173457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 18-, 19-, és 20-hidroxi-prosztaglandin-származékok mikrobiológiai előállítására
31 173457 32 Az I általános képletű 18kszi-hidroxi- és 19kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékokat rendszerint keverék alakjában kapjuk, és melléktermékként néha 17kszi-hidroxilezett származékok is képződnek. Ezek a 17kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékok ugyancsak új vegyületek. Az I általános képletű 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-származékokat általában egységes alakban kapjuk. A kapott termék keverékek elválasztását vékonyrétegkromatografálással végezzük. A vékonyrétegkromatografálást kész kovasavgél lemezeken hajtottuk végre (0225 mm-es, Merck-féle, F254 jelű Fertigplatten). Eluensként etilacetát-heptán-ecetsav-metanol-víz 45 : 40 : 4 : 2 :1 arányú elegyét (I eluens), illetve a polárisabb prosztaglandinok elválasztására ugyanezen oldószerek 40 : 20 : 4 : 6 : 3 arányú elegyét használtuk (II eluens). A lemez szárítása után a foltok előhívását 15%-os vizes foszforsavval készült rézacetát-oldat permettel végeztük, majd 1—2 percig 230C°on melegítettük. Standardként PGE2-t és PGF2a-t használtunk. A PGF2a Rf-értéke 0,22, a PGE2 Rf-értéke 0,32 az I eluenssel, a PGF2tt Rf-értéke 0,43, a PGE2 Rf-értéke 0,54 a II eluenssel. A példákban az Rf-értékeket Rf• -ként, illetve R”-ként jelöljük, és ezek a szabad vegyületekre voratkoznak, akárcsak a megadott kitermelési adatok. A vegyületek alkilésztercit úgy kapjuk, hogy az I általános képletű prosztaglandinokat feleslegben alkalmazott diazoalkánnal, így diazometánnal, diazoetánnal vagy diazopropánnal dietiléteres vagy metilénkloridos oldatban a szokásos módon reagáltatjuk. Úgy is eljárliatunk, hogy a 18kszi- és 19kszi-hidroxilezett vegyületeket az előbbiekben leírt módon észterezzük, a 18kszi-hidroxi- és 19kszi-hidroxi-alkil-észtereket elkülönítjük, tisztítjuk, és/vagy szétválasztjuk, ahogyan azt az 1 általános képletű vegyületekkel kapcsolatban már leírtuk. Az I általános képletű vegyületek sóit úgy állítjuk elő, hogy a megfelelő szabad savakat egy megfelelő szervetlen bázis, így nátriumhidroxid, káliumhidroxid, ammóniumhidroxid, kalciumhidroxid és hasonló bázisok kb. 1 mólekvivalens mennyiségével kezeljük. A reakciót rendszerint vizes oldatban magában, vagy más, iners, vízzel elegyedő szerves oldószerrel kombinálva végezzük, 0-30 C* hőmérséklettartományban, előnyösen szobahőmérsékleten. Megfelelő iners, vízzel elegyedő szerves oldószerek a metanol, etanol, izopropanol, butanol, dioxán vagy tetrahidrofurán. Ha kétértékű fémek, így a kalcium vagy magnézium sóit állítjuk elő, akkor a kiindulási szabad savat legalább 1/2 mólekvivalens bázissal kezeljük. A 18kszi-, 19kszi- és 20kszi-hidroxi-prosztaglandin-szárrrazékokat szabad savak, észterek vagy sók alakjában beadhatjuk igen különböző adagolási formákban, önmagukban vagy más, a vegyületekkel összeférhető gyógyszerekkel kombinálva, orális vagy parenterális beadásra, vagy inhalálásra alkalmas gyógyszerkészítményekként. A vegyületeket általában a szabad savakat, észtereket vagy sókat a szokásos hordozóanyagokkal együtt tartalmazó gyógyszerkészítmények alakjában adjuk be. A hordozóanyag lehet szilárd anyag, folyadék vagy aeroszol, amelyben a szabad sav, észter vagy só oldva, diszpergálva vagy szuszpendálva van, és adott esetben kismennyiségű konzerválóanyagot és/vagy pH-puffert tartalmaz. Megfelelő konzerválóanyagok például a benzilalkohol és hasonlók. Megfelelő pufferok például a nátriumacetát, gyógyszerészeti foszfátsók stb. A folyékony készítmények lehetnek oldat, emulzió, szuszpenzió, szirup vagy elixir alakjában. A szilárd készítmények előállíthatok tabletták, porok, kapszulák, pirulák stb. alakjában, előnyösen dózisegységek formájában egyszerű beadás vagy pontos adagolás céljára. Megfelelő szilárd hordozóanyagok például a gyógyszerészeti tisztaságú keményítő, laktóz, nátrium-szacharin, talkum, nátriumhidroszulfit stb. Inhalálás céljára a szabad savakat, észtereket vagy sókat alkalmazhatjuk például mint aeroszolokat, iners vivőanyagban egy társoldószerrel, például etanollal, adott esetben konzerváló-, felületaktív-, stabilizáló-, izotoniás- és pufferanyagokkal együtt. Az aeroszolok inhalálásos alkalmazására általános információt nyújt még a 2 868 691 és 3 095 355 számú Amerikai Egyesült Allamok-beli szabadalmi leírás. Aeroszol előállítása céljából a hatóanyagot először porlasztjuk, előnyösen 0,5—10 ß szemcsenagyságra. Az alkalmazott oldat vagy szuszpenzió 0,02-0,5 mg hatóanyagot tartalmaz 1 ml gyógyszeíészetileg elfogadható oldóközegben. Az oldat vagy szuszpenzió pH-értéke előnyösen 4—7. Az oldatot vagy szuszpenziót aeroszol-tartóban használjuk, amely adagolószeleppel van ellátva, a szelep egy fújásra előnyösen 50—60 /Lil-t enged ki. A gyógyszerészeti aeroszolok szokásos vivőanyagaiként például különböző klór-fluoralkánok használhatók. Megfelelő aeroszol állítható elő például az alábbi összetételű oldatokat vagy szuszpenziókat és vivőanyagokat használva: 9-Oxo-l 1 a,l 5a-l 9kszi-trihidroxi-proszt-13(t)-énsav■nátriumsó 0,25% Abszolút etanol 36,75% Diklórdifluormetán és 1,3-diklór-1,1,2,2-tetrafluoretán (40 : 60) ad 100% vagy 90xo-l la, 15a,18kszi-trihidroxi-proszt-13(t)-énsav 0,5 g Propilénglikol 1 g Abszolút etanol 19,5 g Diklórdifluormetán és 1,2-diklór-1,1,2,2-tetrafluoretán (40 : 60) ad 100 g 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 50 65 16
