172997. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cement előállítására és berendezés az eljárás foganatosítására
9 172997 10 telű melléktermékekből álló csoportból származó legalább egy márgaklinker nyersanyagot például önmagában ismert forgócsöves kemencében, aknakemencében, rostélyos vagy örvényréteges kemencében történő hőbevezetéssel 450 és 1250 C° közötti hőmérsékletre hevítjük 2-300 perc, különösen 4-180 perc, előnyösen 8-90 perc időtartamra, és ezen hevítés útján feltárt porózus márgaklinkert (CaO-telítetlen künkért) állítunk elő, amely mészszegény hidratálható ásványfázisokat és adott esetben üveges megdermedt komponenseket tartalmaz, míg a mészszegény hidratálható ásványfázisokat és az üvegesen megdermedt komponenseket legalább egy, az alábbi csoportokba tartozó vegyület alkotja: a) mészszegény temer vegyületek, különösen gehlenit, melüit, akermanit, brownmillerit, 4CaO • A1203 • Fe203, anortit, grosszulár, diopszid, monticelüt, merwinit és/vagy spurrit, előnyösen 10—100 súly%-ban, különösen 50—100súly%-ban, a márgaklinker mennyiségére vonatkoztatva, b) mészszegény kálciumsziUkátok, előnyösen 5-100 súly%-ban, különösen 20-100 súly%-ban, c) mészszegény kálciumaluminátok, előnyösen 5—100 súly%-ban, különösen 15-100 súly%-ban, d) anhidrit, amely savtalanított kálciumkarbonátnak kénvegyületekkel történő reakciójából keletkezett, e) túlnyomórészt a nyersanyagok kísérő alkatrészeiből származó alkáüvegyületek, kénvegyületek, vasvegyületek, a mész és a hidraulikus tényezők közötti reakciót elősegítő fluor és hasonló anyagok, sokanyagos rendszereiből származó komponensek, f) az előbb említett vegyületekből, ill. komponensekből álló keverékkristályok, és ez(eke)t a márgakünker(eke)t ennek (ezeknek) hevítése előtt vagy után, a portlandcement-klinkerhez adagoljuk, hozzáőröljük, ill. hozzákeverjük, és adott esetben a kohósalakot, traszt, pernyét, természetes puccolánokat, mesterséges puccolánokat, cement nyerslisztet, kőzetüsztet, kálciumszulfátot, dihidrátgipszet, anhidridet, vizet, őrlési segédanyagokat és levegőpórusképzőket tartalmazó csoportból legalább egy szokásos cementadalékot a márgaklinkerhez és/vagy a portlandcement-klinkerhez járulékosan hozzáőrlünk, hozzáadagolunk, ill. hozzákeverünk. Az eljárás egy foganatositási módjánál a márgaldinker nyersanyagot a forró portlandcement Idinkernek a maximális égetési hőmérsékleten való áthaladása után, a folyamat lehűtési, ill. hűlési zónájának tartományában, vagyis a fonó portlandcement Idinkernek a klinkerhűtőbe való belépése előtt, alatt, vagy után adagoljuk a forró portlandcement-klinkerhez és ilyen módon a márgaklinker nyersanyagot a forró portlandcement-klinkerrel történő közvetlen érintkezés útján 450-1250 C° hőmérsékletre hevítjük, majd az így egyesített klinkereket tovább hűtjük. A „folyamat lehűtési, ill. hűlési zónája” ott kezdődik az égetőkemencében, ahol a portlandcement-klinker a kemencén át vezető útján a maximális hőmérsékleten áthaladt, és a teljes átmeneti zónára kiterjed, amely az égetőkemence, különösen a forgócsöves kemence és a klinkerhűtő között van és a hütő belsejébe nyúük, egészen a hütőfolyamat lezárásáig. A márgaklinker nyersanyagoknak a forró portlandcement-klinkerhez történő találmány szerinti hozzáadása következtében intenzív és közvetlen érintkezés jön létre a termékáramok között, és ezáltal igen hatásosan visszük át a portlandcement-ldinkerben az égetési folyamat következtében tárolt hőenergiát az általában hideg állapotban bevitt márgaklinker nyersanyagokba. Ezek szerint - amint az kívánatos is - a frissen égetett portlandcement-klinker a hideg márgaklinker nyersanyagokkal való érintkezés következtében gyorsan lehűl, és ezek a márgaklinker nyersanyagok a mindenkor kívánt égetési hőmérsékletre kerülnek, és a kívánt márgaklinker-résszé alakulnak át. Annak következtében, hogy a forró portlandcement-klinkerről a hő gyorsan megy át a hideg márgaldinker nyersanyag(ok)ra, egyrészt a portlandcement-ldinker minősége javul, másrészt a márgaklinker nyersanyag részecskék felülete különösen gyorsan és nagymértékben melegszik, aminek következtében tömörebb és szilárd szerkezet alakul ki és ezáltal megnövekszik a kopási szilárdság, míg a részecskék belseje, amely lassabban és a korlátozottan rendelkezésre álló hőmennyiség következtében kisebb hőmérsékletre hévül, lényegesen porózusabb lesz, és ezáltal igen nagy reakciókészséggel rendelkezik. A márgaklinker nyersanyagok találmány szerinti előnyös hozzáadása a forró portlandcement-klinkerhez továbbá egyszerű módon úgy érhető el, hogy például a klinkerhűtő, illetve a kemence kiömlőrész terhelését, a szokványos kemencekilépési hőmérséklettel szemben, amelyet a kb. 1300 C° hőmérsékletű portlandcement-klinker határoz meg, lényegesen csökkenthető, és a klinkerhűtő hűtőhatása figyelemreméltó módon növelhető. A közös munkafolyamat alkalmazásával az eddig különválasztott égetési folyamatokhoz szükséges keverési és őrlési folyamatok egy része is megtakarítható. A találmány szerint előálütott kombinált cementklinkerhez legalább egy már fent említett szokásos cementhozzáőrlési anyag is hozzáadható a kohósalak, trasz, pernye, természetes puccolán, mesterséges puccolán, nem hidraulikus hozzáőrlési anyagok, például cement-nyersliszt, vagy kőzetliszt, hozzáőrlési anyagok a megszilárdulási viselkedés szabályozására, mint például kálciumszulfát, dihidrátgipsz és kálciumszulfát, valamint más segédanyagok, mint például őrlési segédanyagok, vagy légbuborképző anyagok csoportjából, hogy a mindenkor megkívánt minőségű cementet kapjuk. A márgaklinker nyersanyagok adagolása a hűtőzóna tartományában különböző módon történhet, amire a későbbiekben még visszatérünk. A találmány szerinti eljárásnál nemcsak lehetséges, hanem előnyös is, hogy a márgaldinker nyersanyagokat durva állapotban, körülbelül 5—100 mm nagyságú darabokban, előnyösen 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
