonsa vészt er eket, melyek rendkívül jelentős közbenső termékei igen értékes, a mezőgazdaságban széles körben alkalmazott herbicid hatású uracil-származékoknak. A találmány szerinti eljárás során sikerült megoldanunk az ilyen típusú reakcióknál eddig minden esetben fellépő, eddig megoldhatatlannak tűnő, az ipari eljárásoknál viszont döntő fontosságú keverhet őségi problémát. A találmány értelmében a kiindulási diészter 1 móljára számított, előnyösen 1—1,5 mól fenti típusú savamid hozzáadásával az eddig, a reakció lefutása miatt meglehetősen hátrányos többszörösen heterogén fázisú reakció homogén fázisúvá válik, mind a kiindulási anyag, mind a reagens oldatban van és a reakció folyamán oldatban is marad, csupán a végtermék válik ki, mely a találmány szerinti egyensúlyi reakció végbemenetelét tekintve kifejezetten előnyös és az anyag kiválásával keletkezett szuszpenzió az eddig ismert eljárásokkal ellentétben jól keverhető. A reakció folyamán nem válik ki kéreg a reakció­­edény oldalán, ennek következtében minden olyan, az eddig ismert eljárásokban fellépő hátrányt sikerült kiküszöbölnünk, mely a kéreg kialakulá­sából adódott, például a kiindulási anyagokat és reagenseket tartalmazó zárványok kialakulása, hő­átadási problémák és ezekből adódóan az egyen­súlyi reakcióban keletkező alkohol nem tökéletes eltávolítása, a reakcióedény falán levő kéregben megtapadt végtermék túlfűtés következtében bekö­vetkező bomlása. A találmány szerinti eljárásban alkalmazott előnyösen 1—1,5 mól N,N-diszub sztituált savamid továbbá lehetővé teszi, hogy a reakciót az eddigi eljárásokban minden esetben alkalmazott apoláros oldószer jelenléte nélkül végezhessük el és a reakcióelegy oldószer alkalmazása nélkül is jól keverhető, illetve az eddig ismert és az előzőkben ismertetett oldószer jelenlétében végrehajtott kéreg­képző eljárásokkal ellentétben keverhető. A tér­fogatigényes oldószer elhagyása intenzívebb készü­lékkihasználást és kevesebb anyagfelhasználást ered­ményez, valamint megszünteti a gyártás során az oldószer regenerálásának problémáját. A reakciót természetesen ugyanolyan kitermeléssel egy apo­láros oldószer jelenlétében is végrehajthatjuk. Ezt különösen akkor érdemes tennünk, ha a találmány szerinti eljárásban a képződött cikloalifás ß-keto­­-karbonsavésztert közvetlenül tovább kívánjuk ala­kítani értékes hatású vegyületekké, például herbicid hatású uracil-származékokra és a továbbalakítást ugyanabban az apoláros oldószerben hajtjuk végre. Ilyenkor a találmány szerinti észterkondenzációs reakciót egy apoláros oldószerben, mint amilyen a benzol, toluol, xilol stb., hajtjuk végre és a kapott cikloalifás ű-keto-karbonsavészter apoláros oldó­szeres oldatát közvetlenül a kívánt hatású vegyidet előállítására használjuk fel. Kísérleteink folyamán azt találtuk, hogy a kever hét őség minőségi javulása csak a felhasznált nátrium-alkoholáthoz viszonyított legalább moláris mennyiségű savamid jelenlétben jelentkezik. Molá­risnál kevesebb savamid alkalmazásánál a reakció­elegy struktúrája változatlanul előnytelen (kéreg-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents