173109. lajstromszámú szabadalom • Eljárás imidazolobenzodiazepin-származékok előállítására

7 173109 8 lános képletű vegyületeket — minként említettük — kí­vánt esetben továbbreagáltathatjuk más Ic vagy Id álta­lános képletű vegyületek előállítására. Közelebbről, ezeket az utólagos átalakításokat abban az esetben hajt­juk végre, ha az Ic vagy Id általános képletű vegyület­­ben R* és Rs együtt azzal a nitrogénatommal, amely­hez kapcsolódnak, heterociklusos csoportot alkotnak, és ezzen a heterociklusos csoporton akarunk helyettesí­tőt vagy helyettesítőket kialakítani. így például ha olyan Ic vagy Id általános képletű vegyületet kívánunk előállítani, amelyben R1 és R2 jelentése a korábban megadott R4 Rs pedig azzal a nitrogénatommal, amelyhez kapcsolódnak, egy Ré-piperazin-l-ilcsopor­­tot alkotnak, ahol R6 jelentése cikloalkilalkil-, alkenil­­vagy dialkilfoszfinilalkilcsoport, akkor először előállí­tunk egy R4 és R5 helyén piperazin-l-ilcsoportot hor­dozó Ic vagy Id általános képletű vegyületet és ezt azu­tán egy Halogén-R6 általános képletű vegyülettel — ahol R® jelentése a megadott - reagáltatjuk. Az R4 és Rs helyén egy 4-dialkilfoszfinilalkil-pipe­­razin-1-ilcsoportot hordozó Ic vagy Id általános képle­tű vegyületeket előnyösen úgy állítjuk elő, hogy elő­ször előállítunk egy R4 és Rs helyén piperazin-l-ilcso­portot hordozó Ic vagy Id általános képletű vegyületet és ezt azután egy megfelelő halogénalkil-dialkil-foszfin­­oxiddal reagáltatjuk. Ehhezareagáltatáshozhalogénal­­kil-dialkil-foszfinoxidként előnyösen klóralkil-dial­­kil-foszfinoxidokat használunk, a reagáltatást pedig előnyösen valamilyen szerves oldószerben, például egy aromás szénhidrogénben, így toluolban végezzük. A kiindulási anyagként használt V általános képletű indolobenzodiazepin-származékokat úgy állítjuk elő, hogy valamely II általános képletű vegyületet — ahol R1 és R2 jelentése a legelőször megadott — valamely III általános képletű vegyülettel - ahol R jelentése hidro­génatom vagy 1 —5 szénatomot tartalmazó alkilcsoport — reagáltatunk, majd egy kapott IV általános képletű vegyületet — ahol R, R1 és R2 jelentése a korábban megadott — egy dihidratálószerrel reagáltatunk, vagy pirolizisnek vetünk alá a megfelelő V általános képletű vegyület előállítására. Valamely II és III általános képletű vegyület reagál­­tatását előnyösen egy szerves oldószerben, különösen előnyösen alkoholban, például etanolban megemelt hő­mérsékleten, előnyösen a reakcióelegy forráspontjának megfelelő hőmérsékleten végezzük. Ha IV általános képletű vegyületként egy szabad sav képződik (vagyis R hidrogénatomot jelent), akkor ezt dihidratálószer­­ként célszerűen egy karbodiimid-származékkal, például diciklohexilkarbodiimiddel reagáltatjuk, a reagáltatást előnyösen egy klórozott alkánban, például metilén-klo­­lidban végeznve. Ha IV általános képletű vegyületként egy észter képződik (vagyis R alkűcsoportot jelent), akkor ennek pirolizisét egy magasabb forrástontú oldó­szerben, például egy aromás szénhidrogénben, így folu­­olban végezzük. Az la, Ib, Ic és Id általános képletű célvegyületek savaddiciós sóvá alakítását ismert módon végezzük, és­pedig valamelyik vegyületet lényegében sztöchiometri­­kus arányban az előállítani kívánt savaddiciós sónak megfelelő ásványi vagy szerves savval reagáltatva. A sóképzést rendszerint valamilyen szerves oldó­szerben vagy oldószerek elegyében, így például egy vagy több alkanolban — például metonolban vagy eta­nolban - és/vagy egy vagy több alkil-halogenidben - például metilén-kloridban hajtjuk végre. Műiként említettük, a találmány szerinti eljárásssal 4 előállított I általános képletű indazolobenzodiazepin­­származékok, valamint gyógyászatilag elfogadható sav­addiciós sóik értékes gyógyászati hatásúak, így különö­sen szedatív, altató, anxiolitikus, trankviláns, görcsoldó és izomelernyesztő hatást mutatnak. így felhasználha­tók többek között izgatottsági vagy érzékenységi álla­potokat, agresszív állapot, álmatlanság, bizonyos pszi­choszomatikus tünetek, bizonyos jellembeli és visel­kedésbeli rendellenességek, valamint bizonyos típusú spazmusok vagy izomösszehúzódások kezelésére. Gyógyszerek hatóanyagaként való felhasználásuk előtt azonban az I általános képletű vegyületeket, vala­mint gyógyászatilág elfogadható savaddiciós sóikat elő­nyösen gyógyászati készítményekké alakítjuk megfele­lő, gyógy ászatilag elfogadható hordozó- és/vagy segéda­nyagokat használva. A , ,gyógyászatilag elfogadható” kifejezés alatt olyan anyagokat értünk, amelyek a szervezetbe beadás módjától függetlenül a szervezetre taljesen ártalmatla­nok. A találmány szerinti eljárással előállított I általános képletű vegyületek, valamint gyógyászatilag elfogadha­tó savaddiciós sóik közül egyet vagy többet használha­tunk fel egy gyógyászati készítményben az említett, gyógyászatilag elfogadható hordozó- és/vagy segéda­nyagokkal. Ezek a gyógyászati készítmények orálisan, transzku­­tán vagy rektálisan adhatók be, a felsorolt beadási mó­doknak megfelelően előnyösen az alábbi hordozóanya­gokkal: a) tablettákhoz, szublinguális tablettákhoz vagy pi­rulákhoz használható emészthető hordozóanyag; kap­szula vagy ostya emészthető „tartálya”; porkészítmé­nyek emészthető poralakú szilárd hordozóanyaga; vala­mint szirupok, oldatok szuszpenziók vagy elixirek emészthető folyékony hordozóanyaga; b) oldathoz vagy szuszpenziókhoz alkalmazható, steril injektálható folyadék; és c) alacsony olvadáspontú alapanyag, amely képes a hatóanyagot úgy leadni, hogy az gyógyászati hatását kifejtve és ugyanakkor alkalmasan alakítva kúppá for­málható. A fenti hordozóanyagok tehát lehetnek szilárdak (például ilyen hordozóanyag a talkum, gumiarábikum, laktóz, keményítő, állati vagy növényi zsírok, magnézi­­um-sztearát vagy a kakaóvaj) vagy vizes vagy nemvizses folyadékok ( az utóbbiakra példaként megemlíthetjük az állati vagy növényi eredetű olajokat, paraffin-szár­mazékokat és a glikolokat). A hordozóanyagok tartal­mazhatnak továbbá kívánt esetben nedvesítő-, diszper­­gáló vagy emulgálószereket és konzerválószereket. Bár a fentiekben felsorolt hordozó- és/vagy segéda­nyagok, valamint beadási módok a leggyakoribbak, ko­­rástsem jelentik az összes alkalmazható lehetőségeket. Az I általános képletű vegyületeket, valamint gyó­gyászatilag elfogadható savaddiciós sóikat előnyösen tabletták, injektálható oldatok vagy szuszpenziók (amelyeket egyetlen vagy többszöri dózist tartalmazó ampullákba vagy üvegcsékbe tölthetünk) és kúpok for­májában adjuk be. Bár az I általános képletű vegyületeket és/vagy gyó­gyászatilag elfogadható savaddiciós sóikat tartalmazó gyógyászati készítményekben a hatóanyag mennyisége (dózisa) bizonyos mértékben függ a választott beadási módtól, általában az mondható,hogy felnőtt számára a napi célszerű dózis 1 mg és 50 mg között változik, mi­­mellett az egységdózis rendszerint 0,5—20 mg hatóa­nyagot tartalmaz. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65

Next

/
Thumbnails
Contents