173359. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és kapcsolási elrendezés vér vagy vérplazma alvadási idejének meghatározására

3 173359 4 ben fedésbe hozhatók. Mivel a valóságban ez általában így van, a mért alvadási idők csak feltételesen hason­líthatók össze. Ismeretes továbbá fotoelektromos zavarosságméré­­sen alapuló eljárás, amely mérési kritériumként kü­szöbértéket alkalmaz. Az eljárás alapján működő ké­szülék (Evens Electroselenium Ltd. „Plateled aggre­gation meter”) hátránya, hogy a mintáról mintára és reagensről reagensre változó alapzavarosság hatását az alvadék képződés kezdete előtt egy szabályozó kézi működtetésével kell kiküszöbölni, azaz a készüléket minden mérés előtt újra kell hitelesíteni. További hátrányt jelent az, hogy egyes vérminták a hitelesítés végrehajtása után még feltisztulnak, ezzel elrontják a hitelesítést, és meghamisítják a mérési eredményt. Célunk a találmánnyal az alvadási idő mérésének objektívabbá tétele, a mérési eredmények összehason­líthatóságának biztosítása, az alvadékképződés idő­pontjának biztos meghatározása erősen hígított vérnél vagy vérplazmánál, ill. csekély alvadék képződésnél is, és a mérőeszköz minden egyes mérés előtt való hitele­sítésének elkerülése. A találmány feladata olyan mérési eljárás kifejlesz­tése és olyan kapcsolási elrendezés létrehozása, amely a vér vagy vérplazma valamely elektromos, mechani­kai vagy optikai jellemzőjéből nyert elektromos jelből határozza meg az alvadékképződés beálltának idő­pontját. Ezenkívül az érzékenység legyen beállítható, valamint ne legyen szükség hitelesítésre minden mérés előtt. A találmány szerint a vér- vagy vérplazma alvadási idejének meghatározását valamely alvadástól függő elektromos, optikai vagy mechanikai jellemzőből mé­rő-átalakítóval előállított elektromos jel segítségével végezzük. Az alvadást kiváltó anyagnak a vér- vagy vérplazma mintához való hozzáadásával egyidejűleg időmérést kezdünk, majd folyamatosan figyeljük az említett elektromos jelet. Amikor a jel eléri a maxi­mumát, egy vonatkozási értéket tárolunk, amely egy küszöbértékkel kisebb az említett maximális értéknél. A vonatkoztatási értéket és a pillanatnyi jelértéket folyamatosan összehasonlítjuk, és abban az időpont­ban, amikor a két érték egyenlővé válik, befejezzük az időmérést. Az esetleg közvetlenül az alvadás megindu­lása után elektromos jel formájában fellépő zavarok tárolását megakadályozzuk. A küszöbérték folyama­tosan vagy fokozatokban állítható be a különböző érzékenységeknek megfelelően. A találmány szerinti eljárás két különböző kapcso­lási elrendezéssel valósítható meg. Az első kapcsolási elrendezés áramköri egységekből felépített két ágból, egy differenciálerősítőből és egy ahhoz csatlakozó időszámlálóból áll. Az első ág a következő egymásután kapcsolt áram­köri egységeket tartalmazza: egy vagy több dióda, egy tároló, egy impedanciatranszformátor és ismét egy vagy több dióda, vagy egy tranzisztor, amelyen a feszültségesés szabályozható. Ennek az ágnak az utol­só áramköri egysége — vagy dióda vagy tranzisztor - a differenciálerősítő egyik bemenetére van kapcsolva. A tároló bemenete egy kapcsolón át földelhető. Ezt a kapcsolót az alvadást kiváltó anyag minden egyes hozzáadása után rövid időre zárjuk, hogy az alatt az idő alatt fellépő jelingadozásokat távoltartsuk a táro- 2 lótól és a korábbi mérés tárolt vonatkoztatási értékét töröljük. Ha ennek az ágnak a végén több dióda van elhelyezve, ezek közül legalább egyet kapcsolóval hi­dalunk át. A második ág csak egy impedanciatransz­­formátort tartalmaz, amelynek kimenete a differenci­álerősítő másik bemenetére van kapcsolva. Az első és a második bemenő oldala össze van kötve és egy mérőátalakító által előállított jelet erősítő, önmagá­ban ismert erősítőre csatlakozik. A két impedancia­transzformátor egyformán van méretezve. A differen­ciálerősítő kimenete egy elektromechanikus vagy elektronikus időszámláló STOP bemenetével van összekötve. A második kapcsolási elrendezés két ágában egy-egy differenciálerősítő, aluláteresztő szűrő, küszöbérték­kapcsoló és teljesítményerősítő van egymás után kap­csolva. Az egyik teljesítményerősítő egy relére dolgo­zik, míg a másik teljesítményerősítő kimenete egy időszámláló STOP bemenetére csatlakozik. Az első differenciálerősítő + bemenete a második differenciál­erősítő — bemenetével van összekötve és egy erősítő kimenetére csatlakozik, amelynek bemenetére mérő­átalakító van kapcsolva. Az első differenciálerősítő - bemenete egy potenciométer leágazásával van össze­kötve. A második differenciálerősítő + bemenete egy vagy több diódán vagy egy tranzisztoron át, amelyen a feszültségesés beállítható, szintén az említett le­ágazással van összekötve. Több dióda alkalmazása ese­tén legalább egy dióda kapcsolóval van áthidalva. A relé munkaérintkezője szervomotor áramát biztosító vezetékre csatlakozik. Ez a szervomotor működteti a potenciométert. A találmány szerinti eljárással illetve kapcsolási el­rendezéssel mért alvadási idők közvetlenül összeha­sonlíthatók, mivel az alvadékképződés kezdetének meghatározása a küszöbérték alkalmazásával mindig az alvadékképződés ugyanolyan fokán történik. Ez az ismert eljárásoknál nincs így, ugyanis azoknál az alvadékképződés időpontjának meghatározása az al­vadékképződés sebességétől függ. Az alvadási idők mérése lassú alvadás esetében is biztosítva van. A küszöbérték mint mérési kritérium ugyanis mindig a zajszint fölött van, ellentétben az ismert eljárások mérési kritériumaival. A küszöbérték az alvadás kinetikájának megfelelő­en állítható be. Ez különösen a lassan olvadó mintáknál fontos. Ekkor a küszöbértéket erősen lecsökkentjük, hogy a kapott időpont ne legyen túl messze az alva­dékképződés tulajdonképpeni kezdetétől. A küszöbérték csökkentésével a kapcsolási elrende­zés érzékenysége is fokozható a mérőátalakítóról ka­pott menyiségek változásával szemben. A találmány szerinti kapcsolási elrendezéseket nem kell hitelesíteni minden mérés előtt, ugyanis a hitelesí­tés automatikusan megtörténik, amikor egy olyan re­ferenciaértéket tárolunk, amely. meghatározott kü­szöbértékekkel tér el az alvadékképződés kezdete előtt a villamos jelben fellépő szélső értéktől. így az alapzavaro&ság mintáról mintára vagy reagensről rea­gensre fellépő ingadozásai nem befolyásolják a mérési érték képzést, és a kézi hitelesítéssel járó pontatlansá­gok sem jelentkeznek. A találmány tárgyát a továbbiakban példa kapcsán, 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents