173130. lajstromszámú szabadalom • Munkatüske csőtolópadhoz
3 173130 4 Jól ismert tény az is, hogyha a csővégeket akkor vékonyítjuk, mielőtt a redukáló hengersorra kerülnének a nyers csövek, akkor nincs olyan sok hulladék, mint amennyi egyébként lenne. Ennek az elvnek gyakorlati kivitele azonban nem egyszerű és csak különleges segédberendezések segítségével lehet keresztülvinni. A bejelentés el'Ht is ismert 1,551.865 lajstromszámú francia szabadalmi leírásból megismerhető megoldásnak megfelelően a nyerscsöveknek a csővégek felé eső tartományait kúposán elvékonyodó fallal készítik. Ez más szavakkal ifainyit jelent, hogy a csőfal vastagsága a csővégek irányában lineárisan csökken. Ez a megoldás sem jó, mert a redukáló hengersoron a csőfal kialakítása bonyolult törvényszerűségek között zajlik le. A csövek végeinél lévő csőszakaszok teljes és tökéletes kiegyenlítése a redukáló hengerműben a nyújtóhengerlés előtt történik, pontosan meghatározott törvények szerint. A végszakaszok falvastagságát a megfelelő méretre ekkor alakítják ki. Az ismert berendezések és hengerművek nem alkalmasak tehát arra, hogy a tolópad és redukálóhengersor által alkotott gyártóvonalban lehessen azokat alkalmazni. A találmány szerinti megoldásnak megfelelő, csőtolópadhoz alkalmazható munkatüske révén az ismert berendezések hátrányait kívánjuk kiküszöbölni, főként a nyújtóhengerlés után visszamaradó jelentős százalékú hulladékot kívánjuk elkerülni. A találmány szerinti tolópadi munkatüske segítségével a további nyujtóredukáló megmunkálásra kerülő cső hulladék nélküli gyártására alkalmas. A találmány révén tehát azt a feladatot kell megoldani, hogy egy olyan tolópadi munkatüskét szerkesszünk, amelynek segítségével-anélkül, hogy bármilyen más segédberendezést alkalmaznánk tolópadi csőhengerlés révén, a cső végek tartományában az ismert törvényszerűségek betartása mellett tehessen a megfelelő csővég-szakaszokat kialakítani. Az így gyártott csöveket hulladék nélkül lehet továbbmunkálni. A kitűzöttt feladatott úgy oldottuk meg, hogy a redukáló hengersoron történő megmunkálásra kerülő nyers-csövek kialakításánál a közbenső szárrészhez képest vastagított kivitelű tüske fejet és tüske véget alkalmazunk, melynél a tüske feje és szára közötti átmeneti szakasz körgyűrűfelületként van kialakítva és e rész átmérője a szár felé fokozatosan csökken, míg a tüske vége a fejjel azonos mértékű, de ellentétes értelmű átmenettel csatlakozik a szárrészhez. A tüske fejének a vastagítását célszerűen úgy oldottuk meg, hogy a tüske fejének a tüske hengeres szárába átmenő hengeres kiképzése van. A tüske nyak-részének ezen kialakítására az is jellemző, hogy az átmeneti szakasz hosszúsága lelalább kétszerese a redukáló hengersor állványai közötti távolságnak és minden esetben a redukáló hengersor üzemmódjához, illetve annak felépítéséhez igazodik. A tüske vastagított fejének hengeralakú, tartománya legalább olyan hosszú, mint amekkora a redukáló hengersor redukáló fokozatának hossza és a hengerállványok közötti távolság különbsége. A munkatüske hátulsó vége a munkatüske elülső végének vastagításával ellenkező értelmű, de azonos alakú profilt mutat. Jellemzője még a találmány szerinti munkatüskének az is, hogy a munkatüske feje a tüske száráról leszerelhetően van kialakítva. A találmány lényege tehát abban áll, hogy amikor a tolópadon a találmány szerint kialakított munkatüske alkalmazásával egyidejűleg végezzük a csőhengerlést, akkor a csővégek a munkatüske vastagított fejét fogják körül. A cső külső felülete hengeres formává alakul. A cső belső felülete ezzel szemben csupán a középső részen lesz hengeralakú, — ugyanúgy, mint a hagyományos tüskék alkalmazása esetén. A csővégek azonban a vastagított tüskefej következtében annak profilja szerint alakulnak ki. Az egyszerűnek* látszó folyamat végrehajtására alkalmas, találmány szerinti munkatüske kialakításánál a redukáló hengersoron változó csőfalvastagság méretváltozásainak törvényszerűségeit kellett figyelembevenni. A csővégek melletti (elülső és hátulsó) csőszakaszokban a cső a redukáló hengersor hengerállványai között lévő távolságnak megfelelő legnagyobb távolság értéke szerint egyenletesen tömörődik. Ezután a tömörődés hirtelen lecsökken és fokozatosan nulla lesz úgy, hogy a cső középső szakaszán a hengerállványok által meghatározott redukciónak megfelelő vékonyabb falszakasz alakul ki. A vastagított tüskefej és az ugyancsak vastagított tüskevég úgy van kialakítva, hogy az általuk formált csővégszakaszok előre meghatároható módon, csökkentett méretű-falvastagsággal rendelkeznek. Amikor tehát a nyers-csövet a redukáló hengersorra visszük, akkor a cső két végén lévő csőszakaszok már a kész névleges falvastagsági méretével rendelkeznek. A találmány lényegének megértéséhez a tüskét ábrázoló rajzokat mellékelünk. A rajzokon az Lábra a találmány szerinti tüskét oldalnézetben mutatja be, az la ábrán a tüskét és a vele kialakított csövet látjuk (a cső metszetben van ábrázolva), a 2. ábrán az 1/a ábrán látható A tartományt bemutató részletrajz látható, a 3. ábra egy leszerelhető fejű tüskét mutat be, a 4. ábra a 3.ábra szerinti tüske egy további kiviteli példáját ábrázolja, az 5. és 6.ábrákon vázlatosan látható a tüskének a csőből történő kihúzási módja. A rajzokon bemutatott, találmány szeimti tüske három részből áll, éspedig az 1 középső részből (szárból) a 2,2’,2” fejből és a 3 átmeneti szakaszból. Az 1 középső rész hengeralakú. A 2,2’,2” fej és a tüske átmeneti szakasza egyenletes zömítéssel vannak kiképezve. A tüske 4 zárószakasza gyártástechnológiai szempontok miatt kúpalakú, tehát követi a hagyományos húzótüskék alakját. A zömített fej 5 középső szakasza hengeralakú. Ennek Lj hosszúsága egy olyan tört értékével egyenlő, amelynek számlálója a redukáló hengermű állványai közti L távolság, nevezője pedig a hengersor nyújtási tényezője, vagyis => L/ju. A tüske feje és szára közötti A D/2 méretű átmeneti szakasz értéke megegyezik a készregyárott cső S falvastagsága és a nyers cső közötti különbséggel. A tüske fejének ilyen módon történő kialakítása annak feltétele, hogy rajta azt a csőszakaszt formáljuk, amely a redukáló hengersoron a hengerállványok között nyújtás nélkül alakul ki. A tüske feje és szára közötti, már említett 6 átmeneti szakasz metszetben ábrázolt hosszmérete fokozatos átmenetet jelöl a tüske feje és szára között. Ezen átmeneti szakasznak az la ábrán látható L2 hosszúsága nagyobb, mint a redukáló hengermű hengerállványai között lévő L távolság, de legalább annak kétszerese, vagyis Lj/L > 2. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
