172910. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés folyadékmiták vizsgálatára

3 172910 4 jut, ahol a fázisok a centrifugális erő hatására szétválnak, és azokon a mérések a berendezésből történő kivétel után elvégezhetők. A találmány további részleteit kiviteli példákon, rajz segítségével ismertetjük. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés keresztmetszete, a 2. ábra az 1. ábrán bemutatott berendezés forgó tárcsájának felülnézete, a 2/a. ábra a 2. ábrán bemutatott tárcsa egy részének nagyított képe, a 3. ábra a találmány szerinti berendezéshez tartozó mérőegység vázlata, a 4. ábra a találmány szerinti eljárás során alkalmazott standard görbe, az 5/a. ábra a találmány szerinti berendezésben alkalmazott szeparátor működésének első fázisa, az 5/b. ábra a szeparátor működésének második fázisa, az S/c. ábra a szeparátor működésének harmadik fázisa, a 6. ábra a találmány szerinti berendezésben alkalmazott forgatótárcsa egy másik kiviteli alak­jának felülnézete és a 6/a. ábra a 6. ábrán bemutatott forgó tárcsa egy részének metszete nagyításban. Az 1. ábrán bemutatott berendezés 15 tárcsát tartalmaz, amely 20 tengelyre van erősítve. A 20 tengelyt 18 áttételen keresztül 30 motor forgatja változtatható sebességgel. A berendezés egységei 40 alaplapra vannak felszerelve és 50 burkolattal vannak körülvéve. Az 50 burkolaton 60 fedél van, amelynek leemelésekor a belső részek hozzáfér­hetővé válnak. A 15 tárcsához olyan leszerelhető 70 gyűrű tartozik, amelyen gyűjtőedények, cél­szerűen 65 kémcsövek billenthetően vannak elhelyezve. A 65 kémcsövek a 70 gyűrűben kialakított 80 gömbfészkekbe illeszkednek, így szaggatott vonallal ábrázolt 90 nyugalmi helyzetük­ből a centrifugális erő hatására 100 munkahely­zetbe billenthetnek. A 15 tárcsára 110 betét van felszerelve. A 110 betét 130 és 140 mélyedéseket tartalmaz oly módon, hogy a 130 mélyedések egy belső kör mentén és a 140 mélyedések külső kör mentén vannak kialakítva. Az egyes 130 és 140 mélyedések 120 soronként sugárirányban egyvonal­­ban vannak elhelyezve. Ezeket követően vannak a 65 kémcsövek is felszerelve. Az egyes 120 sorok 112 jelekkel vannak ellátva, hogy a folyadékmin­tákat azonosítani lehessen. A gyakorlatban célszerű a 65 kémcsöveket a 130 és 140 mélyedések vonalától kissé eltolva elhelyezni, a tehetetlenségi erők kompenzálására. A 65 kémcsövek pontos helyzete minden berendezésben egyszerűen beállít­ható. Ha a fenti berendezéssel például szérum vagy szérum jellegű folyadékminták valamely kompo­nensének mennyiségét akarjuk meghatározni, 150 reagenst mérünk be a 130 mélyedésekbe, és a 140 mélyedésekbe a kívánt mennyiségű 160 szérumot öntjük be. Reagensként olyan anyagot választunk, amely a folyadékminta anyagával reakcióképes, és a keresett, illetve vizsgált komponenssel olyan reakcióterméket ad, amely fizikai úton elválaszt­ható. A 130 és 140 mélyedéseket pipettával, kézi adagolással vagy speciális szerkezettel lehet megtöl­teni. A folyadékok bevitele után a 30 motort az első fokozatba kapcsoljuk, és ekkor a létrejövő centrifugális erő a 150 reagenst a 130 mélyedé­sekből a 140 mélyedésekbe áramoltatja át. Itt a 150 reagens összekeveredik a folyadékmintával és a szükséges reakció lejátszódik. Az első fokozat sebessége olyan, hogy a centrifugális erő hatására a folyadék a 140 mélyedésből még nem lép ki. A keveredés során a 150 reagens és 160 szérum reakciójából fokozatosan növekvő mennyiségű reakciótermék jön létre, majd egyensúlyi helyzet áll be. Ekkor a 140 mélyedésben levő anyag tartalmának elemzése lehetővé válik, és ismert elemzési módszerekkel a vizsgált komponens meghatározható. A találmány szerint azonban a reakciót nem szükséges addig folytatni, amíg az ismertetett egyensúlyi helyzet létrejön, elegendő azt megvárni, amíg mérhető reakciótermék keletkezik, vagy a reakcióban résztvevő anyagok mennyiségében vál­tozás áll be. Ezután a 30 motor sebességét fokozzuk és a 40 mélyedések tartalmát a centrifugális erő 700 csőrön át a 65 kémcsőben elhelyezett 190 szeparátorba juttatja. A bemutató megoldásnál a 190 szeparátor 200 gél-oszlopból aü, amely 210 üvegcsőben van elhelyezve. Amikor a folyadék érintkezésbe kerül a 200 gél-oszloppal, kromatográfiás elválasztás következik be. Az elválasztott anyagokat eluáló szerek segítségével eluáljuk. Ezt az 1. ábrán bemutatott berendezés segítségével úgy végezzük el, hogy megfelelő folyadékot, például puffer-oldatot vezetünk az oszlopra, 222 tartályból. A 222 tartályhoz 220 szivattyú van csatlakoztatva, amely 230 vezetéken és 240 adagolón át juttatja az eluáló szert a 130 mélyedésekbe. A bevitel közvetlenül azután tör­ténik, hogy a 140 mélyedésekben levő anyagot a 700 gél-oszlopokhoz továbbítottuk. A 200 szivattyú 212 időzítőhöz van kapcsolva, amely alkalmas periódusokban, pl. 15 másodper­cenként kapcsol be. Ekkor a 15 tárcsa forgási sebessége megfelelő értéket ér el, és a 220 szivattyú által a 130 mélyedésbe juttatott eluáló szer a centrifugális erő hatására a 200 gél-osz­lopokra kerül. Az ide továbbított eluálószerrel kromatográfiás szétválasztás játszódik le, és a 140 mélyedésekből idevezetett folyadék különböző részekre válik. Az anyagban levő reakciótermékek a gél oszlopon véglett eluálással gyorsan elválaszt­hatók, és a centrifugális erő segítségével a 210 üvegcsőből a 215 kivezetőnyíláson át a leválasztott részek a 65 kémcsövek 152 fenékrészébe vezet­hetők. Ha radioaktív reagensét alkalmaztunk, a 65 kémcsöveket leemeljük a 70 gyűrűről és a 152 fenékrészen levő folyadék radioaktivitását a 3. ábrán bemutatott berendezéssel meghatározzuk. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 2

Next

/
Thumbnails
Contents