172995. lajstromszámú szabadalom • Rakodókaptár
172995 4 nehézkessé teszi, és a kaptár kezelése maga is nehézkessé válik (nyitás). A kaptárak emeléséhez is a szemescsavarokat használják fel, ami azt jelenti, hogy a megfelelő legalább két csavarszembe illeszkedő horgos emelőszerkezetről kell gondoskodni, amely a már átfűzött drót mellett nehezen alkalmazható, illetve a csavarokat nagy szemekkel kell készíteni. Megjegyezzük, hogy az efajta rögzítés hátrányos volta miatt mindezideig nem terjedt el. A 2 236 414 lajstromszámú francia szabadalmi leírásban ismertetett elrendezés fő hátránya, hogy oldalirányban kihúzható virágporgyűjtő ládája van, amely csak a kaptár elején van elhelyezve. Mint ismeretes, a virágpor rendkívül kényes, penészedésre hajlamos anyag, különösen ha nagyobb tömegben hosszabb ideig marad a kaptárban nedves állapotában. Az adott megoldásnál erre minden valószínűség megvan, mert hiszen a kaptár alapterületének egy töredékrészében helyezkedhet csak el. Emellett a láda keskeny, és viszonylag magas, ami az előbb említett körülmények rossz hatását csak fokozza. A láda köröskörül zárt, és csak egy oldalon nyitott, szellőzése ilyen módon nincs megfelelően biztosítva. A láda közvetlenül a talajra van helyezve, és a kaptárnak egyik lábát képezi, ugyanakkor a virágporlehúzó rács kiképzése is hátrányos, mert kör alakú furatokat tartalmaz, amelyek - mint ismeretes - könnyen leszakítják a bogarak lábát, amennyiben viszont olyan nagyokra készítik azokat, hogy a bogarak lábai is átférnek, azok a virágport is be tudják vinni a kaptárba, tehát a lehúzó rács nem teljesíti előírt funkcióját. A találmány szerinti rakodókaptár az eddig használt rakodókaptárak előnyeit egyesíti, míg azok hiányosságait kiküszöböli. A találmány szerinti kaptárral megoldjuk a meleg és hideg építményes méhészkedést, mert lehetővé válik mindkét rendszer alkalmazása egyazon kaptárnál. Vándorlásnál tökéletes szellőzést biztosítunk azáltal, hogy a fenékrész és a tető is állítható nyílásokkal van ellátva, amelyeken keresztül a levegő átáramlik. A találmány szerinti rakodókaptár fiókjait kizárólag külső oldható rögzítő-szorítópántok rögzítik egymáshoz, amelyek könnyen eltávolíthatók úgy, hogy a fiókok egymásról könnyen leemelhetők. A fiókokat előnyösen négyzet alakúra készíljük úgy, hogy azok egymáshoz képest elforgathatok, és ezáltal a meleg- és hidegépítményes méhészkedés egyazon kaptárral válik lehetővé, különös tekintettel arra, hogy a fiókokra nincsenek olyan rögzítőpántok erősítve, amelyek ezt az elforgatást akadályozzák. Pörgetéskor a megfelelő fiókok közé helyezett fenollal itatott farostlemezzel vagy ruhával, vagy sűrített levegős lefúvatással a méztéri fiókból a méhek könnyen eltávolíthatók. A keretek alsó és felső lécének szélessége a lefedett mézes lépnél kisebb, így egy-egy lépfelület egyetlen mozdulattal lefedelezhető. A találmány szerinti rakodókaptár fenékrésze különleges kialakítású. Maga a fenékrész rögzített fenéklappal rendelkezik, ezenkívül három tálcát tartalmaz, amelyek a kaptár hátoldala felé kihúzhatók. Legalul tömör lemezből — például farostlemezből - levő tálca a virágpor összegyűjtésére 1 szolgál, a fölötte levő tálca rostaszövetből van, amelyen a virágpor áthullik, de nagyobb szennyezések, például a bogártetemek nem, ez a tálca választja el a méheket a virágportól, a legfelső tálca a virágpor leszedő tálca, ez kialakítható egyetlen megfelelően perforált lemezből, de előnyösebb, ha hosszúkás nyílásokkal készült két szokványos anyarács egymás fölötti keresztbehelyezésével alakítjuk ki. Ezáltal négyzet alakú nyílásokat kapunk, amelyeken a különböző testméretű bogarak biztonsággal átférnek anélkül, hogy megsérülnének. Ugyanakkor a virágpor lábaikról lehullik a virágporgyűjtő tálcán, amint ezt a gyakorlatban megállapítottuk. A találmány szerinti megoldásnál a virágporgyűjtő tálca a kaptár teljes alapterületére kiterjed, és így a bogarak a port elosztva szórják a tálcára, az vékony rétegben helyezkedik el és jobban szárad. Gyakorlati megfigyelésünk szerint egy heti tisztítás nélküli állapot után 4-5 kg virágpor is összegyűlhet a tálcán anélkül, hogy károsodást szenvedne, minthogy a találmány szerinti megoldásnál a légcsere (huzat) biztosítva van, és így a virágpor közben száradni tud. Az említett francia szabadalommal szemben a találmány szerinti rácsmegoldás azzal az előnnyel is jár, hogy szállítás, illetve a kaptár lezárása céljából felcserélhetjük a virágporlehúzó rácsot a szitaszövetet tartalmazó ráccsal, ami által a bogarak a kaptárból kijutni nem tudnak, és így ezzel az egyszerű művelettel a kaptár szállításra kész állapotban van. Ehhez hozzájárul még az is, hogy szellőzés szempontjából a kaptár ilyenkor sincs lezárva, mert egyrészt alulról a szitaszöveten keresztül nyitott, másrészt a felső szellőzőnyílása is biztosítja a kereszthuzatot, és a kaptár belsejének megfelelő szellőzését. A találmány szerinti megoldásnál a teleléshez a gyűjtőtálca legfelső helyre való helyezésével a fenéklap és a gyűjtőtálca közötti légtérrel, valamint esetleg külön, például hungarocell szigetelőlap behelyezésével, biztonságos hőszigetelést tudunk biztosítani a kaptár számára, míg a francia megoldásnál a kaptár fenekének legnagyobb része egyetlen lapból áll. A legalsó gyűjtőtálcát kihúzva és fordítva betéve, keskeny rést nyitunk a rostaszövet tálca alatt, amely szellőzésre szolgál, például szállítás közben. A méhek az elülső nyíláson keresztül a rostaszövet tálca és a virágporleszedő tálca közé jutnak és az utóbbin keresztül jutnak a kaptárfiókokba. A kijáró nyílás alsó elhelyezésű, és szűkítő elemmel variálható, a szűkítő elem ugyanakkor károkozók ellen is védelmet nyújt. Az anyarács felhordáskor felhasználható az anya korlátozására, míg alul elhelyezve meggátolja a kirajzást. A kaptárban a hordási időszakban pótfiókok alkalmazhatók. Az etető egyúttal menekülő térként van kiképezve, és nagymennyiségű méhtáp befogadására alkalmas. Az etetőfiók elülső részén szűkíthető — variálható — kijáró nyílás van kiképezve, és ezáltal két család helyezhető el a kaptárban. Ezek közül a felső anya nevelő család lehet. Ez a felső nyílás pörgetésnél a méhek kiszöktetésére alkalmazható. A már említett szoritópántos rögzítés és a 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
