173265. lajstromszámú szabadalom • Előhívó elem és eljárás elektrosztatikus látens képek előhívására
17 173265 18 meg, illetve észlelhettő, mivel az előhívó lényeges mennyiségben lerakodott a nem-kép felületrészeken is. V. példa Körülbelül 0,075 mm vastag [Riegl] vezető papírt tartalmazó tartó lapot olyan villamos vezető előhívó réteggel vontunk be, amelynek vastagsága körülbelül 15 mikron volt és az előhívó réteg összsúlyát alapul véve körülbelül 0,05 súlyrész ftálcianinnal színesített parafin viaszt tartalmazott. Sziliciumdioxid port tartalmazó és körülbelül 20 mikron átlagos távtartó átmérőjű távtartó részecskéket vittünk az előhívó réteg felületére és a szomszédos távtartó részecskék között körülbelül 50 mikron átlagos térközt hoztunk létre. Ezután a fotovezető réteg felületét áramvezető felületen kisülést keltő készülék révén 350 V és 400 V közötti negatív feszültségre töltöttük és elektrosztatikus látens kép kialakítása céljából világos és sötét kép hatásának tettük ki. Az elektrosztatikus látens képet hordozó felületet ezután az előhívó elem távtartó részecskével borított felületével párhuzamosan, ennek szomszédságában helyeztük el. Ezt követően az eredményként kapott szendvicsszerkezetet kis nyomás alatt körülbelül 77 C°-ra melegített fémlapok közé helyeztük. Körülbelül 2 másodperc után a szendvicsszerkezetet eltávolítottuk és közvetlenül ezt követően az előhívó elemet elválasztottuk a fotovezető felülettől. Hűtés után járulékos rögzítő művelet nélkül rögzített, jó élességü és töltöttségi fokú képet kaptunk. VI. példa Az V. példában ismertetett folyamatot lényegében azonos anyagokkal ismételtük meg, azzal az eltéréssel, hogy a távtartó részecskéket belekalandereztük az előhívó rétegbe, azonban a tartó lapba nem. A kalalnderezési műveletet azért alkalmaztuk, hogy szállítás, tárolás és ezt követő előhívási folyamatban való használat folyamán ne legyenek laza távtartó részecskék. Azok a képek, amiket az előzőkben ismertetett előhívó elem alkalmazásával kaptunk, lényegében azonosak voltak azokkal a képekkel, amiket az V. példában ismertetett eljárással nyertünk. VII. példa Körülbelül 0,1 mm vastagságú alumínium fóliát tartalmazó tartó lapot olyan villamos vezető előhívó réteggel vontunk be, melynek vastagsága körülbelül 10 mikron volt és az előhívó réteg összsúlyát véve alapul körülbelül 0,02 súlyrész nigrozinnal színesített pofietilénglikolt tartalmazott. A távtartó részecskék polietilén gömböket tartalmaztak és átlagos távtartó átmérőjük körülbelül 15 mikron volt. Ezeket olyan módon vittük az előhívó réteg felületére, hogy a szomszédos távtartó részecskék közötti átlagos térköztávolság kb. 30 mikron legyen. A cinkoxid fotovezető, szilikongyanta kötőanyagot tartalmazó, előhívót taszító képhordozó felületét áramvezető felületen kisülést keltő készülék révén körülbelül 400 volt negatív feszültségre töltöttük és elektrosztatikus látens kép kiformálása céljából világos és sötét kép hatásának tettük ki. Ezután az elektrosztatikus látens képet hordozó felületet az előhívó elem távtartó részecskével fedett felületével párhuzamosan és ennek szomszédságában helyeztük el. Az eredményként nyert szendvicsszerkezetet ezután körülbelül 71°C-ra melegített fémlapok közé helyeztük és az előhívó rétegre körülbelül 40 V-os elektromos előfeszültséget vittünk. Körülbelül 2 másodperc után a szendvicsszerkezetet eltávolítottuk, majd közvetlenül ez után az előhívó elemet a képhordozótól elválasztottuk. Hűtés egy rögzített, jó telítettségi fokú képet kaptunk, járulékos rögzítő művelet nélkül. VIII. példa 0,13 mm vastag alumínium fóliát tartalmazó tartó lapot körülbelül 10 mikron vastag villamos vezető előhívó réteggel vontunk be. A réteg az előhívó réteg összsúlyát alapul véve körülbelül 0,25 súlyrész metilibolyával színezett polietilénglikolt tartalmazott. A távtartó részecskék dimetilpoUsziloxán olajjal bevont homokszemcsék voltak. Ezek átlagos távtartó átmérője a bevonási művelet után körülbelül 12 mikron volt, és úgy vittük föl ezeket az előhívó réteg felületére, hogy a szomszédos távtartó részecskék közötti átlagos térköztávolság 40 mikron körüli legyen. A szilikongyanta kötőanyagú cinkoxid fotovezető réteg előhívót taszító felületét ezután vezető felületen kisülést keltő készülék révén körülbelül 450 V negatív feszültségre töltöttük és elektrosztatikus látens kép kialakítása céljából világos és sötét kép hatásának tettük ki. Ezután az elektrosztatikus látens képet hordozó felületet az előhívó elem távtartó részecskével fedett felületével szomszédosán és párhuzamosan helyeztük el. Ezt követően az eredményként kapott szendvicsszerkezetet 77 C° körüli hőfokra melegített fémlapok közé helyeztük. Körülbelül 1 másodperc után a szendvicsszerkezetet eltávolítottuk és lehűlni engedtük. Azután az előhívó elemet a képhordozótól elválasztottuk és járulékos rögzítő művelet nélkül rögzített, nagy töltésfokú képet kaptunk. IX. példa 0,13 vastagságú alumínium fóliát mint tartó lapot körülbelül 3 mikron vastag, n-eikozánt tartalmazó első réteggel és egy körülbelül 15 mikron vastag színezett násodik réteggel vontunk be, amely második réteg a szilárd oldószer és színezett második vezetőréteg összsúlyát alapulvéve körülbelül 0,05 súlyrész ftálcianinnal színezett parafinviaszt tartalmazott. Sziliciumdioxid port tartalmazó, körülbelül 20 mikron távtartó átmérőjű távtartó részecskéket vittünk fel egy előhívót taszító, elektrosztatikus látens képet hordozó felületre úgy, hogy a szomszédos távtartó részecskék közötti átlagos térköztávolság 50 mikron körül volt. Az előhívó réteg felületét azután a távtartó részecskével fedett képhordozó felülettel szomszédosán és párhuzamosan helyeztük el. Az eredményként nyert szendvics szerkezetet ezután fém lapok közé helyezzük. A fémlapokat az előhívó elem szomszédságában 66 C° körüli hőmérsékletre melegítettük. Körülbelül 5 másodperc után a szendvicsszerkezetet eltávolítottuk és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
