172939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás madárinfluenza elleni inaktivált vakcina előállítására
3 172939 4 például néhány vizsgált, gyöngytyúkokból kimutatott vírustörzs a napos gyöngycsibéket súlyos mfegbetegedés után nagyrészt elpusztította. A 2-6 hetes gyöngycsirkéket súlyosan megbetegítette, de azok nagy része meggyógyult, és csak kevés elhullás akadt. A felnőtt állatok laboratóriumi körülmények között nem betegedtek meg, jóllehet bennük a vírus elszaporodott, sőt aktív védettséget is nyújtott. Fontos a betegség hatása a tenyésztojások keltethetőségére is. Ilyenkor a terméketlen, a „véres” és befulladt tojások révén a kelési százalék is elmarad a várttól. A kelésgyenge állatok, azok fertőzöttsége és fertőzésközvetítő szerepe ugyancsak jelentős. A fertőzés veszélyének kitett vagy fertőzött, de klinikai tüneteket nem mutató állományok specifikus védelméről aktív immunizálással kell gondoskodni. Az egyedről-egyedre, állományról-állományra terjedő, a gyors és nagyszámú passzálódás miatt a vírustörzsek könnyen változnak, más szerotípussá alakulhatnak át. Ezért az immunizáláshoz az inaktivált vakcina látszik a legcélszerűbbnek. A patogén törzsek immunizálásra történő felhasználása egyébként megbetegedéseket is idézhet elő, az enyhe patogenitású törzsek pedig nem szelidíthetők a virulensekké. A szakirodalom nem tesz említést sem természetes esetekből vett izolátumokból származó, sem laboratóriumi passzálások útján kapott avirulens változatról. Az enyhe patogenitású, „vakcina”-törzsként alkalmazható törzsek is hajlamosak antigén-változásra, és így közvetve vagy akár közvetlenül is betegség okozói lehetnek. A „Principles of Immunology” c. könyv (ed. Rose, N.R. — Milgrom, F. - van OssCJ., MacMillan Publishing Co. Inc. New York, 1973) 309—332. oldalán arról olvashatunk, hogy élő, legyengített vírust tartalmazó vakcinával hosszan tartó immunitást lehet biztosítani. A vakcina különösen a humán poliomyelitis leküzdésében mutatott kedvező hatást. Ugyanitt azt is említik a szerzők, hogy élő, legyengített influenza vírust tartalmazó vakcinát használnak a Szovjetunióban intranazális alkalmazással a humán terápiában. így lokális immunitást tudnak biztosítani a vírus természetes bemeneti kapujában. Az Amerikai Egyesült Államok XVIII. gyógyszerkönyve (U.S.P. XVIII) humán influenza elleni oltóanyagként egyetlen inaktivált vakcinát ismertet. Ez az influenza vírussal fertőzött csirkeembrió extraembrionális amnion-allantois folyadékából készült inaktivált influenza vírus steril vizes szuszpenziója, amely adszorbensként alumíniumfoszfátot vagy protamint tartalmaz. Az említett műben nincs szó madárinfluenza elleni vakcináról. A ,Journal Mondial de Pharmacie” c. folyóirat 1972. 15. 3. számának 152-171. oldalán általános tájékoztatást találunk influenza elleni vakcina készítéséről, illetve alkalmazásáról. A vakcina-készítéssel kapcsolatban például arról van szó, hogy inaktiváló anyagként formaldehidet és 0-propiolaktont célszerű használni, adjuvánsként pedig alumíniumhidroxidot. A közlemény szerzői az élő vakcina kellemetlen hatásának elkerülésére a tisztított antigén-kivonat lokális alkalmazását ajánlják. Az maktivált vakcinák ajánlott felhasználási módja a parenterális injekció, megjegyzik azonban, hogy ez esetben az immunitás lassan alakul ki, és több oltásra van szükség. Ez a közlemény sem tartalmaz utalást madárinfluenza elleni vakcinákra. A madárinfluenza leküzdésére használható, inaktivált vírust tartalmazó vakcinával végzett immunizálási kísérletről számol be Narayan, Rouse és Lang. [Can. J. Comp. Mod. 34, (1970) 72—79]. A kísérletet pulykán és csirkén végezték a madárinfluenza vírus egy virulens törzsének inaktivált készítményével. Ezt a törzset a szerzők 1966-ban pulykából izolálták, de szerotípusát nem azonosították. A szerzők a vírus inaktiválására 0,5%-os vizes formaldehid-oldatot használtak, depot-anyagként pedig ásványi olajat. Az immunizálást igen bonyolult módon előállított, a teljes vírus helyett csupán a hemagglutinin-frakciót tartalmazó vakcinával végezték. Kísérletükkel a madárinfluenza elleni immunizálás eredményét demonstrálták, az immunizáláshoz szükséges vakcina iparilag is megvalósítható előállítására azonban nem találtak megoldást. A találmány célja, hogy egyszerű eljárást biztosítson madárinfluenza elleni védettséget adó inaktivált vakcina előállítására. Vizsgálataink során azt találtuk, hogy a madárinfluenza ellen kitűnő immunitást biztosító vakcinát állíthatunk elő oly módon, hogy 9—12 napig, előnyösen 10 napig előkeltetett tyúktojásokat beoltunk legalább egy, természetes esetből izolált madárinfluenza vírus törzzsel, a 2. és 4. nap között, előnyösen a 3. napon az embriókról az amnion-allantois folyadékot leszívjuk, homogenizáljuk, pH-ját 5,5 és 7,5 közötti, előnyösen 6,5 értékre állítjuk be, majd előnyösen formaldehiddel vagy béta-propiolaktonnal inaktiváljuk, és valamely depot-hatású anyagra, előnyösen AIPO4 vagy Al(OH)3 gélre adszorbeáljuk. A találmány szerinti eljárásban alkalmazható vírus törzseket természetes esetekből izolált 3—4. szerotípusú úgynevezett „átmeneti” vírustörzsekből, valamint az ugyancsak természetes esetekből izolált, 1., 2., 4., 5. és 6. szerotípusú vírustörzsek közül választottuk ki. A legjobbnak a 00125 MNG számon letétbe héfyezett 3—4. szerotípusú „átmeneti” vírustörzs, a 00124 MNG számon letétbe helyezett 2. szerotípusú és a 00131 MNG számon letétbe helyezett 6. szerotípusú vírustörzs bizonyult. Letétbe helyeztük még 00142 MNG számon az 1. szerotípusú — ugyancsak madárinfluenza - vírustörzset, amely az 1 típusú madárinfluenzát, régebbi elnevezéssel a klasszikus baromfipestist okozza 00147 MNG számon az 5. szerotípusú vírustörzset, letétbe helyeztünk továbbá 00146 MNG számon és 00151 MNG számon egy-egy ismeretlen szerotípusú vírustörzset. Madárinfluenza vakcina előállításához ezeket a törzseket használhatjuk monovalens vagy polivalens formában. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2
