173442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzociklohepentének előállítására

11 173442 12 200 C°-os fürdőn, 2 Hgp nyomáson desztilláljuk. A dm szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum sávjai (CDC13): 5 = 6,9-7,5 (m, 8H), 4,2 (t, J = 6 Hz, 2H) és 1,1-2,7 (m, 18H) ppm. 11. példa 4-Klór-l ,1 a ,6,1 Ob-Tetrahidro -dibenzo [a,ej­­ciklopropa[c]cikloheptén-6-on-0-[2- -(dimetilamino)-etilj-oxim 4-Klór-l,la,6,10b -tetrahidro-dibenzo[a ,e]ciklo - propa[c]cikloheptén-6-ont az 1A) példában ismer­tetett módon hidroxilamin-hidrokloriddal reagál­­tatunk. A kapott oxim-vegyületet az 1B) példában ismertetett módon nátriumsójává alakítjuk, és a sót az 1B) példában leírtak szerint 2-dimetilamino-etil­­klorid-hidrokloriddal kezeljük. A terméket 160C°-os fürdőn 0,1 Hgp nyomáson desztilláljuk. A dm szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum sávjai (CDC13): S=7,0-7,5 (m, 7H), 4,3 (t, J = 6 Hz, 2H), 2,2 (s), 2,1-2,9 (m, az előző szingulettel összeolvadt, 10H) és 1,4-1,8 (m, 2H) ppm. Hasonló eljárással állítjuk elő az 1. táblázatban felsorolt (I) általános képletéi vegyületeket az ugyancsak ott ismertetett (III) általános képletű oximokból. 1. táblázat (III) általános képletű vegyület (I) általános képletű vegyület 4-Bróm-l ,1a,6,10b-4-Bróm-l ,1a,6,10b­-tetrahidro-dibenzo­-tetrahidro -dibenzo [a ,e j -[a.ejciklopropa-ciklopropa[cjciklo-[cjcikloheptén-heptén-6-on-C-[2-(dime­-6-on-oxim tilamino)-etilj-oxim 4-Fluor-l ,1a,6,10b-4-Fluor-l,la,6,10b­-tetrahidro-dibenzo­-tetrahidro-dibenzo­[a.ejciklopropa­[a.ejciklopropa-[cjcikloheptén­[cjcikloheptén­-6-on-oxim-6on-0-[2-(dime­­tilamino )-etil j oxim 2-Klór-l ,1a,6,10b-2-Klór-l ,1a,6,10b­-tetrahidro-dibenzo­-tetrahidro -dibenzo -[a,e jciklopropa [a,ejciklopropa[cj-[cjcikloheptén­cikloheptén-6-on-0-[2--6-on-oxim -(dimetilamino)-etil]­-oxim A találmány szerinti eljárással előállított antidep­­resszáns hatóanyagokat a reaktív és endogén típusú pszichés depressziók kezelésére használhatjuk fel. Az (I) általános képletű új vegyületek és sóik az antidepresszáns aktivitáson kívül jelentős nyugtató hatással is rendelkeznek. Az új hatóanyagokat gyógyászati készítmények formájában adhatjuk be a kezelendő egyedeknek, ezek a gyógyászati készít­mények kívánt esetben az (I) általános képletű vegyületeken kívül egyéb hatóanyagokat is tartal­mazhatnak. A gyógyászati készítmények a ható­anyagokat előnyösen valamely közömbös gyógysze­részeti hordozó-, hígító- és/vagy segédanyaggal ele­gyítve tartalmazzák. Az (I) általános képletű vegyületek szükséges napi dózisa több tényezőtől, köztük a hatóanyag farmakodinamikai sajátságaitól, az adagolás mód­jától, a kezelendő egyén korától, egészségi állapo­tától és testsúlyától, a tünetek jellegétől és gyako­riságától, az esetleges egyéb gyógyszeres kezeléstől, a kezelés gyakoriságától és az elérni kívánt hatástól függően változik. Az (I) általános képletű vegyü­leteket általában körülbelül 0,01-50 mg/kg-os napi dózisban adjuk be. 0,05-40 mg/kg-os, előnyösen 0,1—20 mg/kg-os napi dózis felhasználásával álta­lában megfelelő eredményeket érhetünk el, ezt a hatóanyagmennyiséget például napi 2—4 részletben vagy nyújtott hatású készítmény formájában ad­hatjuk be. A belső kezelésre alkalmas kompozíciók dózis­egységenként általában 2—10 mg hatóanyagot tar­talmaznak. A hatóanyag általában e kompozíció összsúlyára vonatkoztatott körülbelül 0,01-90 súly% mennyiségben lehet jelen. Orális adagolás céljára például szilárd dózisegy­ségeket, így kapszulákat, tablettákat vagy osztott porokat, továbbá folyékony dózisegységeket, így elixireket, szirupokat és szuszpenziókat állítunk elő. A hatóanyagokat parenterális úton, steril folyékony készítmények formájában, vagy rektális úton, kúpok formájában is beadhatjuk. A zselatinkapszulás készítmények a hatóanyagon kívül porított hordozóanyagokat, így laktózt, szacharózt, mannitct, keményítőt, cellulóz-szárma­zékokat, magnéziumsztearátot, sztearinsavat és ha­sonlókat tartalmazhatnak. A tablettás készítmények előállításához hasonló hígító- és hordozóanyagokat használhatunk fel. A kapszulás és tablettás készít­ményeket nyújtott hatású (azaz lassított hatóanyag­felszabadulást biztosító) formában is előállíthatjuk. A tablettákat hagyományos cukor-alapú bevonattal vagy filmbevonattal láthatjuk el, a bevonat egyrészt elfedi a gyógyszer esetleges kellemetlen ízét és védi a hatóanyagot a környezeti hatásoktól, másrészt — megfelelő bevonószerek felhasználása esetén — biztosítja, hogy a hatóanyag szelektíven a gyomor- és bélrendszerben szabadul fel. Az orális adagolásra szánt folyékony készít­ményekhez kívánt esetben színezőanyagokat adha­tunk. A parenterális úton beadandó oldatok hordozó­­anyagként például vizet, olajokat, fiziológiás só­oldatot, vizes dextróz- vagy glükóz-oldatot és hasonló cukor-oldatokat, továbbá glikolokat, így propilénglikolt vagy polietilénglikolt tartal­mazhatnak. A parenterális úton beadandó oldatok előállításához előnyösen a hatóanyagok vízben oldódó sóit használjuk fel. Az oldatokhoz szükség esetén pufferanyagokat, továbbá antkmdánsokat és stabilizálószereket, így nátrium-hidrogénszulfitot, nátriumszulfitot, aszkorbinsavat, citromsavat, dt­­rátokat és/vagy etiléndiamin-tetraecetsav-nátriumsót 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6

Next

/
Thumbnails
Contents