173511. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vinkamenin, sói és molekulavegyületei előállítására
3 173511 4 A kapott anyag feldolgozását önmagában ismert módon végezhetjük el például úgy, hogy az anyagot valamely vízzel nem elegyedő szerves oldószerben, mint amilyenek az éterek, a szénhidrogének stb. oldjuk és a kapott szerves oldatot valamilyen bázikus vizes oldattal extraháljuk a reakció folyamán változatlanul maradt reagálatlan vinkaminsav eltávolítására. Az extrahálás után a szerves oldatot szárítjuk és bepároljuk. A bepárlás után visszamaradó olaj maga a vinkamenin, melyet az eljárás folyamán csaknem kvantitatív mennyiségben és tiszta állapotban kapunk. így szükségtelen és fölösleges további tisztítási műveletek beiktatása. A találmány szerinti eljárás egy másik foganatosítási módja értelmében az I képletű vinkamenint úgy állíthatjuk elő, hogy a II általános képletű vegyületet — mely képletben A ~ B jelentése (b) jelű csoport — melegítjük. A melegítést előnyösen 200 C*—300 C* közötti hőmérsékleten 1 /2—4 órán át végezzük. A melegítés alatt az apovinkaminsav dekarboxileződik, így vinkamenint állítunk elő. A reakciót célszerűen valamilyen iners gáz atmoszférában, előnyösen nitrogén gáz atmoszférában végezzük. A reakcióelegy feldolgozását a fentiekben a vinkaminsavból kiinduló előállításnál leírtakkal analóg módon végezzük el, A találmány szerinti eljárás további foganatosít ási módja szerint az I képletű vinkamenint ügy állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet - mely képletben A ~ B jelentése (c) és/vagy (d) jelű csoport - melegítünk. A melegítést előnyösen 170 C* és 300 C* közötti hőmérsékleten 1/2—4 órán át végezzük. A melegítést célszerűen valamely iners gáz atmoszférában, előnyösen nitrogén gáz atmoszférában hajtjuk végre. A melegítés közben a vinkanol és/vagy az epivinkanol dehidratálódik és így vinkamin keletkezik. A melegítés után ömledéket kapunk, amelyet valamely iners szerves oldószerrel kezelünk, így tiszta vinkamenint állítunk elő. Oldószerként előnyösen valamilyen éter kötést tartalmazó folyadékot, mint amilyen a dietiléter vagy valamilyen halogénezett szénhidrogént, mint amilyen a kloroform vagy a diklórmetán, használunk. Ha nem tiszta vinkanolból indulunk ki, hanem nyers vinkanolból, mely részben epivinkanolt is tartalmaz, ugyanúgy előállíthatunk vinkamenint. Valamely II általános képletű vegyület — mely képletben A ~ B jelentése (c) és/vagy (d) jelű csoport — melegítését, azaz a vinkanol és/vagy epivinkanol dehidratálását, egy dehidratáló katalizátor jelenlétijén is végrehajthatjuk. Dehidratáló katalizátorként előnyösen fölösleges mennyiségű, előnyösen 2—6-szoros mennyiségű alumíniumoxidot használunk, mely egyrészt megtisztítja a végterméket a felesleges szennyező melléktermékektől, másrészt alkalmazása révén lehetővé válik, hogy a dehidratálást a katalizátor nélkül lefolytatott reakció hőmérsékleténél körülbelül 40—80 C*-kal alacsonyabb hőmérsékleten végezzük el. A reakció befejeztével a vinkamenint az alumíniumoxid katalizátortól valamilyen iners szerves oldószeres extrakcióval különítjük el. Eljárhatunk úgy is, hogy a vinkanolt és/vagy epivinkanolt fölösleges mennyiségű, előnyösen 3—12-szeres mennyiségű ecetsavanhidridben néhány órán át. előnyösen 1/2-3 órán át, forralva dehidratáljuk. Ily módon a dehidratálást az előző változatokhoz képest még alacsonyabb hőmérsékleten végezhetjük el. A reakcióelegyet úgy dolgozzuk fel, hogy az oldószert részben lepároljuk, a maradék oldatot jeges vízbe öntjük, valamilyen bázis híg vizes oldatával, például nátriumhidroxid-oldattal, az elegy pH-ját enyhén alkalikussá tesszük, majd egy vízzel nem elegyedő iners szerves oldószerrel, például valamilyen halogénezett szénhidrogénnel, előnyösen egy klórozott alifás szénhidrogénnel, mint amilyen a diklórmetán vagy a kloroform, kimerítően extrahálunk. A vinkanol és/vagy epivinkanol dehidratálását úgy is végrehajthatjuk, hogy ecetsavanhidrid helyett 80%-os hangyasavban forraljuk a vinkanolt. A reakcióelegy feldolgozását az ecetsavanhidrides forralásánál megadottakkal megegyező módon végezzük el. A kapott olajos termék azonban nem tiszta vinkamenin, ezért a terméket valamely iners szerves oldószerben, előnyösen egy éterkötést tartalmazó folyadékban, mint amilyen a dietiléter, oldjuk, a kivált csapadéktól szűrjük és a szűrletből a tiszta vinkamenint izoláljuk. Az olaj alakú I képletű vinkamenint különböző savakkal reagáltathatjuk, adott esetben valamilyen oldószer jelenlétében, így a vinkamenin különböző savaddíciós sóit állíthatjuk elő, melyek részben kristályos vegyületek és könnyen azonosíthatók. Savként bármely szervetlen vagy szerves savat használhatunk, így például hidrogénhalogenideket, mint amilyen a sósav, egy vagy több bázisú karbonsavakat, mint amilyen a borkősav. Oldószerként előnyösen valamilyen alifás alkoholt, mint amilyen az etanol, használunk. Az I képletű vinkameninbó'l kvaterner sókat is képezhetünk. A sóképzést előnyösen valamilyen alkilhalogeniddel, mint amilyen a metiljodid, végezzük, előnyösen valamilyen iners szerves oldószerben, például egy alifás ketonban, mint amilyen az aceton. A kvaterner sók általában jól kristályosodó termékek. Az I képletű vinkamenin alkalmas vegyületekkel molekula vegyület et is alkothat. A molekulavegyület képzésre alkalmas vegyület lehet például pikrinsav vagy a pikrolonsav. A találmány szerinti eljárással előállított új I képletű vinkamenin és sói gyógyászati hatással rendelkeznek. A vinkamenin-hidrogénklorid hemodinamikus hatását 8 altatott kutyán vizsgáltuk (pentobarbital 30 mg/kg i.v.). Az anyagot 1 mg/kg-os intravénás 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
