173359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés vér vagy vérplazma alvadási idejének meghatározására

MAGYAR

NÉPKÖZTÁRSASÁG

SZABADALMI

LEÍRÁS

173359

Bejelentés napja: 1974.1. 21. (ME-1697)

Elsőbbsége: Német Demokratikus Köztársaság: 1973.1. 26. (WP G 01 n/168 579)

Nemzetközi osztályozás : G 01 N 33/16

ORSZÁGOS

TALÁLMÁNYI

HIVATAL

Közzététel napja: 1978. X. 28. Megjelent: 1980. VI. 30.

Feltaláló:

Pelmann Udo laboimémök, Drezda, Német Demokratikus Köztársaság

Szabadalmas:

VEB Kombinát Medizin- und Labortechnik Leipzig, Lipcse, Német Demokratikus Köztársaság

Eljárás és kapcsolási elrendezés vér, vagy vérplazma alvadási idejének meghatározására

1

A találmány tárgya eljárás és kapcsolási elrendezés vér vagy vérplazma alvadási idejének meghatározására, amely elsősorban hematológiai laboratóriumok orvosi berendezéseiben alkalmazható. Az alvadási idő ismerete az alvadási zavaroknak és ennek okainak megállapításához szükséges. Alvadási idő az az időtartam, amely az alvadást kiváltó közegnek a vér- vagy vérplazmamintához való hozzáadásától a véralvadék képződés kezdetéig eltelik.

Ismeretesek különféle eljárások és berendezések, amelyek a vérnek vagy a vérplazmának az alvadással változó fizikai tulajdonságaiból határozzák meg az alvadékképződés beállását. A fizikai tulajdonságok közül mechanikai jellemzőként pl. a viszkozitás, optikai jellemzőként pl. a zavarosságot, elektromos jellemzőként pl. a vezetőképességet mérik.

Az említett jellemzőket felhasználó mérési eljárások mindegyike rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal. Ebből a szempontból a legkedvezőbb a zavarosságváltozás fotoelektromos mérése. Ez a többi mérési eljárással szemben a következő előnyökkel rendelkezik:- a mérőrendszer nem hat vissza az alvadási folyamatra;- nem alkalmaz mechanikai hatásokat, mint keverés, forgatás, rázás, billentés, stb.;- a mintába nem helyeznek idegen testeket;- az előző minta maradéka nem kerülhet át a következőbe, pl. a keverék, érzékelők, vagy elektródák útján;

173359

2- a vizságló edények toleranciáival szemben nincsenek nagy követelmények.

Ismeretes olyan eljárás (2 117 875 sz. NSZKközrebocsátási irat), amelynél egy mérőátalakító elektro- 5 mos jelét differenciálják. A differenciált jel időben változó részét és egy referencia-jelet differenciálerősítőre kapcsolnak és ott összehasonlítják őket. Ha az időben változó rész nagysága a referencia-jel nagyságát meghaladja, leállítanak egy időszámlálót.

10 Hosszabb alvadási időknél, amelyeknél az alvadási görbe emelkedése lassú, a differenciált jel nagysága kicsi. Ennek megfelelően az időszámlálóval vezérelt áramkörrel csökkentik a referencia-jel nagyságát. Igen lapos alvadási görbéknél ez az eljárás nem alkalmazha- 15 tó. A differenciált jel és a korrigált összehasonlító jel ugyanis a zajszint alatt van, az összehasonlítás tehát nem lehetséges a mindig jelenlevő zavaró feszültségek, pl. búgófeszültség és egyéb zajok következtében.

Egy másik eljárás (3 458 287 sz. USA szabadalmi 20 leírás) szerint az elektromos jel második deriváltját képezik. Az így képzett jel ugyanis nulla lesz, ha az alvadási görbe eléri inflexiós pontját. A nullává válás szolgál mérési kritériumként. Azonban ez az eljárás sem alkalmas az alvadási idők meghatározására lassú 25 alvadás esetén, mivel a differenciált jel és az elkerülhetetlen zajfeszültségek összemérhető nagyságúak.

Mindkét említett mérési eljárás egy további hátránya az, hogy a mért időpontok az alvadék képződésnek csak akkor reprezentálják ugyanezen állapotát, ha 30 az alvadási görbék időben el vannak tolva, de külön