172871. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kisérleti állatok, fájdalomérző reakciójának mérésére
9 172871 10 itt annak az alsó felületét képezi, amelyen az állat áll. A kettős keretkiképzés párhuzamos acélrudak rendszerének rögzítésére szolgál, és a ketrec külső kerületéhez van erősítve. Az 1250 érintkezés-érzékelő egységből kialakított ketrecalj (amelynek mérete patkányok, tengeri malacok és egerek esetében mintegy 17 x 25 cm) a ketrec kivehető alja fölött mintegy 5 cm magasságban helyezkedik el. A ketrec kivehető alja a kísérleti állatok összegyűjtött ürülékének eltávolítására használható. Ebben az esetben, ahol az 1250 érintkezés-érzékelő egységet acélrudak sokasága képezi, a villamosán elszigetelt vezetők között a dielektrikum levegő. Az 1. és 2. ábrákon vázolt 1250 érintkezés•érzékelő egység másik kiviteli alakját a 4. ábrán tüntettük fel. Ennél a kiviteli alaknál az 1250 érintkezés-érzékelő egységet olyan tartó lap képezi, amely előnyösen nyomtatott áramköri lapból is kialakítható. Ezen az a lapon fotokémiai marással b barázdák vannak kiképezve. A b barázdák között rézfólia villamosán vezető c csíkjai húzódnak és a szomszédos csíkok egymástól el vannak szigetelve. Az 1250 érintkezés-érzékelő egység kimenetét ekkor d és e vezető sínek képezik, és az összes páros csík a d vezető sínhez, az összes páratlan csík pedig az e vezető sínhez csatlakozik. A 4. ábrán vázolt d és e vezető sínek egymáshoz képes szigeteltek és a téglalap kerülete mentén egymásra merőlegesen húzódnak. A rézfóliából kialakított c csíkok a d és e vezető sínekhez képest 45°-ban ferdén helyezkednek el. A szigeteld anyagból készített és a lapra rögzített villamosán vezető egymással párhuzamos c csíkok képezik a mérőketrec alját, és az állat mancsának villamos vezető felülettel bevont talprészével ezek között rövidzárat idézhet elő. Ennél a kiviteli alaknál az 1250 érintkezés-érzékelő egység olyan tartólapból áll, ahol a szomszédos vezetők között a dielektrikumot szigetelő anyag képezi. A 4. ábrán vázolt kiviteli alaknál a kísérleti állat ürüléke az 1250 érintkezés-érzékelő egység nem áteresztő támasztó lapjából kialakított padlón gyűlik össze. Hangsúlyozni szeretnénk, hogy az 1. és 2. ábrákon vázolt találmány szerinti berendezés 1250 érintkezés-érzékelő egységének a két bemutatott kiviteli alakja mellett még számos egyéb kiviteli alak is kialakítható. A 4. ábrán látható módon a rézfóliából kialakított c csíkok a d és e vezető sínekhez képest 45°-os szögben átlósan húzódtak, ezért átlósak voltak a mérőketrec négyszögletes oldallapjaihoz képest is. A vezetőknek ezt a ferde szögű elrendezését előnyösen alkalmazhatjuk az 1250 érintkezés•érzékelő egység első kiviteli alakjánál is, ahol az alapegységeket rozsdamentes acélrudak képezték. A kísérletek eredménye szerint a 45°-os szögben ferdén húzódó vezető elrendezés a legelőnyösebb, de nem abszolút szükséges az 1250 érintkezés-érzékelő egység helyes működéséhez. Ki kell hangsúlyoznunk, hogy a villamos vezetők (például fémcsíkok vagy fémnidak) között elhelyezkedő dielektrikum, például a 4. ábrán vázolt példaként! kiviteli alaknál a szintetikus gyanta anyagminősége nem lényeges feltétele az 1250 érintkezés-érzékelő egység helyes működésének. A 4. ábrán vázolt kiviteli alak, ahol az 1250 érintkezés-érzékelő egységet nyomtatott áramköri lapból készítettük, még bizonyos kényelmetlenségek forrása is lehet, mert az egység szennyezettségének időszakos ellenőrzésére és tisztítására van szükség. Az 1250 érintkezés-érzékelő egység rendeltetésszerű működésének szükséges feltételét az képezi, hogy a mancs talpfelületén kiképzett villamosán vezető rétegen keresztülfolyó áram az állatnak sem ezt, sem pedig a többi bevonattal nem ellátott mancsát se ingerelje, ha érintkezik az 1250 érintkezés-érzékelő egységgel. Ennek a követelménynek a kielégítése céljából az 1250 'érintkezés-érzékelő egységen átvezetett áramot a berendezés speciális beállításával 70 fiA alatti értékre korlátozzuk. Ez a maximális megengedett áramérték csak az egyik mancs talpfelületén kiképzett vezető bevonaton tud keresztülfolyni, nem pedig az állat többi mancsán. Az az áramérték, amely valószínűleg keresztülhalad az állat testén olyan elhanyagolhatóan alacsony értékű, hogy az állatra irritáló hatást nem fejthet ki. A találmány szerinti berendezés 1250 érintkezés-érzékelő egységének az 5. ábrán vázolt kiviteli alakja Wheatstone híd egyik ágába van kapcsolva, és a híd normál ágát célszerűen különböző ellenállás értékek egyikéhez lehet kapcsolni, például az 5. ábrán vázolt módon három 1104, 1105, 1106 ellenálláshoz. Az 1104, 1105 és 1106 ellenállások ezen átkapcsolásának az 5. ábrán vázolt Wheatstone híd normál ágán belül az a célja, hogy megakadályozzuk az érintkezés-érzékeid egység áramkörének bármely hibás működését, amelyet az állat vizelete vagy széklete által okozott szennyezés válthatna ki. Ezt a beállítást kísérleteink eredményei igazolták, amelyek során kiderült, hogy az állat villamosán vezető bevonattal ellátott mancsa és az 1250 érintkezés-érzékelő egység között az érintkezés megbízhatósága bizonyos mértékben a mancs által az 1250 érintkezés-érzékelő egységre gyakorolt nyomástól, valamint a mancs nagyágától függ. Ez azt jelenti, hogy viszonylag nagyobb állat, például patkány megbízhatóbb érintkezést (azaz rövidzárlatot) képes a vezető bevonattal ellátott mancsának az 1250 érintkezés-érzékelő egységhez való érintkeztetésekor előidézni, mint egy nála kisebb állat, például egér képes. Ezzel szemben azonban az 1250 érintkezés-ézékelő egységnek a vizelettel való szennyeződési valószínűsége nagyobb (mert az állat nagyobb mennyiségű vizeletet bocsát ki), mint kisebb állat esetében, amelyiknél a vizeletmennyiség is kisebb. Kísérleti eredményeink szerint az 1250 érintkezés-érzékelő egység két szigetelt vezetője között patkány esetében, annak villamosán vezetővé tett mancsa által mintegy 30 S és 2 mS értékű villamos vezetést lehet elérni. Ezzel szemben a legnagyobb vezetőképesség, amelyet a 4. ábra szerint kiképzett 1250 érintkezés-érzékelő egység használata mellett patkány vizelettel való maximális szennyezettség esetében tapasztaltunk 0,5 mS értékű volt. Ebből következik, hogy például patkányokkal végzett kísérletek esetében az 5. ábrán vázolt híd normál ágába, előnyösen az 1105 5 10 15 I 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 5
