173457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 18-, 19-, és 20-hidroxi-prosztaglandin-származékok mikrobiológiai előállítására

5 173457 6 Az a) eljárásváltozatban a 18kszi- és 19kszi-hidr­­oxi-prosztaglandin-származékokat általában keverék alakjában kapjuk, ezt komponenseire szétválasztjuk. A 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékokhoz a b) eljárásváltozat során általában egységes alakban jutunk. Az így előállított 18kszi-, 19kszi- és 20kszi-hidr­­oxi-prosztaglandin-származékokat szükséges esetben szétválasztásuk után gyógyászatilag elfogadható sóikká vagy kevés szénatomos alkilészt ereikké alakíthatjuk, ha a szabad savként kapott megfelelő vegyületet alkalmas szerves vagy szervetlen bázissal vagy alkilészt erképző származékkal reagáltatjuk. A prosztaglandinok és prosztaglandin típusú vegyületek mikrobiológiai átalakításáról már koráb­ban is írtak, de ezek az átalakítások általában az oxocsoportok redukálására vonatkoztak, többnyire élesztőkkel, ilyen például a 9,15-dioxo-ll-hidroxi­­-proszta-8(12),13(t)-diénsav átalakítása a Flavobac­terium és Pseudomonas fajokkal 9-oxo-l 1,15-dihidr­­oxi-proszta-8(12),13(t)-diénsawá [M. Miyano és tár­sai, Chem. Comm., 425 (1971)]. A 3 788 947 számú amerikai egyesült államok­beli szabadalmi leírás a PGA-típusú prosztaglan­dinok 10(1 l)-kettős kötésének fe mentatív reduk­cióját ismerteti, amit esetenként egyidejű átalaku­lások kísérnek, így a 13(14)-kettős kötés reduk­ciója, vagy a 15-hidroxil-csoport oxidációja 15-oxo­­-csoporttá. Egy különleges esetben, a 9-oxo­­-15a-hidroxi-proszta-(5c),10,l 3(t)-triénsav (PGA)2 10(11 )-kettős kötésének Curmirighamella blakes­­leeana (ATCC 9245) mikroorganizmussal végzett redukciója során említik a 18-hidroxü csoport egyidejű bevezetését. A PGB! prosztaglandinok (9-oxo-15a-hidroxi­­-proszta-8(12),13(t)-dicnsav] és PGB2 prosztagland­inok [9-oxo 15a-hidroxi-pro3zta-5(c),8(12),13(t)­­-triénsav] 19-hidroxil-szarmazékait S. bergström [Science, 157, 382 (1967)] ismerteti. A prosztaglandinok egy új hormonális rendszer tagjai, amelyek egész sor jelentős biológiai és gyógyászati tulajdonsággal rendelkeznek. A vegyü­letek kémiai vonatkozásban 20 szénatomos zsír­savak, szerkezetükhöz tartozik egy öttagú gyűrű, és a vegyületek különböző fokban telítetlenek. Ezek közül az irodalom már többet ismertetett. A prosztaglandinok áttekintése és a primer proszta­glandinok definíciója megtalálható például S. Berg­ström: Recent Progress in Hormone Research 22, 153-175 (1966) és Science 157, 382 (1967) cikkeiben. A prosztaglandinok az emlősök szöveteiben vannak elterjedve, és igen kis mennyiségekben természetes fonásokból izolálták ezeket. A termé­szetben előforduló számos prosztaglandint előállí­tottak kémiai szintézissel, ezeket ismertetik például a következő irodalmi helyek: J.Am. Chem. Soc. 91, 5675 (1969), J. Am. Chem. Soc. 92, 2586 (1970) és J. Am. Chem. Soc. 93, 1489—1493 (1971) és a hivatkozott referátumok, WP. Schnei­der és tsai: J. Am. Chem. Soc. 90 , 5895 (1968), U. Axen és tsai: Chem. Commun. 303 (1969) és WP. Schneider: Chem. Commun. 304 (1969). A vegyületcsoport egész sor értékes biológiai és farmakológiai tulajdonsága következtében a proszta­­glandinoknak és analógjaiknak az előállítása az érdeklődés középpontjába került. Az I általános képletű 18kszi-, 19kszi- és 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékok hatásosak a hörgők asztmája és más, bronchiális görccsel járó esetek kezelésére. E vegyületek a légzőrendszer simaizmaira jelentős görcsoldó hatást gyakorolnak, míg általában nincsenek jelentős hatással a bélrendszer és a méh simaizmaira, és az alkalmazás helyén irritáló hatást nem fejtenek ki. A klinikai gyakorlatban jelenleg használt külön­böző prosztaglandinok és prosztaglandin-szárma­­zékok alkalmazását korlátozzák a nem kívánatos mellékhatások, így hasmenés, hasgörcsök és/vagy az alkalmazás helyén mutatkozó bántalmak. A találmány szerint előállított hidroxi-proszta­­glandinok szelektív hatását tengerimalacon több paraméter vizsgálatával állapítottuk meg. A kísér­letek során 600-900 g súlyú tengerimalacokat 45 mg/kg ip. dózisokban nátriumpentobarbitonnal érzéstelenítettünk. Még további, 3-6 mg/kg iv. dózisokban adtunk be nátriumpentobarbitont, ha ez szükségessé vált (vagyis ha spontán légzés állt be) A torokvénát a gyógyszer beadására kanüllel láttuk el. A tengerimalacot N20/02 (7/3) keverékkel mesterségesen lélegeztettük, Keuskamp­­-féle légzőkészüléket használva. A tengerimalacck következő funkcióit mértük. a) Vérnyomás A közös fejverőeret kanüllel láttuk el, és a vérnyomást nyomás-transzduktorral mértük. b) Bronchiális ellenállás és légcsőszelvény nyomása A légcsőbe, a mellkashoz amennyire közel lehet kanült helyeztünk. A tengerimalacot percen­ként 55 érverés mellett mesterségesen léle­geztettük. A nyomásváltozást, amit feltételez­hetően a bronchiolusok által előidézett változás okoz, a kanül kiágazásához kapcsolt nyomás-transz­duktorral mértük. A légcső alsó részét zártvégű kanüllel elzártuk, és egy másik kanült helyeztünk el a légcsőbe, a gégéhez amennyire lehet közel. A rendszert teljesen megtöltöttük sóoldattal, és igen érzékeny nyomás-transzduktorral összekötöttük. A mért nyomásváltozás (H20, cm) feltételezhetően a légcső-simaizom tónusának változásai okozzák. A légcsőszelvénybe a kanült különös gonddal kell elhelyezni, nehogy a szelvény ideg- vagy vérellá­tását megsértsük. c) A bélmozgékonyság mérése A tengerimalac nyombeléhez nyomás-transz­duktorral összekötött, desztillált vizet tartalmazó palackot kapcsolunk. Eközben ügyelni kell arra, hogy a kanült jól lekössük, nehogy a nyombél beszűküljön. A palack nyomása 10-20 torr. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3

Next

/
Thumbnails
Contents