172871. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kisérleti állatok, fájdalomérző reakciójának mérésére
11 172871 12 ellenállást kell kapcsolni. Ezen választott ellenállás értéke határozottan biztosítja, hogy a villamosán vezetővé tett mancs mozgásakor a Wheatstone híd észrevehetően kiegyenlítetlenné váljon és ez a változás képes az 5. ábrán vázolt 1100 komparátor kimeneti feszültségértékének megváltoztatására. Ez a normál ágba helyezett ellenállás érték ezzel szemben megakadályozza, hogy a Wheatstone hid egyensúlya felboruljon, ha az 5. ábrán vázolt érintkezés-érzékelő egységet nagy mennyiségű vizelet szennyezi, de az állat villamosán vezető mancsával nem érintkezik. Ilyen módon annak lehetősége is kizárt, hogy az 1100 komparátor kimeneti feszültsége megváltozzék a fokozott nedvesség, vagy az állat villamosán nem vezető másik három mancsával való érintkezéssel, amely mancsok állandóan hozzáérnek az 1250 érintkezés-érzékelő egységhez. Az 5. ábrán vázolt 1100 komparátor másik részét 1114 műveleti erősítő képezi és ennek visszacsatoló ágát nyitott hurokkal kötöttük be. Az áramkör berezgésének elkerülése céljából az 5. ábrán vázolt 1117 és 1118 kondenzátorokkal frekvencia kompenzációt kellett létesíteni. A kondenzátorok értékeit az 5. ábrán vázolt 1114 műveleti erősítőre a gyártómű katalógusában megadottakkal azonosra kell választani. Az 5. ábrán vázolt 1100 komparátor kimenetéhez két rögzítő áramkör és egy kisegítő áramkör csatlakozik. A két rögzítő áramkör közül az elsőt olyan áramkör képezi, amely rögzíti az állat villamosán vezetővé tett mancsa és az 1250 érintkezés-érzékelő egység felülete között létrejött érintkezések idejét. Ez az áramkör, amely funkcionális szerepe miatt a találmány szerinti berendezés legfontosabb áramköre, 1230-1 kapuból, ehhez tartozó 1230—2 osztóból és az időértékeket rögzítő 1240 rögzítő áramkörből áll. Az 1100 komparátorhoz csatlakozó másik 1220 rögzítő áramkör célja, hogy rögzítse azon esetek számát, amelyeknél a villamosán vezetővé tett mancs és az 1250 érintkezés-érzékelő egység között az érintkezés megszakad. Az 1100 komparátorhoz csatlakozó kisegítő áramkört az 1210 izzólámpás indikátor képezi, amely lehetővé teszi a találmány szerinti berendezés helyes működésének vizuális ellenőrzését. Az 1240 rögzítő áramkör alkalmazásának célja az volt, hogy egy előrebeállított időtartamon belül rögzítsük a villamosán vezetővé tett mancs és az 1250 érintkezés-érzékelő egység között létrejött érintkezések összidejét. Ez az érintkezési idő az összes egyedi érintkezés időtartamának az összegét képezi, amelyek a 7. ábrán vázolt időzítő egységgel beállított időtartamon belül következtek be. 1. példa A mancs fájdalomkeltő ingerlését megelőzően a patkány mancsának villamosán vezetővé tett mancsa és az 1250 érintkezés-érzékelő egység között a teljes érintkezési idő 18 perc volt a 20 perces beállított mérési időből. Miután a mancs fájdalomkeltő ingerlését erősen fájdalomkeltő anyag (például formalinoldat) befecskendezésével megindítottuk, a teljes érintkezési idő ugyanezen intervallumban mindössze csak egy perc volt. A mancs érintkezési idejének a 18 percről egy percre való lerövidülése azt jelentette, hogy az ilyen típusú fájdalomkeltő ingerlés „mancs felemelő viselkedés”-t váltott ki. Ha erős fájdalomcsillapítót (például 10mg/kg mennyiségű morfiumot) fecskendeztünk egy másik patkányba, amelynél a mérést ugyanilyen körülmények között végeztük, akkor ennél a patkánynál az érintkezési idő a vezetővé tett mancs fájdalomkeltő ingerlése után is változatlan maradt, tehát 18 perc volt a 20 percből. Ez azt jelenti, hogy ennél a patkánynál a „mancs felemelő viselkedés” bekövetkezését a 10mg/kg dózisú morfium befecskendezése, annak fájdalomcsillapító hatása miatt teljesen elnyomta. Ha ennél kisebb dózisú, például 5 mg/kg mennyiségű morfiumot fecskendezünk a patkányba, mancsának ugyanilyen fájdalomkeltő ingerlése előtt, akkor a kiváltott fájdalomkeltő reakciót (azaz a „mancs felemelő viselkedés”-!) az alacsonyabb dózisú morfium csak részlegesen nyomja el, és az utólagos fájdalomkeltő ingerlés érintkezési időértéke ennél a patkánynál 20 percből 10 perc volt. Az 1230—1 kapu az 5. ábrán vázolt rögzítő áramkör bemeneti részét képezi. Az 1230-1 kapu mintát vesz az 1100 komparátor kimeneti jeléből, ha az állat vezetővé tett talpfelülete a találmány szerinti berendezés 1250 érintkezés-érzékelő egységével érintkezik. Az 1230-1 kapu TTL integrált 1234 logikai áramkört tartalmaz, és ennek egyik bemenete fogadja az 1100 komparátor kimeneti jelét, melynek amplitúdóját 1232 tranzisztor már felerősítette. Az 1234 logikai áramkör 1233 második bemenetéhez 10Hz-es ismétlődési frekvenciájú és 20 (is szélességű mintavevő impulzusokat küldünk. Tekintettel arra, hogy a bemeneti impulzus polaritásváltozása mind a mintavevő impulzus beérkezése előtt, mind pedig azután is bekövetkezhet, a hiba a Gauss-féle valószínűségi eloszlást reprezentáló Gauss görbe mindkét oldalán azonos lesz. A normál eloszlás szimmetriája miatt a standard hiba egyenlő lesz nullával. Ez a fajta mintavétel lehetővé teszi azon valós időérték meghatározását, amelyen belül az állat mancsának vezetővé tett talpfelülete az 1250 érintkezés-érzékelő egységgel érintkezik. Az 5. ábrán vázolt módon az 1230—1 kapuhoz 1230—2 osztó csatlakozik, amelynek célja a kimeneti jel frekvenciájának tízzel való elosztása, hogy az 1240 rögzítő áramkörhöz tartozó számláló jelfogó a teljes időt másodpercekben tudja kijelezni. Az 1230—2 osztó 1237 integrált áramkörből (TTL logikai integrált áramkörből) áll, amely az 5. ábrán vázolt módon szimmetrikus tizes osztóként van bekötve. Az 5. ábrán vázolt 1237 integrált áramkör törlését, amely az 1000-1, 1000-2 ... 1000-N egyedi csatornák bármelyikében kiváltható, úgy végezhetjük el, hogy 1239 bemenetét logikai egyes értékre kapcsoljuk. Ezt a nullázást a kettős rendeltetésű 2029 nyomógombbal végezhetjük el, amelynek 1238 ágát az 5. ábrán vázoltuk. Ezzel egyidejűleg a 7. ábrán vázolt 2000 időzítő egységet ugyanezen 2029 nyomógomb másik ágával bekapcsoljuk. Az 1246 számláló jel-5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 6
