172863. lajstromszámú szabadalom • Oktatóberendezés intenzív tanuláshoz
15 172863 16 csatornájára kapcsolja. A 12 jelkeverőnek az alábbi kimenőcsatomái vannak: 151 kimenőcsatoma a zenei háttér csatornája 153 kimenőcsatoma az alap taninformáció csatornája 152 kimenőcsatoma a kiegészítő taninformáció csatornája 154 kimenőcsatoma a szolgálati jelek csatomba. A 12 keverő kimenőjelei a 16 jelrögzítőre vannak vezetve. A példaképpeni oktatóberendezések 1 tananyag-feldolgozó egysége, 2 vezérlő- és kísérőjeladó egysége, 3 teszt-utasításadó egysége és 7 kondicionáló egysége tipizált video- vagy sztereo magnetofonokkal van megvalósítva. A 16 jelrögzítő több csatornás jel rögzítésére alkalmas, a 19 lejátszó egység pedig képes a 16 jelrögzítőn előállított felvételek visszajátszására. A 7 kondicionáló egység a szuggesztív és szubszenzorikus hatású beszédjelek és reflektorikusan segítő jeleket szinkronizáló jelek tárolására, visszaadására, időben és csatornák szerint történő elosztására szolgál, audiovizuális jeleket formál az összetett, beszédjelek formájában feljegyzett szuggesztív jelkomplexumokból. A szuggesztív komplexum beszédjelei képezik a szuggesztív és szubszenzorikus hatású jeleket, amelyek tartalmazzák a programozott önálló tanulás (autotréning) utasításainak összességét, míg az ellenőrzött tanuló szubszenzorikus befolyásolását célzó jelek a tudatos megfigyelés küszöbén vagy az alatti szinten, érzékelés szempontjából jelentős izgató tényezőkkel (pl. nevetés) együtt kerülnek visszajátszásra. Ugyancsak a 7 kondicionáló egység formálja a szuggesztív és szubszenzorikus komplexumot reflektorikusan segítő szinkronizált jeleket is. A szuggesztív komplexum reflektórikus segítése a visszajátszani szándékozott jelek paramétereinek késleltetett változtatásával történik. Például egy olyan szuggesztív jelkomplexum után, amely az ellenőrzött tanuló fény- és hangérzékenységének változásáról tanúskodik, a 7 kondicionáló egység audiovizuális jeleit egy alacsonyabb szinten játszuk vissza. A kulcs-beszédjelek adásával történő szuggesztív és szubszenzorikus stimulálás a kiegészítő taninformáció 152 kimenő csatornáján keresztül történik. Ezek a taninformáció olyan beszédjelei, amelyek az alap taninformációra adott válaszok vagy megoldások, ez esetben természetesen az alapinformációjelek feladatokat vagy kérdéseket tartalmaznak. A szuggesztív és szubszenzorikus stimuláló jelek az alap taninformációhoz (kérdések-, feladatok) időben a teszteredményektől függően meghatározott késleltetéssel és a teszteredményektől függően meghatározott érzékelési küszöbszinten vannak lejátszva. A 17 biostimuláló egység (5. ábra) az ellenőrzött tanuló testének villamosán aktív (érzékeny) pontján történő biostimulálásra alkalmas. A 40, 41 tranzisztorokkal megépített multivibrátor 400Hz-es négyszögjeleket ad. A multivibrátor kimenetéről ezek a jelek 51 potenciométerre jutnak. Az 51 potenciométerről leszedett impulzusok talpponti potenciáljának megfogására az 52 dióda szolgál. Az S4 relé 53 nyitóérintkezői mindaddig rövidrezáiják a multivibrátor kimenetét, amíg a 17 biostimuláló egységnek a 22 válasz- és biojel értékelő egység 232 kimenetére kapcsolt bemenetén nem jelenik meg jel. Ha a 232 kimenetén jel jelenik meg, akkor az 53 nyitóérintkezők nyitnak és a 17 biostimuláló egység 18i kimenetén impulzusjel jelenik meg. A jel szintje az 51 potenciométerrel állítható. A 18] kimenetén megjelenő jelet használjuk fel a tanuló biostimulálására. A 17 biostimuláló egység 183 bemenetére jutó jel a 42, 43 tranzisztorokkal megépített kijelzőáramkörre jut. Ha a 42 tranzisztor bázisán jel jelenik meg, akkor az 58 fénykijelző meggyullad és az 59 relé behúz, a relé 60 záróérintkezői záródnak. így a tanuló testének hőhatásra érzékeny pontjára a 17 biostimuláló egység 182 kimenetén át stimuláló jel jut. A 24 myostimuláló egység (6. ábra) az ellenőrzött tanuló izmainak villamos stimulálására alkalmas, amely stimulálás növeli a tanuló motorikus aktivitását. A 61 impulzusgenerátor 80 Hz frekvenciájú négyszögjeleket ad, amelyek a 62 modulátor bemenetére jutnak. A 24 myostimuláló egység bemenetére a 22 válasz- és biojel értékelő egység kimenőjele jut. A bemenő jeleket a 63 myojel detektor demodulálja. A demodulált jelek a 63 myojel-detektor kimenetéről a 62 modulátor bemenetére jutnak és modulálják a 61 impulzusgenerátor impulzusait. Az így kialakított modulált impulzusok a 62 modulátor kimenetéről 64 teljesítményerősítőre jutnak. Ennek kimenetéről a felerősített impulzusjelek a 16 jelrögzítőn és a 19 lejátszó egységen át (1. ábra) a 25 reakcióregisztráló egység (8. ábra) myogram 77 érzékelőjére jutnak. A 22 válasz- és biojel értékelő egység (7. ábra) az ellenőrzött tanuló legfontosabb fiziológiai processzusainak regisztrálását és a tanuló audiovizuális jelekre adott reakcióinak regisztrálását látja el. Az egység 232 kimenete a 17 biostimuláló egység bemenetével van összekötve, 231 kimenete pedig a 24 myostimuláló egység bemenetére van kötve. A 22 válasz- és biojel értékelő egység többcsatornás bemenete a 25 reakcióregisztráló egység többcsatornás 25’ kimenetére van kapcsolva. A 22 válasz- és biojel értékelő egység bemenetéire az egység 65 biopotenciál-erősítői csatlakoznak. A 65 biopotenciál-erősítőről a jel 66 operátorerősítőre jut, amelynek párhuzamos visszacsatolóágában 67 Wien-híd van elrendezve, amely megszabja a 66 operátorerősitő frekvenciamenetét. Egy ilyen visszacsatoló ággal ellátott operátorerősítő az elektroencefalogram 0,5—7 Hz frekvenciasávba eső komponenseinek kiemelését (amely a tanuló össztónusesését - gesamttonusabfall - jellemzik) és a 8—30 Hz-es frekvenciakomponensek leválasztását, amely frekvenciakomponensek a tanuló össztónusnövekedésére jellemzőek. A 66 operátorerősítő kimenő jelei 68 integrátorra kerülnek, amely a szűrt biojelek integrálását végzi. A 68 integrátor kimenő jelei 69 küszöbértékkapcsolóra jutnak, amely a kezelő által előre beállított szinten szólal meg. 5 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 8
