172910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékmiták vizsgálatára
5 172910 6 Ez a berendezés 234 detektorból (példád nátriumjodid-kristály és fotoelektromos sokszorozó kombinációjából) 236 erősítőből, 245 analizátorból, 250 számlálóból, és 260 kijelzőből áll. A berendezésben a kapott beütések száma arányos a 5 vizsgált mintában levő radioaktív anyag mennyiségével, amely standard mintával történő összehasonlítás vagy számítás útján meghatározható. A 2/a ábrán látható a 15 tárcsán levő 130 és IC 140 mélyedések kialakítása. A 130 és 140 mélyedések között 500 vályú van oly módon kialakítva, hogy a 140 mélyedés felé eső vége emelkedő legyen. A centrifugális erő fellépése következtében a 130 mélyedésben levő folyadék 15 felemelkedik az 500 vályú meredek falán és 800 gerincen átbukva beomlik a külső 140 mélyedésbe. A 140 mélyedéshez 600 vályú csatlakozik, és a 600 vályú 700 csőrben végződik. A 600 vályúnak a 700 csőr felé eső fala ugyancsak emelkedőén van 2C kialakítva. Amikor a 15 tárcsát forgásba hozzuk és a centrifugális erő a megfelelő értéket elérte, a folyadék elhagyja a 140 mélyedést, és a 600 vályún, valamint a 700 csőrön át a 190 szeparátorba jut. 25 Annak érdekében, hogy első lépésben a folyadék a 130 mélyedésből a 140 mélyedésbe jusson, és csak a centrifugális erő további növelésekor hagyja el a 140 mélyedést, ezek 145 oldalfalai lényegesen meredekebbek, mint a 130 30 mélyedések 147 oldalfalai (lásd. 1. ábra). így a forgatás során a 600 vályú felé vezető 145 oldalfal a folyadék számára mindaddig gátat képez, míg a centrifugális erő az első fokozat fordulatszár,iának felel meg, ekkor csak a 130 mélyedésből tud a 35 folyadék a 140 mélyedésbe átáramlani. A jelen találmány gyakorlati alkalmazása során amint azt fentebb már leírtuk, elméletüeg lehetséges egy adott reakció reaktánsok és a speciális koncentrációja esetében a reakcióterméK, 40 vagy reaktáns koncentrációjának kiszámítása, az indulás utáni adott időpontban, és a koncentrációidő adatokból nyert görbéket a mért koncentrációkkal adott időpontokban össze lehet hasonlítani. 45 Egy egyszerű esetben a folyamat az alábbi lehet: Egy hipotetikus reakcióban, melyben két molekula irreverzibilisen reagál egymással 50 A + B__C, amikor az egyforma koncentrációjú A és B oldatokat összekeverjük és az idő t = O és t = O és keletkező C anyag koncentrációja ugyancsak O, be tudjuk bizonyítani, hogy a koncentráció a t = O után bármely időpontban az 55 alábbi képlettel leírható Ao2 K,Z C -----------------1+A0K,Z 60 amely képletben Ao az A és B kiindulási anyagok koncentrációja 65 K! = A (Ea/RT) Arrhenius-egyenlet, amelyben A a frekcencia-faktor, Ea a reakció aktiválási energiája, T a reakcióhőmérséklet, és R az univerzális gázállandó. Az adott reakcióra ilyen számítással és az ebből levezethető sorozattal a viszonylag rövid reakciós idő elteltével mért koncentrációból a mérendő anyag teljes koncentrációja, vagy a mértéke megszokott módszerekkel kiszámítható. A jelen találmány egyik különleges megvalósítása során olyan standard is alkalmazható, amely kiküszöböli az előbb említett közelítő számítás hiányosságait. Ennek a megvalósításnak a során (hivatkozunk itt az 1. és 2. ábrákra, melyek egy általános megoldást ismertetnek) antitestet teszünk reagensként a 15 tárcsa legbelső 130 mélyedéseibe, és a külső 140 mélyedésekbe tesszük azt a szérumot, mely az anyag ismeretlen mennyiségét tartalmazza, ez lehet például trioxién (T—4), a radioaktív T—4 anyaggal együtt, ezenkívül ide kerül a kiszorított reagens is. A tárcsát hirtelen felgyorsítjuk olyan első forgási sebességre, melynek során az antitest-reagens a belső 130 mélyedésekből átkényszerül a centrifugális erő hatására a külső 140 mélyedésekbe, melyekben az antitest és a T—4 reagens összekeveredik és reagál egymással. A reakció alatt a T—4 a szérum mintákban elválik a hordozójától és képes arra, hogy T—4 radioaktívan jelzett részecsékkel kicserélődjék, az antitest korlátozott számú kötésre képes helyén. A keverés utáni bármely időpontban a reakció folyamán a 140 mélyedésekben az antitesthez kötött radioaktívan jelzett T—4 aránya a szabad jelzett T—4-hez viszonyítva a 140 mélyedésekben biztosítja azt, hogy a szérum minták kiindulási T—4 tartalma meghatározható legyen. Ha a reakció előrehalad a kezdeti sebességen, olyan hosszú ideig, hogy arra alkalmas, hogy számlálható radioaktív adatot szolgáltat, de jóval az egyensúly beállta előtt a 15 tárcsa sebességét megnöveljük olyan mértékűre, mely képes arra, hogy a külső 140 mélyedések tartalmát a centrifugális erő segítségével a szomszédos 200 gél-oszlopra átnyomja, melyben (mind a radioaktív mind a nemradioaktív T—4 anyag benne van) reagálatlan antitesttel együtt majd keresztül nyomja a 200 gél oszlopon a komplexet nem képzett anyaggal együtt (mind a radioaktív, mind a nem-radioaktív anyag jelen van) miután ezek mindkettője adszorbeálódik a 200 gél-oszlopon. Ez a komplexképzést megállítja, minthogy legalább egy reagenst (antitest) eltávolítottunk a reakció lefolyásának környezetéből (200 géloszlop). Ezt követően az elkülönített antitest-komplex radioaktivitását megméijük, és ha a kapott adatot összehasonlítjuk a standarddal, olyan adatot nyerünk, melynek segítségével a vizsgált minta kiindulási T—4 tartalma megadható. A standard úgy készíthető, hogy szérumot, vagy szérumszerű anyagot alkalmazunk ismert, de egymást 1 eltérő mértékben, a mintákra megadottakkal megegyező 3
