173442. lajstromszámú szabadalom • Eljárás dibenzociklohepentének előállítására
11 173442 12 200 C°-os fürdőn, 2 Hgp nyomáson desztilláljuk. A dm szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum sávjai (CDC13): 5 = 6,9-7,5 (m, 8H), 4,2 (t, J = 6 Hz, 2H) és 1,1-2,7 (m, 18H) ppm. 11. példa 4-Klór-l ,1 a ,6,1 Ob-Tetrahidro -dibenzo [a,ejciklopropa[c]cikloheptén-6-on-0-[2- -(dimetilamino)-etilj-oxim 4-Klór-l,la,6,10b -tetrahidro-dibenzo[a ,e]ciklo - propa[c]cikloheptén-6-ont az 1A) példában ismertetett módon hidroxilamin-hidrokloriddal reagáltatunk. A kapott oxim-vegyületet az 1B) példában ismertetett módon nátriumsójává alakítjuk, és a sót az 1B) példában leírtak szerint 2-dimetilamino-etilklorid-hidrokloriddal kezeljük. A terméket 160C°-os fürdőn 0,1 Hgp nyomáson desztilláljuk. A dm szerinti vegyületet kapjuk. NMR-spektrum sávjai (CDC13): S=7,0-7,5 (m, 7H), 4,3 (t, J = 6 Hz, 2H), 2,2 (s), 2,1-2,9 (m, az előző szingulettel összeolvadt, 10H) és 1,4-1,8 (m, 2H) ppm. Hasonló eljárással állítjuk elő az 1. táblázatban felsorolt (I) általános képletéi vegyületeket az ugyancsak ott ismertetett (III) általános képletű oximokból. 1. táblázat (III) általános képletű vegyület (I) általános képletű vegyület 4-Bróm-l ,1a,6,10b-4-Bróm-l ,1a,6,10b-tetrahidro-dibenzo-tetrahidro -dibenzo [a ,e j -[a.ejciklopropa-ciklopropa[cjciklo-[cjcikloheptén-heptén-6-on-C-[2-(dime-6-on-oxim tilamino)-etilj-oxim 4-Fluor-l ,1a,6,10b-4-Fluor-l,la,6,10b-tetrahidro-dibenzo-tetrahidro-dibenzo[a.ejciklopropa[a.ejciklopropa-[cjcikloheptén[cjcikloheptén-6-on-oxim-6on-0-[2-(dimetilamino )-etil j oxim 2-Klór-l ,1a,6,10b-2-Klór-l ,1a,6,10b-tetrahidro-dibenzo-tetrahidro -dibenzo -[a,e jciklopropa [a,ejciklopropa[cj-[cjciklohepténcikloheptén-6-on-0-[2--6-on-oxim -(dimetilamino)-etil]-oxim A találmány szerinti eljárással előállított antidepresszáns hatóanyagokat a reaktív és endogén típusú pszichés depressziók kezelésére használhatjuk fel. Az (I) általános képletű új vegyületek és sóik az antidepresszáns aktivitáson kívül jelentős nyugtató hatással is rendelkeznek. Az új hatóanyagokat gyógyászati készítmények formájában adhatjuk be a kezelendő egyedeknek, ezek a gyógyászati készítmények kívánt esetben az (I) általános képletű vegyületeken kívül egyéb hatóanyagokat is tartalmazhatnak. A gyógyászati készítmények a hatóanyagokat előnyösen valamely közömbös gyógyszerészeti hordozó-, hígító- és/vagy segédanyaggal elegyítve tartalmazzák. Az (I) általános képletű vegyületek szükséges napi dózisa több tényezőtől, köztük a hatóanyag farmakodinamikai sajátságaitól, az adagolás módjától, a kezelendő egyén korától, egészségi állapotától és testsúlyától, a tünetek jellegétől és gyakoriságától, az esetleges egyéb gyógyszeres kezeléstől, a kezelés gyakoriságától és az elérni kívánt hatástól függően változik. Az (I) általános képletű vegyületeket általában körülbelül 0,01-50 mg/kg-os napi dózisban adjuk be. 0,05-40 mg/kg-os, előnyösen 0,1—20 mg/kg-os napi dózis felhasználásával általában megfelelő eredményeket érhetünk el, ezt a hatóanyagmennyiséget például napi 2—4 részletben vagy nyújtott hatású készítmény formájában adhatjuk be. A belső kezelésre alkalmas kompozíciók dózisegységenként általában 2—10 mg hatóanyagot tartalmaznak. A hatóanyag általában e kompozíció összsúlyára vonatkoztatott körülbelül 0,01-90 súly% mennyiségben lehet jelen. Orális adagolás céljára például szilárd dózisegységeket, így kapszulákat, tablettákat vagy osztott porokat, továbbá folyékony dózisegységeket, így elixireket, szirupokat és szuszpenziókat állítunk elő. A hatóanyagokat parenterális úton, steril folyékony készítmények formájában, vagy rektális úton, kúpok formájában is beadhatjuk. A zselatinkapszulás készítmények a hatóanyagon kívül porított hordozóanyagokat, így laktózt, szacharózt, mannitct, keményítőt, cellulóz-származékokat, magnéziumsztearátot, sztearinsavat és hasonlókat tartalmazhatnak. A tablettás készítmények előállításához hasonló hígító- és hordozóanyagokat használhatunk fel. A kapszulás és tablettás készítményeket nyújtott hatású (azaz lassított hatóanyagfelszabadulást biztosító) formában is előállíthatjuk. A tablettákat hagyományos cukor-alapú bevonattal vagy filmbevonattal láthatjuk el, a bevonat egyrészt elfedi a gyógyszer esetleges kellemetlen ízét és védi a hatóanyagot a környezeti hatásoktól, másrészt — megfelelő bevonószerek felhasználása esetén — biztosítja, hogy a hatóanyag szelektíven a gyomor- és bélrendszerben szabadul fel. Az orális adagolásra szánt folyékony készítményekhez kívánt esetben színezőanyagokat adhatunk. A parenterális úton beadandó oldatok hordozóanyagként például vizet, olajokat, fiziológiás sóoldatot, vizes dextróz- vagy glükóz-oldatot és hasonló cukor-oldatokat, továbbá glikolokat, így propilénglikolt vagy polietilénglikolt tartalmazhatnak. A parenterális úton beadandó oldatok előállításához előnyösen a hatóanyagok vízben oldódó sóit használjuk fel. Az oldatokhoz szükség esetén pufferanyagokat, továbbá antkmdánsokat és stabilizálószereket, így nátrium-hidrogénszulfitot, nátriumszulfitot, aszkorbinsavat, citromsavat, dtrátokat és/vagy etiléndiamin-tetraecetsav-nátriumsót 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
