173224. lajstromszámú szabadalom • Eljárás méhészeti takarmány előállítására
3 173224 4 szeti takarmányt, hogy egy a keményítő enzimatikus hidrolízisével kapott maltóz-szirupot, amely a kristályosodáshoz szükségesnél kisebb mennyiségű maltózt tartalmaz, és mentes a méhek számára toxikus anyagoktól, a méhek számára tűrhető mennyiségű poliszachariddal, ásványi anyaggal és inverziós termékkel keverünk össze. A találmány szerinti eljárás egyik előnyös foganatosítási módja szerint a maltóz-szirupot egy azzal összeegyeztethető és a méhek által élvezhető termékkel, éspedig egy nagy glukóz-tartalmú sziruppal, glukózzal, izomerizált glukózzal, fruktózzal vagy szacharózzal keverjük össze olyan arányban, hogy a keverékben jelenlevő maltóz-szirup még ne váltsa ki a keverék kristályosodását. A találmány szerinti eljárásban olyan maltóz-szirupot használunk, amely mintegy 40-45% maltózt tartalmaz, és a szirupot olyan arányban keverjük a többi komponenshez, nevezetesen a maltotriózhoz, glukózhoz, izomaltózhoz és poliszacharidokhoz (azaz összetett cukrokhoz, amelyek több mint három egyszerű cukormolekulát vagy hexózt tartalmaznak), hogy kerüljük a termék kristályosodásához vezető maltóz-fölösleget. Az említett szirupokhoz 1 %-ig terjedő mennyiségű ásványi anyagot, elsősorban kálium-, nátrium-, kalcium- és vasvegyületeket adunk. Ezek mennyisége előnyösen mintegy 0,1%. A szirup izomaltóz-tartalma előnyösen 3%-nál kisebb. Az eljárásban korlátlan mennyiségű maltotriózt használhatunk kiindulási komponensként, minthogy ezt a vegyületet a méhek kísérleteink tanúsága szerűit meg tudják emészteni. A poliszacharidokat annál kisebb arányban keverjük hozzá a többi komponenshez, minél nagyobb azok molekulasúlya. E vegyületek emészthetősége ugyanis a molekulasúly növekedésével csökken. A találmány szerinti eljárás során a takarmány víztartalmát a természetes méz víztartalmának megfelelően állítjuk be, vagyis 15-25%-ra, előnyösen 20%-ra. A víztartalom pontos beállítására azért van szükség, mert a fölösleges vízmennyiség eltávolítása révén megkímélhetjük a méheket a betöményítés munkájától, ily módon aktivitásukat növelhetjük. Az említett intézkedéssel csökkenthetjük a méhkaptár nedvességtartalmát is, ami előnyös a méhek egészsége szempontjából. Természetesen nagyobb értékre is beállíthatjuk a víztartalmat, ha ez más szempontból előnyös. Különösen tavasszal érdemes mintegy 30%-ra a takarmány víztartalmát növelni, amikor stimuláló hatású takarmányra van szükség. A betöményített terméket egyszerűen úgy alakíthatjuk át hígabb termékké, hogy . kívánt mennyiségű vizet adunk hozzá. A találmány szerinti eljárással előállított kis víztartalmú termék a mézhez hasonló konzisztenciájú. Még 4°C körüli hőmérsékleten sem kristályosodik. Viszkozitása a hőmérséklet emelkedésével csökken, így kezelése egyszerű. Csekély víztartalma folytán jól tárolható, és nincs kitéve az egyébként bekövetkező erjedés veszélyének. Ettől függetlenül adhatunk a keverékhez mintegy 0,4 g/liter mennyiségű tartósítószert, például káliumszorbátot. Azt a találmány szerinti eljárással előállítható méhtakarmányt, amely jó eredményeket biztosít és amelyet ezért előnyösnek találtunk, a továbbiakban 2 „A” szirupnak nevezzük. Ezt a kukoricakeményítő enzimatikus hidrolízisével előállított maltózszirupból állítottunk elő. Szárazanyag-tartalma az alábbi összetételű: maltóz 68 % maltotrióz 21 % glukóz 2,5 % poliszacharid 8, %. Még jobb eredményeket értünk el olyan méhtakarmányokkal, amelyeket az „A” szirup mellett vagy egy azzal ekvivalens szirup mellett nagy glukóztartalmú szirupot vagy glukózt, különösen izomerizált glukózt tartalmaz olyan arányban, hogy a keverékben levő maltóz-szirup mennyisége még nem teszi lehetővé a keverék kristályosodását. Az ilyen típusú termékek komponenseihez adott esetben még szacharózt is adunk. Példaként megemlítünk egy ilyen típusú terméket (A! jelű termék), amely 2/3 részben egy fenti összetételű A maltóz-szirupot, 1/3 részben pedig egy olyan szirupot tartalmaz, amelynek szárazanyaga 95%-ban dextrózból áll, és amely termék víztartalma mintegy 20%. A termék szárazanyagának maltóztartalma 46%, dextróztartalma 30%. A kündulási anyagként használt maltóz-szirupot az alábbiak szerint állíthatjuk elő: Eljárhatunk egyrészt úgy, hogy egy keményítőhidrolizátumot, amelyet keményítőnek alfa-amilázzal, majd azt követőleg /3-amilázzal való bontása révén kaptunk, és amely mintegy 55% maltózt és 35—40% határdextrint tartalmaz, például a 6 925 784 számú francia szabadalmi leírásban ismertetett frakcionálási eljárással feldúsítunk. Ily módon 77—85% maltózt tartalmazó kiindulási anyaghoz jutunk. Eljárhatunk másrészt úgy is, hogy egy keményítő a-amilázos bontásával kapott hidrolizátumot különféle maltóztermelő a-l,6-glukozidáz-enzimekkel, például a ß amilázzal együtt gyakran előforduló pullulanázzal vagy izoamilázzal kezelünk. A találmányunk szerinti eljárásban használt maltóz-szirup igen erősen étvágygerjesztő, 5 °C hőmérsékleten több hónapig tárolva sem kristályosodik, és a méhek jól meg tudják emészteni. Ezzel szemben a tiszta maltóz és azok a szirupok, amelyekben a maltóz-glukóz arány túlságosan kicsi, könnyen kristályosodnak. A találmány szerinti eljárás egy különösen előnyös foganatosítási módjának találtuk, hogy a szénhidrátokhoz olyan további tápanyagokat és a méhek növekedését elősegítő anyagokat adunk, amelyeket egyébként a természetes mézben is megtalálhatók. Ilyenek az aminosavak, vitaminok, karbonsavak és proteinek. Ezeket az anyagokat a természetes mézben megtalálható mennyiségüknek megfelelő arányban keverjük hozzá a takarmány többi komponenséhez. E célból a túlnyomórészt szénhidrátokból, glukózból, maltózból, szacharózból és izomerizált glukózból álló takarmányhoz hatásos mennyiségű kukoricalekvárt adunk. A kukoricalekvárt a keményítőgyártásban szokásos eljárás részét képező macerálás során kapjuk. A kukoricalekvár helyett azonban felhasználhatunk keverékkomponensként egy a kukoricalekvárból kinyert anyagot is. Az eljárás egy további foganatosítási módja szerint egy szénhidrátokat, így szacharózt vagy izomerizált 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65
