172935. lajstromszámú szabadalom • Eljárás furánkarbonil-anilidinek előállítására és ilyen vegyületeket tartalmazó mikrobicid és növénynövekedést szabályozó szerek
5 172935 6 A reakcióhőmérsékletek 0C° és 180 C°, előnyösen 20 C° és 120 C° között változnak. Egyes esetekben valamely savrnegkötőszer, illetve kondenzálószer alkalmazása előnyös. Erre a célra tercier aminok, így trialkilaminok (például trietilamin), piridin és piridinbázisok, vagy szervetlen bázisok, így alkálifémek és alkáliföldfémek oxidjai és hidroxidjai, hidrogénkarbonátjai és karbonátjai, valamint nátriumacetát jönnek számításba. Savmegkötőszerként emellett még a 01) általános képletnek megfelelő mindenkori anilin-származék is szolgálhat felesleges mennyiségben alkalmazva. A reakció savmegkötőszerek nélkül is kivitelezhető, mimellett egyes esetekben nitrogéngáz átvezetésével a fejlődő halogénhidrogén eltávolítható. Amennyiben a reakciót savmegkötőszer nélkül vitelezzük ki, a dimetilformamid rendszerint katalizáló értelemben hat. A (II) általános képletű közbenső termékek előállítására vonatkozó részleteket az anilino-alkánkarbonsavészterek előállítására leírt módszerekből ismerhetjük meg. Ezek a részletek a következő irodalmi helyeken vannak leírva: J. Org. Chem. 30, 4101 (1965), Tetrahedron 1967, 487, Tetrahedron 1967, 493. Az (I) általános képletű vegyületek abban az CH3 i esetben, ha X = - CH-, egy aszimmetrikus szénatomot (+) tartalmaznak. Ezek a vegyületek szokásos módon optikai antipódokra hasíthatok. Az enantiomer D-formáknak erősebb a mikrobicid hatása. A találmány keretében azok a vegyületek és olyan vegyületeket tartalmazó szerek részesülnek előnyben, amelyek az (I) képletű hatóanyag D-konfigurációjú alakjait foglalják magukban. Ezek a D-formák etanolban vagy acetonban való mérésnél rendszerint negatív forgásszöget mutatnak. A tiszta optikai D-antipódok előállításához például a (VI) általános képletű racém vegyületet, ahol Rj, R2, R5 és R6 az (I) általános képletnél megadott jelentésű, állítjuk elő és azután önmagában ismert módon valamely N-tartalmú optikailag aktív bázissal a megfelelő sóvá alakítjuk. A kapott só frakcionált kristályosítása és az optikai D-antipódokkal gazdagított (VI) általános képletű sav felszabadítása, adott esetben a sóképzés, kristályosítás és a (VI) képletű a-anilinopropionsav felszabadításának megismétlése (esetleg többszöri megismétlése) útján, lépésenként a tiszta D-formát kapjuk. Ebből azután szokásos módon, például sósav vagy kénsav jelenlétében, metanollal vág)' etanollal a (II) általános képletnek az alapját képező észter optikai D-konfigurációját állítjuk elő, vagy az NH(R”)(R”’) képletnek megfelelő aminnal a (II) általános képletnek megfelelő amidoi állítjuk elő. Optikailag aktív szerves bázisként például a-feniletilamin jön számításba. Frakcionált kristályosítás helyett a (VI) általános képletű enantiomer D-forma úgy is előállítható, hogy a természetben előforduló L(+)-tejsavban a hidroxil-csoportot halogénatomra cseréljük fel és ezt a terméket azután konfigurációátfordítás közben a kívánt (VII) általános képletű anilinnal tovább reagáltatjuk. Az ^optikai izomériától függetlenül a fenil -N tengely körül egy atropizoméria észlelhető \ azokban az esetekben, ahol a fenilgyűrű legalább 2,6-helyzetben és egyidejűleg ehhez a tengelyhez aszimmetrikusa (adott esetben tehát más szuszbsztituensek jelenléte útján is) helyettesítve van. Ezt a jelenséget a (VII) általános képletű anilin N-atomjára pótlólag bevitt -X-R3 gyökök, különösen pedig a —CO—R4 heterociklusos gyök, szférikus gátlása határozza meg. Amennyiben nem végzünk a tiszta izomerek elkülönítését célzó szintézist, rendszerint olyan terméket kapunk, amely két optikai izomer elegye, vagy két atropizomer elegye vagy e négy lehetséges izomer keveréke. Az enantiomer D-forma alapjában» véve kedvező fungicid hatása (a D,L-formával vagy az L-formával összehasonlítva) azonban megmarad és az atropizoméria nem befolyásolja említésre méltó mértékben. A következő példák a találmány közelebbi bemutatására szolgálnak, anélkül azonban, hogy azt korlátoznák. A hőmérsékletérté keket Celsiusfokokban adjuk meg. Amennyiben másként nem nevezzük meg, az (I) általános képletű hatóanyagok említésénél, amelyek optikailag aktív formában létezhetnek, mindig a racém-elegyet értjük. 1. példa N-( 1 ’-metoxikarbonil-etil)-N-(furán)-2”-(karbonil)-2,3-dimetil-6-etilanilin előállítása (2. sz. vegyüleí) a) 100 g 2,3-dimetil-6-etilanilin, 223 g 2-brómpropionsavmetilészter és 84 g nátriumhidrogénkarbonát elegyét 17 óra hosszat 140°-on keverjük, utána lehűtjük, 300 ml vízzel hígítjuk és dietiléterrel extraháljuk. A kivonatot kevés vízzel mossuk, nátriumszulfát felett szárítjuk, szűrjük és az étert lepároljuk. A felesleges 2-brómpropionsavmetilésztert ledesztilláljuk és a nyersterméket nagyvákuumban desztilláljuk. Fp. 88-90°/0,04 torr. b) 17 g a) pont szerint előállított észterhez, amelyet 2 ml dimetilformamid és 150 ml abszolút toluol elegyéhez adunk, keverés közben hozzácsepegtetünk 13 g furán-2-karbonsavkloridot és az egészet 1 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk. Ezután az oldószert ledesztilláljuk és a nyersterméket petroléterrel történő eldörzsölés útján kristályosodásra bírjuk. Op. 110,5-126° (etilacetát/petroléter). A 2. számú vegyület két diasztereomerpár elegye. Abban az esetben, ha az a-(2,3-dimetil-6-etilanilinö)-propionsavmetilésztert furán-(2)-karbon■ 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 3
