173457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 18-, 19-, és 20-hidroxi-prosztaglandin-származékok mikrobiológiai előállítására
5 173457 6 Az a) eljárásváltozatban a 18kszi- és 19kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékokat általában keverék alakjában kapjuk, ezt komponenseire szétválasztjuk. A 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékokhoz a b) eljárásváltozat során általában egységes alakban jutunk. Az így előállított 18kszi-, 19kszi- és 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékokat szükséges esetben szétválasztásuk után gyógyászatilag elfogadható sóikká vagy kevés szénatomos alkilészt ereikké alakíthatjuk, ha a szabad savként kapott megfelelő vegyületet alkalmas szerves vagy szervetlen bázissal vagy alkilészt erképző származékkal reagáltatjuk. A prosztaglandinok és prosztaglandin típusú vegyületek mikrobiológiai átalakításáról már korábban is írtak, de ezek az átalakítások általában az oxocsoportok redukálására vonatkoztak, többnyire élesztőkkel, ilyen például a 9,15-dioxo-ll-hidroxi-proszta-8(12),13(t)-diénsav átalakítása a Flavobacterium és Pseudomonas fajokkal 9-oxo-l 1,15-dihidroxi-proszta-8(12),13(t)-diénsawá [M. Miyano és társai, Chem. Comm., 425 (1971)]. A 3 788 947 számú amerikai egyesült államokbeli szabadalmi leírás a PGA-típusú prosztaglandinok 10(1 l)-kettős kötésének fe mentatív redukcióját ismerteti, amit esetenként egyidejű átalakulások kísérnek, így a 13(14)-kettős kötés redukciója, vagy a 15-hidroxil-csoport oxidációja 15-oxo-csoporttá. Egy különleges esetben, a 9-oxo-15a-hidroxi-proszta-(5c),10,l 3(t)-triénsav (PGA)2 10(11 )-kettős kötésének Curmirighamella blakesleeana (ATCC 9245) mikroorganizmussal végzett redukciója során említik a 18-hidroxü csoport egyidejű bevezetését. A PGB! prosztaglandinok (9-oxo-15a-hidroxi-proszta-8(12),13(t)-dicnsav] és PGB2 prosztaglandinok [9-oxo 15a-hidroxi-pro3zta-5(c),8(12),13(t)-triénsav] 19-hidroxil-szarmazékait S. bergström [Science, 157, 382 (1967)] ismerteti. A prosztaglandinok egy új hormonális rendszer tagjai, amelyek egész sor jelentős biológiai és gyógyászati tulajdonsággal rendelkeznek. A vegyületek kémiai vonatkozásban 20 szénatomos zsírsavak, szerkezetükhöz tartozik egy öttagú gyűrű, és a vegyületek különböző fokban telítetlenek. Ezek közül az irodalom már többet ismertetett. A prosztaglandinok áttekintése és a primer prosztaglandinok definíciója megtalálható például S. Bergström: Recent Progress in Hormone Research 22, 153-175 (1966) és Science 157, 382 (1967) cikkeiben. A prosztaglandinok az emlősök szöveteiben vannak elterjedve, és igen kis mennyiségekben természetes fonásokból izolálták ezeket. A természetben előforduló számos prosztaglandint előállítottak kémiai szintézissel, ezeket ismertetik például a következő irodalmi helyek: J.Am. Chem. Soc. 91, 5675 (1969), J. Am. Chem. Soc. 92, 2586 (1970) és J. Am. Chem. Soc. 93, 1489—1493 (1971) és a hivatkozott referátumok, WP. Schneider és tsai: J. Am. Chem. Soc. 90 , 5895 (1968), U. Axen és tsai: Chem. Commun. 303 (1969) és WP. Schneider: Chem. Commun. 304 (1969). A vegyületcsoport egész sor értékes biológiai és farmakológiai tulajdonsága következtében a prosztaglandinoknak és analógjaiknak az előállítása az érdeklődés középpontjába került. Az I általános képletű 18kszi-, 19kszi- és 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékok hatásosak a hörgők asztmája és más, bronchiális görccsel járó esetek kezelésére. E vegyületek a légzőrendszer simaizmaira jelentős görcsoldó hatást gyakorolnak, míg általában nincsenek jelentős hatással a bélrendszer és a méh simaizmaira, és az alkalmazás helyén irritáló hatást nem fejtenek ki. A klinikai gyakorlatban jelenleg használt különböző prosztaglandinok és prosztaglandin-származékok alkalmazását korlátozzák a nem kívánatos mellékhatások, így hasmenés, hasgörcsök és/vagy az alkalmazás helyén mutatkozó bántalmak. A találmány szerint előállított hidroxi-prosztaglandinok szelektív hatását tengerimalacon több paraméter vizsgálatával állapítottuk meg. A kísérletek során 600-900 g súlyú tengerimalacokat 45 mg/kg ip. dózisokban nátriumpentobarbitonnal érzéstelenítettünk. Még további, 3-6 mg/kg iv. dózisokban adtunk be nátriumpentobarbitont, ha ez szükségessé vált (vagyis ha spontán légzés állt be) A torokvénát a gyógyszer beadására kanüllel láttuk el. A tengerimalacot N20/02 (7/3) keverékkel mesterségesen lélegeztettük, Keuskamp-féle légzőkészüléket használva. A tengerimalacck következő funkcióit mértük. a) Vérnyomás A közös fejverőeret kanüllel láttuk el, és a vérnyomást nyomás-transzduktorral mértük. b) Bronchiális ellenállás és légcsőszelvény nyomása A légcsőbe, a mellkashoz amennyire közel lehet kanült helyeztünk. A tengerimalacot percenként 55 érverés mellett mesterségesen lélegeztettük. A nyomásváltozást, amit feltételezhetően a bronchiolusok által előidézett változás okoz, a kanül kiágazásához kapcsolt nyomás-transzduktorral mértük. A légcső alsó részét zártvégű kanüllel elzártuk, és egy másik kanült helyeztünk el a légcsőbe, a gégéhez amennyire lehet közel. A rendszert teljesen megtöltöttük sóoldattal, és igen érzékeny nyomás-transzduktorral összekötöttük. A mért nyomásváltozás (H20, cm) feltételezhetően a légcső-simaizom tónusának változásai okozzák. A légcsőszelvénybe a kanült különös gonddal kell elhelyezni, nehogy a szelvény ideg- vagy vérellátását megsértsük. c) A bélmozgékonyság mérése A tengerimalac nyombeléhez nyomás-transzduktorral összekötött, desztillált vizet tartalmazó palackot kapcsolunk. Eközben ügyelni kell arra, hogy a kanült jól lekössük, nehogy a nyombél beszűküljön. A palack nyomása 10-20 torr. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
