172871. lajstromszámú szabadalom • Berendezés kisérleti állatok, fájdalomérző reakciójának mérésére
7 172871 8 ellenőrző csoport reakciójával azonos, ahol fájdalomingerlést nem alkalmaztak). A találmány szerinti berendezés működése azon az elven alapul, hogy azokat az intervallumokat mérjük és rögzítjük, amelyek során a kísérleti állatnak a vezető bevonattal ellátott mancsa az aljzattal érintkezik. A mancs és az aljzat közötti érintkezési szünetek rövidülése, tehát ezen érintkezés megszakítási potenciáljának növekedése a befecskendezett izgatószerrel vagy a mancsra alkalmazott fájdalomközvetítővel kiváltott fájdalomérző reflex reakció szimptómájaként fogható fel. A fájdalomérzetet adott esetben fizikai úton előidézett hatás is kiválthatja. A találmány szerinti berendezés révén a gyógyszerek fájdalomcsillapító hatásának mérése az ismert berendezésekkel elvégzett mérés idejénél 20-30-szor rövidebb. A berendezést mind a fájdalom kórélettanára vonatkozó elméleti kutatómunka során, mind pedig a gyógyászati iparban az új fájdalomcsillapító szereknek az ismert gyógyszerek fájdalomcsillapító hatásával való összehasonlítására lehet felhasználni. A berendezéssel a fájdalomérző reflektorikus reakció objektív számszerű mérésére nyílik lehetőség, mégpedig az első változatnál időértékek sorozatos rögzítése révén, amikor is az időértékeket számláló jelfogóval határozzuk meg. Egy másik változatnál, amelynél folyamatos időmérés történik, az idő rögzítéséhez villamos pillanatnyi időzítő áramkört alkalmazunk. Az eddig végzett kísérletek, amelyek során a patkányok mancsának a vizsgáló egységgel való érintkezési szüneteinek intervallumjait folyamatos időadat rögzítéssel és diszkrét adatrögzítéssel egyaránt megmértük, bebizonyították, hogy mindkét mérési módszer közel ugyanazokat az eredményeket szolgáltatta. A találmány szerinti berendezést a továbbiakban példák kapcsán, a rajz alapján ismertetjük részletesebben. A rajzon az 1. ábra a találmány szerinti berendezés első kiviteli alakjának a tömbvázlata, a 2. ábra a találmány szerinti berendezés második kiviteli alakjának a tömbvázlata, a 3. ábra az 1. és 2. ábrákon vázolt kiviteli alakokat egyaránt magába foglaló többcsatornás berendezés tömbvázlata, a 4. ábra a berendezés érintkezés-érzékelő egysége részletének nagyított rajza, az 5. ábra a találmány szerinti berendezés időrögzítő áramkörének részletes kapcsolási rajza, a 6. ábra a berendezés első kiviteli alakjához használt mintavevő generátor kapcsolási rajza, a 7. ábra az időtartamokat kijelölő időzítő egység kapcsolási rajza, a 8. ábra a 2. ábra szerinti kiviteli alak egy csatornájának kapcsolási rajza. Az 1. ábrán a kísérleti állatok fájdalomérző reakciójának mérésére alkalmas találmány szerinti berendezés első példakénti kiviteli alakját tüntettük fel. Az ilyen berendezés az egyes diszkrét időpontok rögzítésére alkalmas egységet is tartalmaz, ahol ezek az időpontok azon pillanatokat jelentik, amikor a kísérleti állatok mancsa ténylegesen érintkezésbe lép az érintkezés-érzékelő egység villamosán vezető felületével. Ezen időtartamok összege megadja, hogy a 7. ábrán vázolt időzítő egység által beállított teljes időtartamból mennyi ideig érintkezik az állat mancsa villamos vezető felülettel. Az 1. ábrán vázolt találmány szerinti berendezés minden egyedi 1000 csatornája 1250 érintkezés-érzékelő egységet, 1100 komparátort, az állat mancsa és az 1250 érintkezés-érzékelő egység érintkezésének időpontjait feljegyző 1230 és 1240 rögzítő áramköröket, és olyan 1220 rögzítő áramkört tartalmaz, amely a villamosán vezetővé tett mancs és az 1250 érintkezés-érzékelő egység közötti érintkezési szünetek összidejét rögzíti. A berendezésben 1210 izzólámpás indikátorból képzett kisegítő ellenőrző áramkör is van. A többi kisegítő áramkörök, amelyek az 1000 csatornák bármelyikéhez használhatók, a 3000 mintavevő generátorból, 2000 időzítő egységből (időkapcsolóból) és adott esetben olyan kisegítő villamos 4000 ellenőrző áramkörből áll, amely alkalmas az 1250 érintkezés-érzékelő egység szennyezettségének (állati vizelet és széklet) ellenőrzésére. Az 1250 érintkezés-érzékelő egység a találmány 1. és 2. ábrákon vázolt kiviteli alakjaihoz tartozó 1000 egyedi csatornák villamos áramkörének részét képezi. Az 1250 érintkezés-érzékelő egység megfelelő működését az váltja ki, hogy kapcsolatba kerül az állat egyik mancsával, amelynek talpfelületén villamosán vezető bevonatot alakítottunk ki. Ez a bevonat, amely a teljes talpfelületen jól vezető és jól tapadó réteget képez, kialakítását tekintve gyorsan száradó és az állat bőrét nem ingerlő kialakítású. Ebből a célból a kereskedelemben kapható villamosán vezető lakkbevonatok (például a Degussza elnevezésű ezüstvezető lakk) felhasználhatók. Ilyen bevonatot az elektrokerámiai iparban már elterjedten használnak. Természetesen ehelyett bármely egyenértékű megoldás is használható. Az 1250 érintkezés-érzékelő egység legalapvetőbb részét két villamosán elszigetelt vezető képezi. A két vezető között a távolságot a mancs nagysága határozza meg, és a mancsnak a villamosán vezető talpfelületen rövidzárat kell előidéznie a két szigetelt vezető között. Ilyen módon az 1100 komparátort vezérlő villamos áramkör záródik vagy megszakad attól függően, hogy a villamosán vezető talpfelület érintkezésbe lép-e az 1250 érintkezés-érzékelő egységgel. Az 1. és 2. ábrákon vázolt 1250 érintkezés-érzékelő egységet előnyösen olyan párhuzamos fémrudakból álló elrendezésből lehet elkészíteni, ahol az egyes rudak 1,5 mm-es átmérőjű rozsdamentes acélból készültek és egymástól (patkányok vagy tengeri malacok esetében ) 3—5 mm távol helyezkednek el. A páros és a páratlan acélrudak egymással villamosán össze vannak kötve, és ezáltal két egymástól elszigetelt vezető rendszert alkotnak. A párhuzamos rudak felső síkja, amely négyszögletes felületet alkot, képezi tulajdonképpen az 1250 érintkezés-érzékelő egységet. Ezt az egységet négyszögletes alakú vizsgáló ketrecbe helyezzük, és 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 4
