172876. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés, ásványi rostokból különösen üvegrostokból préselt termékek gyártásánál keletkező szennyező anyagok kiküszöbölésére
17 172876 18 vízfuggönyökkel érintkezve kondenzálódik, miközben látens hőjét a 45 porlasztókból távozó hűtővíznek adja át. A találmány szerinti berendezés célszerű példakénti kiviteli alakjánál a hűtővizet a 12 áramlatra fecskendező 49 porlasztók a 11 rostképző egység és a 13 ragasztó egység között helyezkednek el. Az ilyen megoldásnak több előnye van: Mindenekelőtt a hűtendő áramlat és a víz hőmérséklete közötti hőmérsékletkülönbség itt a legnagyobb és a hőátadás ennek következtében itt a legintenzívebb. További előny, hogy a rostokból és gázból álló hűtött áramlatra olyan hőmérsékleten porlasztjuk a ragasztószert, amely elegendően kicsiny (100—120 C") ahhoz, hogy a ragasztószer a belőle távozó párolgó elemekben beálló veszteség folytán csak igen kis mértékben, vagy egyáltalán ne gyengüljön. Ebből származik, hogy a ragasztószer fölhasználás 5 százalék nagyságrendjébe eső értékkel javul, a párák szennyeződése pedig csökken. A 4. ábrán olyan példakénti kiviteli alakot tüntettünk föl, amelynél a rostokból és gázból álló 12 áramlatra hűtővizet szóró 50 porlasztók a 13 ragasztó egység és a 15 fogadó egység között vannak elrendezve. Hasonlóan a 3. ábra szerinti példakénti kiviteli alakhoz a hűtővíz gőz alakban áramlik keresztül a kialakulóban levő 23 bundán, kondenzálódik és közben melegét azoknak a vízfilmeknek adja át, amelyek a 17 mosókamra 48 terelőlapjain folynak le. Ezt a vizet a berendezésből 24 és 25 nyílásokon át távolitjuk el, amelyek a 16 kamra és a 17 mosókamra illetőleg a 18 vízleválasztó egység alsó részén vannak kialakítva és amelyekből a víz 51 leválasztó egységbe távozik. Itt a víz elválik a benne szuszpendált szilárd alkotórészektől, nevezetesen a vízben szuszpendált rostoktól. Az 51 leválasztó egység az ábrázolt példakénti esetben szitaszűrő, de lehet önmagában ismert rázószita vagy forgószita, vagy önmagában ugyancsak ismert ülepítő berendezés vagy centrifuga. A szuszpendált szilárd alkotórészektől elválasztott víz 52 kádban gyülemlik össze, majd a nehézségi erő vagy - mint a rajzolt esetben - 53 szivattyú útján 54 hűtőberendezésbe jut. Az 54 hűtőberendezés kiömlésénél a lehűtött vizet a környezeti térbe evakuálhatjuk, vagy újrafelhasználás végett a rendszerbe visszavezethetjük. Az 54 hűtőberendezés önmagában ismert 106 hűtőtoronyból állhat, amelyben a víz levegővel érintkezve hűl le. Ha azonban a mosóvizet közvetlenül a 106 hűtőtoronyban hűtjük le, fennáll annak a veszélye, hogy a levegő a mosóvízben visszamaradt illékony szennyező elemek következtében szennyeződik. Ez a kockázat csekély, mert a 106 hűtőtoronyból ily módon az atmoszférába kerülő szennyező anyagok mennyisége kisebb, mint 5 százaléka annak a mennyiségnek, amely köráramlásba való visszavezetés nélkül dolgozó és például az 1. ábrán bemutatott berendezés 35 kéményéből távozik. Ennek ellenére a szennyeződés kockázatát elkerülhetjük, ha a mosóvizet a találmány értelmében olyan 105 hőcserélőben hűtjük le, amelyben a hűtőközeg a 106 hűtőtoronyban 107 szivattyú által keringtetett szennyezetlen víz. A találmány szerinti eljárás más foganatosítási módjánál a vizet nem folyékony alakban távolitjuk el a berendezésből, úgyhogy a vízben levő szennyező anyagok a környezetet nem fertőzik meg. Ennek feltétele, hogy a hűtővíz és a mosóvíz a berendezésben zárt körben keringjen. A 3., 4. és 5. ábrán látható példakénti kiviteli alakok esetén a hűtővíz és a mosóvíz a következő zárt hurok mentén áramlik: — Az 54 hűtőberendezésből távozó vizet 55 szivattyú a 22 kamra alsó részén elrendezett 49 és/vagy 50 porlasztókba és a 17 mosókamrában elrendezett gőzkondenzáló egységbe és páramosóegys^be szállítja vissza, amelyek például a 3. ábrán látható példakénti kiviteli alak esetén 45 porlasztóból, vagy a 4. ábrán látható folyadékfilmet vezető 46 terelőlapokból, vagypedig az 5. ábra szerinti 48 kádból állnak. — A mosóvíz és a kondenzált gőz szennyező anyagokkal, rostokkal és a ragasztószer alkotórészeivel keveredve a 17 mosókamra illetőleg a 18 vízleválasztó egység alsó részén kialakított 24 illetőleg 25 nyíláson át 26 gyűjtőegységbe és innen az 51 leválasztó egységbe jut. Itt a szuszpendált szilárd hulladékok, rostok és a ragasztószer oldhatatlan alkotórészei elkülönülnek a mosóvíztől. Ezeket a hulladékokat 57 szállítószalagon gyűjtjük össze. A szűrt mosóvízben a szennyeződések és a ragasztószer alkotórészei csak oldott állapotban vannak jelen. A mosóvizet a nehézségi erő vagy például az adott esetben 53 szivattyú 54 kezelő egységbe áramoltatja. Megállapítottuk, hogy amikor a mosóvíz zárt körben kering, a szűrt vízben oldott vagy szuszpendált anyagok koncentrációját bizonyos érték alatt kellett tartani. Ez az érték a víz egységnyi tömegére eső száraz anyag tömegegységeként 3—4% nagyságrendjébe esik. Az említett érték fölött a mosóvízben oldott vagy szuszpendált anyag egy része (lényegében mikrorostok vagy a ragasztószernek az 51 leválasztó egységben vissza nem tartott mikrorészecskéi, továbbá a ragasztószer oldható alkotórészei) a berendezés különböző részeiben rakódik le. A ragasztószer polimerizálódik és ekkor viszkózus vagy rideg rétegeket alkot, amelyek a mosóvíz 45, 49 és 50 porlasztóit, valamint a 29 párákat keresztülbocsátó 15 fogadó egységben kialakított nyílásokat fokozatosan elzárják. Ennek következtében a kádból és a párák hűtőberendezéséből távozó páramennyiség csökken és rövid idő alatt a berendezés üzemképtelenné válik. Annak biztosítása végett, hogy a vízzel szállított anyagok koncentrációja a kívánt érték alatt maradjon, a mosóvízből tekintélyes mennyiségű anyagot kell eltávolítani. Nevezetesen a 13 ragasztó egységgel a rostokra szórt ragasztó anyagból 20-30% nagyságrendjébe eső jelentős mennyiség a már leírt folyamat következtében újra megjelenik a mosóvízben. Nagyteljesítményű üzemek esetén ez azt 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 9
