172876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés, ásványi rostokból különösen üvegrostokból préselt termékek gyártásánál keletkező szennyező anyagok kiküszöbölésére
19 172876 20 jelenti, hogy a mosóvíz zárt körébe naponként 3000—5000 kg (száraz anyagra számított) ragasztószert kell bevezetni, ahhoz pedig, hogy a koncentrációt egyensúlyt biztosító értéken tartsuk, a vízből annyi ragasztószert kell kivonnunk, amennyit bevezettünk. Az extrahálást többféleképpen foganatosíthatjuk: Egyik eljárás értelmében a mosóvíznek legalább egy részét centrifugában kezeljük, aminek következtében a vízből az 51 leválasztó egységben leválaszthatóhoz képest sokkal kisebb szuszpendált részecskék is elválaszthatók. Az 58 centrifugával kezelt vizet visszavezethetjük az 52 kádba, amint ez a 3. ábrán látható. Még előnyösebb azonban, ha a kezelt vizet a 49 porlasztókba áramoltatjuk vissza. Más eljárás lényege, hogy a vizet flokkuláló szer hozzáadásával kezeljük, majd aflokkulált anyagot elkülönítjük. Ennek a két eljárásnak hátránya, hogy a vízből lényegében a vízben levő oldhatatlan anyagokat kell extrahálnunk. A ragasztószer oldatba ment része, amely az eltávolítandó anyag nagyobb részét alkotja, nincs vagy kevéssé van érintve. A mosóvízben oldott ragasztószer eltávolítására a találmány értelmében többféle eljárást alkalmazhatunk. Egy eljárás abban van, hogy a szűrt vagy centrifugázott mosóvizet a ragasztószer hígítására használjuk, amikor a 13 ragasztó egységben a rostokra szórt ragasztó anyagot előkészítjük. A szűrt vizet például a zárt körnek az 54 hűtőberendezés vagy még előnyösebben az 58 centrifuga mögötti részén csapoljuk meg, amint ez a 3. ábrán látható, ahol a csapoláshoz 59 tolózárt alkalmazunk. Más megoldás szerint a mosóvizet a 22 kamrában a rostokból és gázból álló 12 áramlat hűtőközegeként alkalmazzuk. A hűtővizet ekkor a 3. ábrán látható 49 porlasztókkal vagy a 4. ábrán látható 50 porlasztókkal fecskendezzük a 12 áramlatra. E két eljárás előnye, hogy a mosóvízben levő ragasztószer egy részét újból alkalmazhatjuk. A találmány szerinti eljárás értelmében a 13 ragasztó egység által a ragasztószer mennyiségének függvényében befecskendezett ragasztószer mennyiségét úgy szabályozzuk, hogy a 49 vagy 50 porlasztók által kibocsátott vizet a kialakulóban levő 23 bunda visszatartja, ami lehetővé teszi a ragasztószer kedvezőbb felhasználását. Az említett eljárások azonban nem adnak módot arra, hogy a mosóvízből elegendő mennyiségű oldott ragasztószert vonjunk ki és ezzel a víz töménységét a kívánt érték alatt tartsuk. Ezért a találmány szerinti eljárást úgy módosítjuk, hogy a zárt körben keringő vízben oldott ragasztószerből két megoldásban jelentős mennyiségű oldott ragasztószert extrahálhatunk és ezt kétféleképpen is foganatosíthatjuk. Az egyik eljárás értelmében a zárt körben keringő mosóvíz hozamból 1—5% nagyságrendű kis mennyiséget lepárolunk. Ehhez 60 égető egységet alkalmazunk, amely a 4. ábrán látható, önmagában ismert módon van kialakítva és amelynek részei a következők:- 61 égő, amelyet levegőből és üzemanyagból álló éghető keverékkel táplálunk.- 62 porlasztó injektor, amellyel a 63 vezetéken át érkező kezelendő vizet 64 porlasztó levegővel nyomás alatt álló cseppek alakjában 61 égő lángjába fecskendezzük.- 65 reakció kamra, amelyben a mosóvizet a 61 égőben fölszabaduló meleggel kezeljük. A kezelés lényege, hogy a mosóvizet előbb elpárologtatjuk, majd a keletkezett gőzöket, valamint a ragasztószemek a vízzel elragadott alkotórészeit 800 C° nagyságrendű hőmérsékletre melegítjük, amelynél a ragasztószer szennyezd alkotórészei nem szennyező elemekké alakulnak át, amilyenek a C02 és a H20. A nem szennyező párák a 66 kéményen át nagy hőmérsékleten elhagyják a berendezést. Ezzel elkerüljük átlátszatlan füstgomolyok keletkezését. A kezelendő víz megcsapolásának helye általában az 53 szivattyú és az 54 hűtőberendezés közé esik, amint ez a 4. ábrán látható. Az ilyen eljárás előnye, hogy a kezelt mosóvízben levő ragasztószer valamennyi alkotórészét nem szennyező anyaggá alakítja át. Hátránya, hogy energiaköltségei jelentősek és ezért alkalmazása költséges. A kezelés költségének a gyártott rostok árára gyakorolt befolyását csökkenthetjük, ha a nagyhőmérsékletű párák melegtartalmának egy részét hőcserélőkben visszanyerjük, ahol különböző célokra felhasználható túlhevített gőz keletkezik. A másik eljárás abban van, hogy az oldott állapotban ragasztószert tartalmazó mosóvíz 1—5% nagyságrendű kis mennyiségét termikus kezelésnek vetjük alá, amikor is a ragasztószerrel terhelt mosóvíz hurokban keringve a ragasztószert oldhatatlanná teszi. A ragasztószert ezután a víztől elkülönítjük, amihez bármilyen önmagában ismert megoldást, például szűrést, flokkulálást, centrifugálást, és így tovább, alkalmazhatunk. Más megoldás abban van, hogy a szennyező elemeket tartalmazó mosóvíz egy részét szellőző csatornában bakterológiai kezelésnek vetjük alá. Ilyen csatornában a jelenlevő baktériumok különösen a vízben jelenlevő fenolos termékeket enzimatikus úton lebontják. A kezelés oxidációs reakciónak megfelelő művelet útján különösen a fenolos termékek átalakulásához vezet, amikor is ezek a termékek nem szennyező elemekké alakulnak át, amilyenek a C02 és a H20. Annak elérése végett, hogy ez a reakció teljesen végbemenjen, a baktériumok és az oxidációs reakció oxigénszükségletét a csatorna szellőztetésével biztosítjuk. A préselt rostlemezek gyártásához való berendezések különféle jellegű nagymennyiségű hulladékot termelnek. A különféle hulladékok közös vonása azonban, hogy valamennyien szennyező ragasztószert vagy ragasztó szer alkotórészeket tartalmaznak. Ilyenek mindenekelőtt a gyártási hulladékok, amilyenek a minőségi ellenőrzés során selejtbe került lemezek. E hulladékok a szennyező elemeket messzemenően diszpergált alakban tartalmazzák, de igen terjedelmesek. A hűtővíz és a mosóvíz szűréséből is származnak hulladékok, amelyek rostokat, valamint igen nagy töménységben ragasztó5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 10
