173473. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés magassági koordináták meghatározására sztereo-képpárokon
9 173473 10 ponton, illetve pontokon áthaladnak és így azzal térben egyesülve jelennek meg. Ekkor csupán a mérőszint magasságát kell meghatároznunk ahhoz, hogy valamennyi a térben e síkban fekvő pont magasságát ismerjük. 5 A 4. ábrán anaglif képre helyezett elfordított helyzetben levő mérősík látható. A képtartó lapon egy olyan beosztás található, amelyen a mérősík elfordulását illetve a magasság értékét közvetlenül 10 leolvashatjuk. A magassági érték leolvasásához azonban azt is tudnunk kell, hogy a mérősík első, második, harmadik, vagy ennél magasabb szintjét látjuk-e, azaz a vizsgált pontokat szomszédos vagy nem szomszédos vonalak metszik-e. Ezért a vizsgált 15 képeken ellenőrző jeleket kell elhelyezni. Az ellenőrzőjeleket lényegében egy egyszerű skála adja, amely a térben emelkedő vonalként jelenik meg, és a mérősík alapszintjeit mutatja. Ilyen ellenőrzője! skálát mutatunk be az 5. ábrán. 20 redukálni, oly módon, hogy a leolvasott érték_2 m bői----------értéket vonunk le. h + m Erre az „ortogonális magasságredukció”«, a párhuzamos vonalakkal való mérésnél azért van szükség, mert az eljárás során az h • p m =------b + p összefüggést először a parallaxisok egész-számú többszöröseként kellett felhasználni (1. táblázat) és ez csak közelítő magassági érték. A térben egyesülő I. II. III. stb. magassági szintek a következő összefüggést követik: h • n • p„ m =------------b A bemutatott ellenőrző skála anaglif képpáron alkalmazható. A jobboldali skála kékeszöld színnel, a baloldali pedig pirossal van berajzolva, és a két vonalon a bázisirányű vonalak közötti távolságoknak megfelelő magasságokban vannak az alapszintek magasságát jelző pontok berajzolva. Anaglif szemüvegen nézve az ellenőrzőskála emelkedő egyenes vonalként jelenik meg, amelyen egymástól egyenlő távolságra pontokként kialakított ellenőrzőjelek vannak bejelölve. Az ellenőrző jelek lehetnek egyszerűen csak számok is, minthogy a pontok mérését a mérőskála segítségével végezzük el. Tekintettel arra, hogy a találmány szerinti mérősíkot alkotó vonalrendszer legalacsonyabb az I. alapszinten jelenik meg, célszerű a vizsgált képek vonatkozási síkját is erre a színre helyezni. Gyakorlatilag az ügy valósulhat meg, hogy a képeket bázisirányban egymástól kifelé, a vonalrendszer Pa alaposztásával azonos mértékben eltolva illesztjük. így a legmélyebb térpont az eredeti I. szinten jelenik meg. Ekkor a vonalrendszert elforgatva a teljes térmodell mérhető. A találmány szerinti megoldással a mérés tehát úgy történik, hogy a vizsgált képekre helyezzük a mérősíkot, és annak elmozdításával illetve elfordításával a mérősíkot a vizsgálandó ponttal, illetve pontokkal térben egyesítjük. Ezután a térbeli képet szemlélve megállapítjuk, hogy a mérősík hol metszi az ellenőrzőjelek által alkotott skálát, majd leolvassuk a két ellenőrző jelnek megfelelő beosztásban a magasság értékét. Ha tehát a mérősík az ellenőrző skálát a II. és a III. alapszint között metszi, akkor a szögosztású skálán, melyen már közvetlenül magasságért ékek vannak feltüntetve - is a II. és III. jel közötti skálát olvassuk le. ahol n = 1, 2, 3 stb. A kör-beosztáson leolvasott magassági értéket ezért 25 kell minden esetben redukálni, h + m 30 értékkel. Ezzel a megoldással a körbeosztás minden sztereo-képpárhoz egységesen, a leírt módon elkészíthető, a redukciót azonban —képpáronként — külön diagram segítségével célszerű megol- 35 dani. Célszerű a vonalrendszert úgy kialakítani, hogy az egyes szintek kerek magassági értékeket, például 10, 20, 30, 40 métert jelentsenek. Természetesen olyan esetekben, amikor a dimenziók nagyságren- 40 dileg másak, az alapszinteket másképp kell meghatározni. Ha például az eljárást gyógyászati röntgenfelvételeknél alkalmazzuk, akkor az alapszinteket célszerűen cm-ben vagy mm-ben kell felvenni. A körbeosztású skálán az egyes alap- 45 szintek közötti távolságértékeket jelöljük be. Az alapszintek meghatározása a már bemutatott egyszerű képlet segítségével történhet. Ha ugyanis a vizsgált képeken a magasság értékét képletből számítjuk, ahol h és b értéke adott, 55 akkor m helyére a kívánt értéket, példáig 10 m + mJ/h + m-t behelyettesítve adódik p, ami ez esetben a vonalrendszer osztását jelenti. A szögelfordulásokhoz tartozó magasságértékek a már ismertetett 60 A 6. ábrán látható egy mérőskála beosztása. A 1 60*-nyi szögosztás a 10, 20, 30 és 40 m közötti p = -------- • pa = npa szinteket mutatja. Az egyes számsorok két cosa szomszédos alapszint közötti magasságértékeket tüntetik fel, amelyet még ma/h*m-el kell 65 képletből nyerhetők. 5
