172939. lajstromszámú szabadalom • Eljárás madárinfluenza elleni inaktivált vakcina előállítására
MAGVAK NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 172939 Bejelentés napja 1976. III. 30. (DE-910) Nemzetközi osztályozás: A 61 K 39/32 Közzététel napja. 1978. VII. 28. ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Megjelent: 1979. VII. 31. Feltalálók: dr. Tanyi János állatorvos 60%, Debrecen, dr. Papp Miklós állatorvos 40%, Budapest Tulajdonos: Debreceni Állategészségügyi Intézet 60%, Debrecen, Phylaxia Oltóanyag- és Tápszertermelő' Vállalat 40%, Budapest Eljárás madárinfluenza elleni inaktivált vakcina előállítására 1 A találmány tárgya eljárás a madárinfluenza-megbetegedések okozta veszteségek csökkentésére alkalmas inaktivált vakcina előállítására. Madárinfluenza-vírusok a múlt század utolsó évtizedeitől fogva ismertek, sőt bizonyos gazdasági jelentőségre is szert tettek. Az utóbbi években azonban egyre több madárfajban, kórképben önállóan vagy szövődményekkel és társbetegségekkel együttjáró megbetegedéseket idéznek elő. A vírusok így termeléskiesést, rövidebb-hosszabb ideig 10 tartó klinikai megbetegedést, nem egyszer jelentős elhullást okoznak. A madárinfluenza megbetegedések a hasznos házimadárfajokban (tyűk, pulyka, gyöngytyúk, kacsa, háziasított fülj) vadmadárfajokban (fácán, 15 fogoly, fúrj), szórványosan kedvenc, dísz- és exotikus madárfajokban (papagáj, tengeri madarak, küszvágó csér) fordulnak elő. A madárinfluenza betegségek súlyos általános, légúti, nemiszervi, idegrendszeri és emésztőszervi tünetekben nyilvá- 20 nulnak meg. A madárinfluenza-vírusok az emberi influenzához hasonlóan egymástól szerkezetileg és immunitástanilag különböző altípusokban fordulnak elő. Az ismert, jól definiált szerotípusok száma a 25 világon jelenleg 8, Magyarországon ezek közül eddig 6 fordult elő. Kórtanilag a madárinfluenza-vírusok 2 főbb csoportba oszthatók, a patogén és az enyhe patogenitású csoportba. Míg a patogén csoportba tartozó altípusok és vírustörzsek bizo- 30 2 nyos állományok fertőzése után kialakítják a fent említett tünetekből változatosan összeálló súlyos kórképet, addig az enyhe patogenitású szerotípusokkal való fertőződés nem okoz azonnali, 5 tömeges, könnyen észrevehető megbetegedést. Az utóbbi esetben gyakran előfordul, hogy a korábban, ismeretlen időpontban fertőzött egyedek csak akkor betegednek meg, amikor az állományok bizonyos élettani állapotok (például jelentős tojástermelés) vagy előnytelen tartási, takarmányozási, higiénés körülmények adta nem fertőző vagy valamilyen más fertőző hajlamosító hatás, faktor vagy stressz következtében fokozottan érzékennyé válnak. Ilyenkor a szórványos, addig nem méltatott, fel nem ismert betegség tömeges, jár^ányszerű kórképpé szélesedik, és kártételei megközelíthetik a patogén altípusok által létrehozott kórképet. Az enyhe patogenitású törzsek által létrehozott bántalmak talaján társbetegségek, szövődmények is súlyosabb következményekkel járnak, és az általuk leplezett madárinfluenza már járványtanilag, klinikailag, kórbonctanilag gyakran fel sem ismerhető. Ugyanakkor az egyes altípusok vírustörzseinek patogenitása nemcsak szerkezetüktől, antigenitásuktól függ, hanem madárfajonként és korcsoportonként is nagyon különböző. Egyes madárfajok, így a gyöngytyúk, a kacsa és a pulyka különösen érzékenyeknek látszanak. Ugyancsak fontos, hogy minél fiatalabb egy állat, annál veszélyesebb a madárinfluenza-fertőződés. így 1 aoo'ío
