172995. lajstromszámú szabadalom • Rakodókaptár
5 172995 6 biztonsági zárrendszer könnyen kezelhetővé és jól zárhatóvá teszi a kaptárt. A fentiek alapján a találmány szerinti rakodókaptárt az jellemzi, hogy a rakodókaptár részei külső oldható szorító-rögzítőpánttal vannak egymáshoz rögzítve, és fenékrésze hátrafelé kihúzhatóan elrendezett három tálcát, nevezetesen: legalul tömör lemezes virágporgyűjtő tálcát, fölötte rostaszövetes elválasztó keretet, míg legfölül virágpor lehúzó rácsot tartalmaz, és a fenékrész elülső oldalán kijáró nyílás van kiképezve, amely a rostaszövetes elválasztó keret és a virágpor lehúzó rács közé nyílik. A találmány szerinti rakodókaptárt, valamint további részleteit példakénti kiviteli alak kapcsán, rajz alapján ismertetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti rakodókaptár egy példakénti kivitelét mutatja perspektivikusan, hátulról, részben kihúzott fenéklappal, rostaszövet tálcával s leszedőráccsal. A 2. ábra elölnézetben perspektivikusan mutatja az 1. ábra szerinti rakodókaptárat. A 3. ábra a rakodókaptár elölnézetét mutatja, itt a belső részt szaggatott vonallal ábrázoltuk. A 4. ábra a 3. ábra szerinti rakodókaptár oldalnézetét mutatja a 3. ábrához hasonló ábrázolásban. Amint a rajzon látható, a találmány szerinti rakodókaptár 1 tetőt, 2 etető-menekülő teret, példánkban három darab 3 kaptárfiókot és 4 fenékrészt tartalmaz. Ezen részeket kívülről felerősített 5 szorító-rögzítőpántok fogják össze, ezek csak az 1 tetőn és a 4 fenékrészen vannak rögzítve. Adott esetben a fenékrész alá csak egy rögzítőbilincs nyúlik, amely csak meghúzáskor szorul a fenékrészhez. Ezen megoldás következtében a különböző fiókok felszabadítása rendkívül egyszerűen történik, az oldható 5 szorító-rögzítőpánt kioldásával, és a felső és alsó rögzítőbilincsről történő leemeléssel. így például pergetésnél a méhek kihajtása rendkívül egyszerű, annál is inkább, mert a 2 etető-menekülőtér elülső részén célszerűen egy járulékos felső 13 kijárónyílást képezünk ki, amelyen keresztül a méhek eltávozhatnak, különösen, ha a megfelelő fiókot megemelve, tömör lemezt vagy szövetet csúsztatunk a fiókok közé. Ennek hatására ugyanis a méhek rövid időn belül kiszöknek a pergetendő fiókokból a felső kijáró nyíláson keresztül úgy, hogy a pergetés rövid időn belül megkezdhető. Előnyösen a rakodókaptár fiókjainak alaprajza négyzet alakú és ezért a fiókok 90°-kai elforgathatok. Ennek megfelelően meleg- és hidegépítményes méhészkedés ugyanazzal a rakodókaptárral megoldható. Ezt a megoldást nagymértékben az a körülmény teszi lehetővé a négyzet alakú kiképzésen túlmenően, hogy az egyes fiókokra semmilyen összeerősítő pánt vagy csavarozás nincs rögzítve, amely gátolná a fiókok különböző irányú elhelyezését. Mint ismeretes, a szokványos kaptármegoldásoknál a virágpor lehúzás mindig a kaptáron kívül történik, és az így lehúzott virágpor viszonylag vastag rétegben gyűlik össze a kaptáron kívül olyan helyen, amelyet igyekeznek ugyan a környezeti behatásoktól, esőtől, széltől és szennyeződésektől védeni, de ez csak nagyon korlátolt mértékben sikerül, és ennek következtében a virágpor minősége komoly károkat szenved. A találmány szerinti megoldásnál a 4 fenékrészt különlegesen képezzük ki. Egyrészt rögzített 10 fenéklappal látjuk el, másrészt ebben három hátrafelé kihúzható tálcát helyezünk el. Ezek közül a legalsó a tömör lemezzel kialakított 6 virágporgyűjtő tálca. A 6 virágporgyűjtő tálca és a 10 fenéklap együttesen kettős feneket alkot, és a köztük levő légpárnával — vagy esetleg körbecsúsztatott hőszigetelő lappal — kitűnő hőszigetelést biztosít. Előnyös, ha például farostlemezből vagy könnyű műanyaglemezből készítjük el. A fölötte levő tálca 7 rostaszövetes elválasztókeret, amelynek rostalyukai elég bővek ahhoz, hogy rajtuk a virágpor áthullik, de megakadályozzák az esetleg elpusztult méhek tetemeinek a virágporba hullását, és elválasztó keretet képeznek a méhek és a virágpor között. Efölött helyezkedik el a harmadik tálca a 8 virágporlehúzó rács, amelyen a méhek át tudnak bújni, miközben a rács a hozzájuk tapadt virágport lehúzza, és az a rostaszöveten keresztül a 6 virágporgyűjtő tálcára hullik. Előnyös, ha a 8 virágporlehúzó rácsot az amúgyis szükséges anyarácsból alakítjuk ki oly módon, hogy két anyarácsot egymás fölé helyezünk úgy, hogy a hosszanti nyílások a két rácsban egymásra merőlegesek. Ezáltal a két anyarács négyzet alakú nyílásokat képez, amelyek tapasztalatunk szerint a virágpor lehúzása szempontjából a legelőnyösebbek, mert nem sértik meg a méheket. Az alsó 4 fenékrész elülső oldalán 9 kijárónyílás van kialakítva, amely a fenékrészben a 7 rostaszövetes elválasztókeret és a 8 virágpor lehúzó rács közé nyílik. A méhek innen jutnak fel a 8 virágporlehúzó rácson keresztül a 3 kaptárfiókokba. A kijárónyíláshoz célszerűen falécből kiképzett 11 szűkítőelem tartozik, amely különböző oldalaira fordítva és a kijárónyílásba helyezve különböző nyílásméreteket biztosít a mindenkori szükségletnek megfelelően. All szűkítőelem nyílása vagy maga a kijárónyílás visszacsapó lappal, például műanyaglapocskával ellátott hereszüktetőként lehet kialakítva. A herék a nyíláson keresztül csak kifelé tudnak haladni úgy, hogy a lapocskát eltolják, visszafelé azonban az utat a lapocska lezárja. A tálcák vájatban csúsztathatóan vannak kialakítva. A 6 virágporgyűjtő tálca szokványos üzemszerű helyzetben hátsó záróléce és a fölötte levő rostaszövetes elválasztó keret hátsó záróléce között nincs hézag. Célszerűen a virágporgyűjtő tálca 12 hátsó zárólécét a vájathoz képest aszimmetrikusan képezzük ki úgy, hogy amikor a tálcát fordított helyzetben toljuk a helyére, a záróléc felső széle és a 7 rostaszövetes elválasztó keret alsó széle között légrés marad, amelyen keresztül levegő áramolhat a rakodókaptárba anélkül, hogy a méhek ezen a résen keresztül el tudnák hagyni a kaptárt vagy károkozók be tudnának férkőzni. Ez a megoldás fontos olyankor, amikor a kaptárnak elülső oldalán levő nyílásai le vannak zárva. Például szállításnál, porozáskor, permetezésnél, vagy a méhészkedő személy távollétében. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
